A cölibátus az oka a sok pedofil papnak?

Egy női gyerek mindegy hogy hány éves mindig különbözni fog egy férfi gyerektől, főleg a kor haladtával. Ha a tinédzserek tetszenek az egyáltalán nem számít pedofíliának vagy betegnek, teljesen normális. (Én már olyan borzasztó dolgot is megéltem, hogy valaki 18 évesen vagy fölötte gyereknek hívja magát. Vagy az öreg embert pedofilozza, ha 20-30 év közötti nőkre bukik.)

Ezek a hangos emberek közben rajzfilmekre, szörnyekre és állatokra élvezkednek, vagy éppen a vérre és a fekáliára.

Hamarosan ott fogunk tartani, hogy egyik szülő megrúgdossa a másik gyerekét az iskolában, ha tetszik neki az ő gyerek, mondván hogy majd pedofil lesz belőle. 70 évesen pedig egy beteg állat vagy, ha nem a 80 éves nők tetszenek.

A cölibátus az egyik oka a pedofíliának a katolikus papok körében.

A visszatartott, visszafogott szexualitás hosszabb távon lelki deformációt okoz, főleg az olyan önmegtartóztatás, ami már a vágyak jelentkezése esetén is bűntudattal párosul, de nem csak erről lehet szó önmagában.

Egyrészt ugye ott van az, hogy mit tekintünk pedofíliának.

A régebbi korokban a biológiai fejlődés valamivel lassúbb volt, a gyakori elégtelen táplálkozás, a rengeteg gyermekbetegség következtében, ám ezzel szemben a társadalmi szükségszerűség és a hagyományok, szokások által sokkal hamarabb bekövetkezett a nagykorúsítás, a társadalmilag elismert felnőtté válás.

A lányoknál a menstruáció megjelenése után gyakorlatilag eladósorba került a menyecske, ez 12-13-14 éves korban bekövetkezik, holott a teljes biológiai érés még nincs meg, egy terhesség kihordására és a szülésre még kevesen alkalmasak ilyen fiatal korban, az ifjak esetében kicsit később szűnt meg a gyermekkor, de a mostanihoz képest sokkal korábban.

Mivel a Biblia erkölcsei ókoriak, ezért az azt tanító, tanuló papok ahhoz igazodnak így nem tekintik már a csitriket éretlennek, főleg mivel a biológiai érés manapság még gyorsabb is, mint a régebbi korokban.

Csakhogy ma a felnőtté válás sokkal később következik be, mint a biológiai érés, ma már sokkal hosszasabb tanulmányokat kell folytatni, hogy az életben megállják a helyüket a csemeték, ezért a család és ifjúságvédelmi törvények ehhez igazodnak, hiszen rengeteg életsors ment tönkre a túl korai nemi élet következményétől, a korai terhességtől, aminek megszakítása is rendkívül kockázatos, ha meg túl fiatal, szinte gyermekkorban megjelenik a gyermekáldás, akkor az nyilvánvalóan a tanulás abbahagyásával jár, vonzata a tanulatlanság, a szegénység, a nyomor, mindenki számára, beleértve a megszületendő gyermeket is, hiszen a szülővé vált fiatalok még nem rendelkeznek anyai, apai képességekkel és ezt a csecsemő is megsínyli.

A régi korokban a nőknek nem volt más dolga, mint gyermekeket szülni és felnevelni azokat, ma más a helyzet, az emancipációval a nők is szerepet kaptak a társadalomban, munka és életlehetőségeket, de azokhoz tanultság is szükséges és magasabb kor, hogy élni lehessen vele.

A törvény így akár saját vágyai ellenében is védi a tinédzsereket, mert akkor csináljon gyermeket, ha fel is tudja nevelni anyagi és pszichológiai lehetőségek birtokában, így tovább lehetnek maguk is fiatalok, eltolva a felnőtté válást akkorra, amikor minden képességük meglesz hozzá.

Azok a papok, akik megmaradnak az ősrégi erkölcsök hatására a régi szokásoknál, értékítéletnél egy modern társadalomban, szörnyű bűnt követnek el, mert nem érzékelik a modern törvények lényegét, hogy manapság ki számít gyermeknek és ki felnőtt már.

Végül az adott lehetőség is képben van, az 'alkalom szüli a tolvajt', mert számos katolikus pap kerül közelségbe gyermekkorú státuszban lévő fiúcskával, kislánnyal, akihez akár lelkileg is közel kerülhet, mert a gyermekek bizalommal mesélnek neki a vágyaikról, akár beszélgetések, vagy a gyóntatás során, így könnyen megismeri titkaikat és befolyásolhatja is azokat, amire könnyen módja, lehetősége nyílik.

A botrányt, a bűnt még az is fokozza az ehhez hasonló esetekben, hogy a tanítóktól, lelki, testi és szellemi gondozóktól várnánk el a legjobban, akiknek ez a munkája, hogy gyermekeink nevelését segítsék, hogy teljes kiteljesedésükben ne akadályozzák, ne tereljék félre őket és ehhez a korai nemi élet még erkölcsi tekintetben is súlyos devianciát okozhat.

Családos emberek közt is rengeteg pedofil van, sőt arányaiban több, mint papok között. Tehát nem.

Hogy huszonévesen tinik jönnek be, az nem pedofília. Az a pedofília, amikor serdülőkor előtt álló gyerekek "jönnek be". Elég nagy különbség. Például 14 évesen már lehet házasodni és nemi életet is élni is legális.

"A feltéltelezésem pedig, hogy az önmegtartóztatásban élő papok nem tudnak fejlődni szexuális téren, gyermetegek maradnak és ez lehet az oka."

Ez elég nagy hülyeség. Gondolj bele, azért a fiatalok többsége nem akkora k***a, hogy már 14-15 évesen nemi életet éljen, és ebben a tekintetben is "fejlődjön", már ha lehet így nevezni.

"A feltéltelezésem pedig, hogy az önmegtartóztatásban élő papok nem tudnak fejlődni szexuális téren, gyermetegek maradnak és ez lehet az oka."

Ez nem igaz, a legtöbb papnak azért volt némi élete, hiszen az nem kikötés, hogy szűzen kell szemináriumba vonulni. Ismerek pár atyát, jókat beszélgettem velük, és a legtöbbjük huszonpáréveskorukig normális, hétköznapi életet élt, barátnővel, bulizással, stb...

A római katolikus papok ezerszámra rontják meg a gyermekeket országonként az egész világon, többségében a 13 év alatti fiúkat. Németországban egyházi iratok alapján kierült, hogy a 2. világháború óta több mint 3677 gyermeket rontottak meg felszentelt katolikus papok. Ez hetente átlagosan egy gyermek áldozatot jelent csak Németországban. Amerikában, Lengyelországban is idén robbant a pedofil botrány, egyre többen követelik a változásokat a Római Katolikus Egyházban.

Mi az oka annak, hogy ilyen sok pedofil pap van?

Elsődlegesen a cölibátus hiánya. A cölibátus Istentől való ajándék arra, hogy valaki szex nélkül, önmegtartóztató életet tudjon élni egy egész életen át. Nagyon ritka ajándék, nagyon kevés embernek adatik meg (ilyen volt Jézus, vagy Pál apostol), a többségnek a házasság való, csakhogy a római katolikus tanítás nem engedi a papoknak a házasodást, a Biblia tanításával és a józan ésszel is ellentétes módon.

Egyre több abberált, homoszexuális és különböző más perverzitásokkal megkötözött ember jelenik meg a papi szemináriumokban papnak tanulni, mert ezzel elfedik úgymond az abberáltságukat, perverz vágyaikat, nem kell a családnak, rokonoknak magyarázni állandóan, miért nincs feleség, miért nem jönnek a hőn áhított unokák.

Elterjedt szokás a katolikus papok körében, hogy a bejárónővel létesítenek élettársi kapcsolatot, de ez csak a heteroszexuális papoknál jelenthet valamiféle megoldást.