Ha Jézus feltámadása, annyira biztos, akkor az 1. századi kortársak közül miért nevezte Tacitus babonaságnak a kereszténységet?

Például azért, mert a feltámadás nem Tacitus hite szerint való.

.

Aki keresztény, miért adna többet Tacitus szavára, mint saját hite alapjául szolgáló Bibliáéra?

Akinek Iuppiter volt a főistene - és rajta kívül számos más is, miért ne vélekedhetne az egyistenhitről úgy, mint babonáról?

.

"aki elvileg beszélhetett volna szemtanúkkal"

Ez nem érv, hiszen Tacitus nyelve latin, a szemtanúké pedig arámi volt.

A "volna" jelentése? nincs, nem volt.

Egy valóban pártatlan történetíró meghallgatta volna a másik oldalt is, persze ha azt hallotta volna, hogy várjál, beszélj X atyával, ő ismerte Jézust, és beszélj Y nővérrel, tolmácsolni pedig Z testvér fog, mert gyengén beszélnek görögül, ő is ismerte Jézust, abból szintén arra következtethetett volna, hogy ezek egy családot alkotnak; arra nem, hogy házasok. Elmondhatták volna neki, hogy Jézusban testvérek, egyébként mások a szüleik, testvérházasságok nincsenek.

Pogányok nem vehettek részt egy szentmisén, illetve az úrfelmutatás előtt kitereltek mindenkit, aki még nem volt megkeresztelve, tehát a katekúmeneket is. Voltak keresztény írók, akik elmagyarázták, hogy nem embereket esznek szertartásukon, hanem kenyeret és bort, ami Jézus teste és vére, nem hittek nekik a pogányok. Nem értették, hogy adhatja Jézus saját testét az emberekért.

Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”

Jn 6, 51-58

Nero Róma felgyújtásával is a keresztényeket vádolta; bár a történetírók nem kedvelték a korábban élt császárokat. Habár erre hajlandóak lettek volna, nehéz volt megtalálni a keresztényeket, mivel rejtőzködtek. Sosem lehet tudni, hogy mikor kattan be a császár. Egy idegen pogány a császár kémje is lehet.

"Ha Jézus feltámadása, annyira biztos, akkor az 1. századi kortársak közül miért nevezte Tacitus babonaságnak a kereszténységet?"

Gondolom azért, amiért te is küzdesz Jézus ellen

"Tacitus történetírónak jóval több forrás állhatott a rendelkezésére"

Neked még több forrás áll a rendelkezésedre, mégis tagadod Jézust

"Ő azonban mégis arra jutott, hogy a kereszténység babonaság."

Ez minket hidegen hagy. A keresztény saját maga jár utána az igazságnak, nem pedig mások tanítják be