Hogy jutott Isten eszébe az, hogy teremteni kellene?

“Hogy jutott Isten eszébe az, hogy teremteni kellene?”

Isten nem egy valaki, akinek eszébe jut valami, Isten nem egy személy, Istennek nem jut eszébe semmi, Isten maga az örök tudatosság. De Isten válhat nekünk személyessé, mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, aki Őt Mennyei atyának tekintette és úgy szólította, tudva, hogy saját Isteni kilétével van dolga.

Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne, az Eredeti Ihlet, mindennek Oka, Kezdete és Forrása, a Vezérlő Alapelv mindenben. Az Ihletre ugyanis a közlésre a kifejezésre, a fejlődésre, a kinyilatkozásra, a kibontakozásra irányuló hajlam jellemző. Mi emberek és velünk együtt feltétlen minden az Eredeti Ihlet vagy Isten fejleményei vagyunk, nem teremtményei, a bibliai „Legyen...!” parancs engedelmességei.

“És egyáltalán, miért nem teremtett hamarabb?”

Nincs olyan, hogy hamarabb, vagy később, az amit mi időnek nevezünk, csak az anyagi világban létezik. Ezt talán könnyebben megértjük, ha elgondoljuk, hogy a valójábam csak a jelen létezik, a múlt már távozott, míg a jövő még nem érkezett meg, és csak a Jelen van jelen, az a vékony folyton a múltból a jövő felé haladó kiterjedés nélküli örök határ a múlt és a jövő között.

A teremtés, vagy szerintem helyesebben a kibontakozás most megy végbe, mint ahogy a tegnap déli harangszó most hallatszik az örök jelenben.

“Jó volt egyedül a sötétben?”

Nem tudom :(