Miért helyezzük Istent az elérhetetlen távolba?

Nem feltétlen van szükség! A Bibliára azért van, mert:

Róma 10:17

Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.

(Az Ige álltal ismerjük meg Őt!

1 Timótheus 2:5

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,

"Miért kellenek nekünk közvetítők,"

Ha a szavát olvasod megfigyelhető, hogy Istennek mindig is voltak felkért "közvetítői". Nem minden esetben hallatta a hangját, illetve személyesen nem "jelent" meg.

Ezért vagy a Fiát, a hírvivő angyalokat, vagy Földi képviseletet jelölt ki erre a feladatra.

Ettől pedig nem elérhetetlen, mert akkor nem kérné, hogy ismerjük meg, és sajátítsuk el bizonyos dolgokban a gondolkodás módját.

Az tény, hogy nem mindenki az Isten által kijelölt személy erre, mert azt állítja magáról. Nagyon fontos, hogy a szavának igazságai, ismerete az, ami azonosítani segít, ki, vagy kik ezek a személyek.

Hiszen arról is tájékoztat, hogy lesznek akik Pl Jézus nevére hivatkoznak, azonban Jézus kijózanító figyelmeztetést ad, hogy nem fogad el mindenkit, aki ezt állítja. A személy, vagy személyek, az Atyja akaratát teszik, és akit az Atya erre kiválaszt. S az is lehet, hogy a többségben levő emberek ezekkel szemben elutasító, hivatkozva akár az iskolázottságra, vagy más emberileg elfogadott tekintélyes módszerekre.

"Miért kellenek nekünk közvetítők, szentek, hitoktatók, próféták, szent írások, pápák, és papok, hiszen Isten mindenütt jelen van, vagy talán csak éppen nem a közelünkben, bennünk?"

Siten szavára van szükségünk, azaz információra. Hiába tudjuk, hogy van Isten, ha nem tudjuk, hogy mit akar, illetve mi a megoldás az üdvösségre. Ezt pedig csak akkor tudjuk, ha elmondja. És volt oly kedves és megtette. ezért kell a Biblia.

Isten csak abban van, aki újjászületett Jézusban

Isten közel van, de ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk senkinek a támogatására, közbenjárására.

Jézus is kiválasztott 12 apostolt és azt mondta nekik, hogy menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet. Vagy pl. a kenyérszaporítás csodájának azt mondta az apostoloknak, hogy "Ti adjatok nekik enni!"

A kereszténység nem egy magányos vallás, hogy majd otthon hiszek valahogy a 4 fal között: egyedül a magányomban. Jézus óta mindig közösségben élték meg az emberek a kereszténységet. Ahol voltak közöttük tanítók: nyilván az adott ókeresztény közösségekben komoly szava volt Péternek vagy bármelyik más apostolnak, aki személyesen látta Jézust, mint Józsi bácsinak, aki pár hete hallott erről az egészről először. Ez nem jelenti azt, hogy Isten nincs mindenütt jelen, vagy nem szólíthatjuk meg őt személyesen, csak az ember megismerése korlátozott. Ha elolvastam egyszer az evangéliumokat, attól még mi a garancia, hogy úgy is értem, ahogy azt Jézus akarta tanítani?

Nem tudom, szerintem sem kellene elérhetetlen távolba helyezni, oktatókra, közösségi vezetőkre pedig nem úgy kellene gondolni mint akik közelebb állnak Istenhez mint a többi ember.

Az ószövetségi időkben volt csak jellemző, hogy egy-egy ember közvetített, vagy teremtett egyfajta rendet, iránymutatást adott, dehát erre volt a megváltás, hogy mindenki egyformán ugyan olyan közeli kapcsolatba kerülhessen Istennel. Aki ma embereket követ, nem hisz a megváltásban. Aki azt gondolja a papok vagy akármilyen egyházi vezetők jobban ismerik Isten akaratát mint bármelyikünk, az nem hitte el a megváltást.

A hívő keresztényeknek annyi lenne itt a dolguk, hogy tanúságot tesznek Istenről, azzal ahogyan az életüket élik. Példamutatással. Azzal, hogy igenis lehet teljes és boldog életet élni, úgy hogy a jóra törekszek. Nem kell elmagyarázni Istent, elég megmutatni milyen a vele való együttélés.

A papok dolga a közössègépítés, az odafigyelés lenne, nem csak a gyülekezet tagjaira, hanem a körzetébe tartozó minden emberre.

Az oktatók meg azok amik, a vallásról tanitanak, nem szentebbek mint egy földrajztanár.

A szenteket én sem értem, talán vannak akiknek erőt adnak a velük kapcsolatos történetek, és ők emlékeztetnek arra, hogy elveket megölni nem lehet.

Szent írások? A Biblia elég. Bár szerintem sok is. Az ószövetségi rész, végülis történelem, minden hívő ember közös történelme. Az újszövetségi rész az, ami segít eligazodni a mindenkori világban, hogy bárki bárhova születik is, visszataláljon az alapvető jóig.

Igazad van ebben a kérdésben, de én inkább úgy látom szükség van ezekre a dolgokra és emberekre, de nem azért mert távol van Isten, hanem hogy láthatóvá váljon mennyire közel van.

Ha megvannak a megfelelő beavatásaid, és elég tiszta vagy és ismered a megfelelő kommunikációs módszereket, és betartod a Törvényt, akkor Isten nincs elérhetetlenül messze. Sőt, akár magad is lehetsz "közbenjáró" mások számára. Egy idő után (ha a 3 feltételt folyamatosan teljesíteni tudod) ki se esel az élő és folyamatos Istenkapcsolatból.

Miért kérdezed?

Az istenek a természetvallásokban voltak egészen közel.

Aztán a régi görögöknél... meg a többi hasonló népnél egy kicsit messzebb léptek.

Végül a mai világban már elérhetetlenül messze kerültek.

A lényeg mindenütt ugyanaz: az istened közvetlenül 𝐧𝐞𝐦 érheted el.

Ha elérhetnéd, akkor ugye könnyen kiderülne, ha mégsem létezik.

Így meg nem derül ki olyan gyorsan.

Legfeljebb abból, hogy akármilyen messzire is nyúlsz: ott még éppen 𝐧𝐢𝐧𝐜𝐬 ott az isten. Mindig egy kicsit messzebb van.