Összefoglalná valaki több nézőpontbból a Jelenések könyvének a lényegét?

Ha igaz: megdöglünk

Ha nem igaz: János egy kicsit túl sok LSD-vel találkozott egy bizonyos estén

Nem egyszerű! Rendkívül összetett könyvről van szó.

A bevezető vers szerint ez „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki... És elküldte angyalát és általa megjelentette jelekben rabszolgájának, Jánosnak”. János tehát csupán írója, s nem szerzője volt ennek az anyagnak.

Isten jövőre vonatkozó csodálatos szándékainak a feltárását tartalmazza. A könyv görög neve, az A·po·ka′lyp·sis (Apokalüpszisz) „feltárás”-t, „kinyilatkoztatás”-t jelent.

A bevezetés (1:1–9. János megmagyarázza, hogy ki az az isteni Forrás és angyali csatorna, amelyen keresztül ő a kinyilatkoztatást kapta, azután megszólítja az ázsiai kerület hét gyülekezetében levőket. János most Pátmosz szigetén van száműzetésben (1:6, 9.

Üzenetek a hét gyülekezethez (1:10—3:22). Amint elkezdődik az első látomás, János ihletés alatt az Úr napján találja magát. Egy erős, trombitáláshoz hasonló hang azt parancsolja neki, hogy egy könyvtekercsbe írja le a látottakat, és küldje el azt a hét gyülekezetnek: Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Sárdisba, Filadelfiába és Laodiceába. János a hang irányába fordul és az „ember fiához hasonló valakit” lát a hét lámpatartó között, aki a jobb kezében hét csillagot tart. Ez a személy azonosítja magát: azt mondja, hogy ő „az Első és az Utolsó”, aki halott volt, de most örökkön-örökké él, és nála vannak a halál és a Hadész kulcsai. Ő tehát a feltámasztott Jézus Krisztus. Ő magyarázza meg: „A hét csillag jelenti a hét gyülekezet angyalait, a hét lámpatartó pedig hét gyülekezetet jelent” (1:13, 17, 20.

Látomás Isten szentségéről és dicsőségéről (4:1—5:14). A második látomás elvisz bennünket Isten tündöklő égi trónja elé. A jelenet szemkápráztatóan szépséges, miként az értékes drágakövek tündöklése. A trón körül 24 vén ül, koronát viselnek.

A „trónon ülő” hétpecsétes könyvtekercset tart a kezében. De ki méltó annak felnyitására? Csak a „Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere” méltó rá! Ugyancsak ő az, „a Bárány, akit megöltek”, aki elveszi Istentől a könyvtekercset (5:1, 5, 12.

A Bárány felnyitja a könyvtekercs hat pecsétjét (6:1—7:17). Elkezdődik a harmadik látomás. A Bárány felnyitja a pecséteket. Elsőnek egy fehér lovon ülő indul ki „győzedelmesen, hogy teljessé tegye győzelmét”. Utána egy tűzszínű lovon ülő elveszi a békét a földről, majd egy másik, fekete lovon ülő kiporciózza az eledelt. Egy fakó színű lovon a Halál ül, azt a Hadész követi. Ezután a Bárány az ötödik pecsétet nyitja fel; azok láthatók, „akiket megöltek az Isten szaváért”, akiknek vére bosszúért kiált (6:2, 9). A hatodik pecsét felnyitásakor nagy földrengés támad, a nap és a hold elsötétül és a föld hatalmasai felszólítják a hegyeket, hogy essenek rájuk és rejtsék el őket Isten elől és a Bárány haragja elől.

Ezután kezdődik a negyedik látomás: négy angyal tűnik fel, akik visszatartják a föld négy szelét, míg Isten szolgái a homlokukon el nem pecsételtetnek. Számuk száznegyvennégyezer. Ezt követően János lát egy minden nemzetből előjövő, megszámlálhatatlan nagy tömeget, akik Isten és a Bárány előtt állnak, nekik tulajdonítják a megmentést, s éjjel-nappal Isten templomában végeznek szolgálatot. Maga a Bárány „fogja legeltetni őket . . . és elvezeti őket az élet forrásvizeihez” (7:17).

Felnyitják a hetedik pecsétet (8:1—12:17). Csend támad az égben. Majd hét trombitát nyújtanak át a hét angyalnak. Az első hat trombita megfújása készíti elő az ötödik látomást.

Amikor az első három trombita egymás után megszólal, csapások zúdulnak a földre, a tengerre, a folyókra és a vizek forrásaira. A negyedik trombitaszóra a nap, a hold és a csillagok egyharmad része elsötétedik. Az ötödik trombitaszóra az égből egy csillag sáskacsapást indít el azok ellen, „akiknek nincs a homlokukon az Isten pecsétje”. Ez „az egyik jaj”, és még két további következik. A hatodik trombitaszó hírül adja annak a négy angyalnak az eloldozását, akik előjönnek, hogy öljenek. „Kétszer tízezerszer tízezer” lovas újabb csapásokat és öldöklést hoz, de az emberek mindezek ellenére sem térnek meg gonosz tetteikből (9:4, 12, 16).

Most itt meg szeretném kérdezni, hogy ilyesfajta tárgyilagos összefoglalásra gondoltál? A Biblia tán legizgalmasabb könyve a Jelenések, de nem hinném, hogy egyszerű még összefoglalni is.

Nem akarom itt széthúzni, mint a rétestésztát, de még kb. ennyi lenne - küldjem el inkább privibe?

Szia!

Nagyon örültem a kérdésednek, mert Jelenések könyve a Bibliából a kedvenc könyvem. Órákig lehetne akár egy-egy mondatáról beszélni, de természetesen nem fogom ezt tenni, mivel a lényeget szeretnéd hallani.

Magának a könyvnek a bevezető sorai pontosan meghatározzák azt, hogy miről szól ez a könyv, kiknek szól, és mi a lényege:

"Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar..."

A könyvet szokták még nevezni János apokalipszisének (a görög apokalipto szó jelentése: kijelentés, kinyilatkoztatás feltárás), mivel János apostol írta le, de ahogyan a címben láthattuk ez Jézus apokalipszise.

Nos a "szolgák" azok mi magunk vagyunk, akik elolvassuk ezt a könyvet, és próbáljuk megérteni. A történelem folyamán nagyon sokan próbálták a könyvet magyarázni, akiket 3 csoportba sorolhatunk: az első és leggyakrabban használt értelmezés - melynek neve praeterikus - alapvetően a múltba helyezi a könyv beteljesedését, vagyis annak szereplőit a Római Birodalomba helyezi és ott értelmez minden történést. A második magyarázat az un. futurikus, ennek pont az ellenkezőjét teszi, alapvetően a messzi jövőbe helyezi a beteljesedést (ez alól kivételt képeznek a levelek a 2-3 fejezetben, melyek a könyv megírásától egészen a végidőkig tartanak,) de a 4. fejezettől csak a jövőben teljesedő dolgokról szól szerintük a könyv. És hát utolsónak hagytam az un. történelmi folytonosságot vallók elvét, akik felfedezték azt, hogy a 7 levél a 7 pecsét és a 7 trombita egymással párhuzamos események leírása, melyek a könyv születésétől egészen a végidőkig bemutatják a történelmet különböző szempontok szerint. Ez utóbbi tábor ez alapján 4 részre osztja a könyvet, az első hármat már leírtam, az utolsó rész pedig a 12. fejezettől egészen a könyv végéig tart, melynek azt a címet adhatjuk, hogy a nagy küzedelem Jézus és Sátán között.

A hét levél üzenet Jézustól a hét gyülekezeti korszaknak az őskeresztény, az üldözött egyház a középkori egyház, az protestáns ébredések, az utóreformációs mozgalmak, a XIX.századi egyházak és a korunk egyházainak. A hét pecsét által bemutatott események középpontjában nem a világi események állnak, hanem az Egyház sorsa, és az Egyházon keresztül az Isten megváltási terve, annak teljesedése. A hét trombita Isten figyelmeztetéseit mutatja be a világnak, végül a nagy küzdelem bemutatja azt, hogy Jézus Krisztus és Sátán harca hogyan alakult a mennyben és hogyan alakul itt a Földön, hogyan vonul végig a történelmen és mi lesz ennek a végkifejlete.

Hát ennél rövidebben nem tudtam, remélem azért tudtam segíteni! Ha bármi kérdésed van, várom!

Üdv. Péter

János apostol Jelenéseinek Könyve

A Jelenések Könyve, görög nevén Apokalipszis, az Újszövetségi Szentírás egyetlen prófétai irata. Prófétai jövendöléseket ugyan az evangéliumokban és az apostoli levelekben is találunk, de ez a könyv stílusát, felépítését és jellegét tekintve teljes egészében az ószövetségi prófétai irodalomhoz tartozik. tartalma az Újszövetség választott népével kapcsolatos és Krisztus egyházának jövendő sorsát írja le jelképes látomásokban. A történelem folyamán az egyház állandó küzdelmet vív az Isten-ellenes hatalmakkal, sorsa üldöztetés és szenvedés, de kerestzútja sorozatos győzelmeken keresztül vezet az örök dicsőség végső diadalára.

A könyv szerzője Jánosnak, Jézus Krisztus szolgájának mondja magát (Jel. 1,1; Jel. 21,2; Jel. 22,8), aki tanúságot tett Krisztus tanítása mellett s ezért Patmosz szigetén száműzetést szenvedett (Jel. 3,2; Jel. 3,9). Az első keresztény századok íróinak egyhangú tanúsága szerint ez János apostol és evangélista, a szeretett tanítvány. Ezt a hagyományt csak a 3. században vonja kétségbe alexandriai Dénes iskolája. Nem annyira történeti, mint inkább teológiai okok alapján egy bizonyos "János presbitert" tesznek meg az irat szerzőjének. A kiliazmus néven ismert eretnekség ugyanis, amely Krisztus és az igazak ezeréves, érzéki örömökben folyó, földi uralmának eljövetelét tanította, a Jelenések Könyvének 20. fejezetére hivatkozott. Miután a kiliazmus elvesztette jelentőségét, kétséf sem merült fel, egészen a modern időkik, a könyv hitelességével szemben.

A Jelenések Könyvének kinyilatkoztatásait János azzal a feladattal kapta, hogy hűségesen írja le valamennyit (Jel. 1,11; Jel. 1,19), valószínű tehát, hogy ezt hamarosan, talán mindjárt a kinyilatkoztatás helyén, Patmosz szigetén meg is tette, ahol Domiciánusz császár uralkodása idején (81-96) volt száműzetésben.

Iratát elsősorban a bevezető látomásban említett hét kis-ázsiai egyháznak szánta az apostol, hogy allhatatos hitre és a súlyos megpróbáltatások közt kitartásra buzdítsa a híveket. Az első század végén igen nehéz időket éltek ezek az egyházak. Az állami hatóságok és a pogány nép részéről éppen úgy, mint a zsidóság részéről állandó üldözések és bántalmazások érték a kereszténységet. A bizonytalanság érzését csak növelte, hogy a legtöbb apostol már vértanúhalált szenvedett, s az egyházak híveik számát tekintve is gyengének érezték magukat az ellenséges pogány világban. A külső veszélyekhez járultak a belső nehézségek: tévtanítók bomlasztották az egyház egységét. Ebben a súlyos helyzetben nem egy hívő lélekben felmerült az aggodalmas kérdés: mi lesz az egyház sorsa? Ez a könyv válaszol rá: Az egyház nem pusztul el, Isten országa minden ellenségen győzelmet arat!

Így tehát a szenvedő kis-ázsiai egyházak a világegyház előképei: Krisztus egyházának útja az emberi történelmen keresztül az Üdvözítő szenvedésének és megdicsőülésének húsvéti misztériuma. A Jelenések Könyvének prófétai látomásai az örök isteni vigasztalás diadalmas erejével hirdetik Jézus szavait: "A pokol kapui sem vesznek erőt rajta!" (Mt. 16,18).

Aligha van még egy könyve a Szentírásnak, amelyet részleteiben és a maga egészében olyan sokféleképpen értelmeztek volna, mint ezt az iratot. A különböző magyarázatokat általános irányzatuk szerint három csoportba oszthatjuk. A kortörténeti magyarázat szerint a látomások az egyház életének első századaira vonatkoznak és a kereszténységnek a zsidóságon és a pogányságon aratott diadalát írják le. Az egyháztörténeti magyarázat az egyház egész földi életének ábrázolását látja bennük az első pünkösdtől az utolsó itéletig. Az eszkatologikus magyarázat szerint az utolsó időkben, az antikrisztus fellépésének idején szemléltetik az egyház sorsát, de olyan értelemben, hogy ebben a sorsban mintegy összegezve benne van főbb vonásaival az egyház egész története. Ez az utóbbi fele meg leginkább a könyv jellegének és az atyák magyarázatainak.

A könyv alapgondolata kétségkívül Isten örök rendeltetéseinek és végső ítéletének fokozatos megvalósulása, és Isten országának végső beteljesülése. A bevezető látomásban (Jel. 1,5-20) maga az Istenember jelenik meg főpapi ruhában és jelzi, hogy a kinyilatkoztatások első része a jelen dolgokra, második része a jövedőkre vonatkozik(Jel. 1,19). Az első rész (Jel. 2,1-Jel. 3,22) a hét kis-ázsiai egyháznak szóló isteni üzenet, melyet az apostolnak levél formájában kell a címzett egyházakkal közölni. Az üzenet tulajdonképpen isteni bírálat az egyházak akkori állapotáról. A második, a könyv fő része (Jel. 4,1-Jel. 22,5) a jövendő dolgokról szól és Isten örök rendeléseinek és ítéletének fokozatos megvalósulását mutatja be. Ez a rész a mennyei liturgia fenséges jelenetével kezdődik, melyben a "mintegy megölt Bárány", a megváltó Istenember veszi át az isteni rendelések és ítéletek megvalósításának feladatát (4-5. fejezet). Az első két látomás az emberiséget érő súlyos csapásokat írja le (6-11. fejezet). A következő négy bemutatja az egyház és az Isten-ellenes hatalmak küzdelmét. Fellép az antikrisztus és megsemmisítéssel fenyegeti Isten népét, azonban a Mindenhatónak három látomásban (az isteni harag hét csészéje, Babilon pusztulása, a fehér Lovas és serege) jelképezett isteni ereje elpusztítja és szövetségeseivel együtt örök kárhozatra veti (12-19. fejezet). Az utolsó a mennyei Jeruzsálem isteni fényben ragyogó látomása: Isten országának végső megvalósulása a teremtett világban és a hívő emberiség felvétele a Szentháromság isteni életközösségébe.

A Jelenések Könyvének tartalma és felépítése sokban hasonlít az Úr eszkatologikus beszédeihez (Mt 24-25; Mk 13; Lk 21).

SZENT JÁNOS APOSTOL JELENÉSEINEK KÖNYVE.

1. - Szent János Jelenéseinek könyve (Apocalypsis) jelképes látomásokba foglalt kinyilatkoztatás, mely megjövendöli a keresztény egyháznak állandó küzdelmeit és győzelmeit, eredetétől a diadalmas befejezéséig az örök boldogságban. A Jelenések könyve az újszövetségnek egyetlen szorosan vett prófétai irata, bár egyes jövendölésekkel az evangéliumokban, valamint Szt. Péter és Szt. Pál egyes leveleiben is találkozunk.

2. - A Jelenések könyvének szerzője magát Jánosnak mondja (1, 1 ; 21, 2 ; 22, 8.), ki bizonyságot tett Isten és Jézus Krisztus tanítása mellett (1, 2.) és ezen bizonysága miatt Patmosz szigetén száműzetést szenvédett (1, 9.) ; emellett oly tekintéllyel beszél Kis-Ázsia egyházaihoz (2. és 3. fej.), amilyen csak egy apostolt illethetett meg. Így tehát a Jelenések könyvéből merített belső érvek Szt. János apostolt és evangélistát mondják a munka szerzőjének. Ugyanezt bizonyítja a történelmi hagyomány is, mely a II. század elejétől a III. század közepéig egyhangúlag Szt. János apostol művének vallotta a Jelenések könyvét. A III. században alexandriai Szt. Dénes és iskolája — nem történelmi, hanem hittani okok alapján — bizonyos Joannes Preszbitert mondta a Jelenések könyve szerzőjének, de ez a külön vélemény nemsokára eltűnt az egyházban, és a XVI. század hitújítóinak fellépéséig senki sem vonta kétségbe, hogy a Jelenések könyvének Szt. János apostol a szerzője.

Szt. Jánosnak patmoszi száműzetése 95-re, a keresztényüldöző Domitianus római császár uralkodásának idejébe (81-96.) esik ; a Jelenések könyve is ebből az időből való. Az egyház mindig isteni eredetű, sugalmazott könyvnek tartotta, de a Szt. János apostol szerzősége ellen emelt, fentemlített szórvanyos kételyek miatt az ún. deuterokanonikus könyvek közé sorozzuk.

3. - A Jelenések könyvének célja: megerősíteni az egyház gyermekeinek hitét, bizalmat és lelkesedést önteni szívükbe, hogy bármennyi üldözés is érje Jézus Krisztus igaz egyházát a gonosz lélek és a neki szolgáló világ részéről, ez az üldöztetés isteni eredetének és küldetésének legfényesebb bizonyítéka és a jó ügynek végleges diadalával fog végződni, mert Isten az egész világtörténelem folyamán atyai gondviselésével vezeti egyházát. Ez a kinyilatkoztatás nagyfontosságú volt Szt. János apostol életének vége felé, midőn az egyház már a második véres üldözést szenvedte, az apostolok legtöbbje már vértanúhalált halt, és az üldözött keresztények még nem ismerhették az egyháznak azt a dicsőséges múltját, amelyre mi tekinthetünk vissza; nagyfontosságú minden időnek és minden kornak keresztényeire nézve is, mert a küzdelem a jó és a rossz között az egyháznak egész életén keresztül tart. A Jelenések könyve nem győzi elégszer ismételni, hogy bármily erővel törjön is a gonoszság Isten országa ellen : a pokol kapui sohasem fognak azon erőt venni !

4. - A Jelenések könyvének tartalma a következő :

a) Bevezető rész.

Szt. János Kisázsia hét egyházához általános levelet intéz, melyben előadja Patmosz szigetén nyert látomását : az Emberfiának megjelenését és felszólítását, hogy Kisázsia hét legjelentékenyebb egyházához egy-egy külön levelet írjon. (1. fej.) A levelek Efezus, Szmirna, Pergamum, Tiatira (2. fej.), Szárdesz, Filadelfia és Laodicea (3. fej.) «angyalainak» szólnak, és az egyházak az azokban uralkodó állapotok szerint dicséretben vagy korholásban részesülnek.

b) A bűnös világot sújtó isteni csapások előkészítése és végrehajtása.

Nagyszerű hódoló égi jelenet után (4. fej.) a megölt és feltámadt Bárány átveszi a hét pecséttel lezárt könyvet, miközben az égi seregek magasztalást zengnek neki. (5. fej.) A Bárány egyenkint felnyitja a könyvnek hat pecsétjét ; az egyes pecsétek felnyitása alkalmával a próféta Isten terveiben meglátja a bűnös világra váró büntető ítéleteket. A földre jönnek az Isten győzelmes igéjét, a háborúkat, éhínséget és halált jelképező lovasok ; a vértanuk bosszúért kiáltanak az Úrhoz és az egész természet, ég és föld megrendül. (6. fej,) A hetedik pecsét felnyitása előtt egy angyal megjelöli az Ur választottait. (7. fej.) A hetedik pecsét megnyitására hét angyal lép elő, kiknek harsonák adatnak, míg Isten elé a szentek imái szállnak fel. A harsonák szavára az eddig csak Isten terveiben létező büntető ítéletek megvalósulnak. Az első négy angyal harsonájának szavára a földnek harmadrésze elég, a tenger és a folyók harmadrésze vérré változik, és a nap, a hold és a csillagok harmadrésze elsötétül. Egy repülő sas hármas jajt mond. (8. fej.) Az ötödik angyal harsonájának szavára az alvilágból sáskák jönnek fel a gonoszok gyötrésére, a hatodik harsonaszóra pedig nagy seregek törnek elő az Eufrát mellől, hogy az emberek harmadrészét megöljék. (9. fej.) Egy angyal parancsára a látnók elnyel egy könyvecskét, mely a jövőre vonatkozó titkokat tartalmazza (10. fej.) ; majd felméri az Úr templomát és oltárát. Az Úrnak két tanuja bűnbánatot hirdet, de a mélységből feljövő vadállat megöli őket; három és fél nap múlva feltámadnak és a mennybe szállnak. Nagy földrengés támad, az égben pedig a hetedik angyal harsonájának szavára a szentek hódolnak az Urnák, és látható lesz az égi frigy szekrény. (11. fej.)

c) Isten országának diadalmas harca a gonoszság hatalmaival.

A 12. fejezetben hét nagy látomás leírása kezdődik. A napba öltözött, csillagkoszorúval ékes asszony fiút szül, kit egy nagy vörös sárkány el akar nyelni, de a fiú az égbe ragadtatik. Az asszony a pusztába menekül, a sárkány pedig harcot kezd az asszony többi gyermeke ellen. (12. fej.) A tengerből és a szárazföldről egy-egy csodálatos vadállat száll föl, hogy a világot elcsábítsa ; követőik megjelöltetnek. A vadállat neve 666. (13. fej.) A Bárányt 144.000 szűz kíséri. Egy angyal hirdeti a bűnös Babilonnak (Rómának), az összes istenellenes hatalmak előképének vesztét. Az isteni ítéletnek jelképei: a sarló és a szőlősajtó. (14. fej.) A vadállat legyőzői dicsőítik az Urat, hét angyal pedig Isten haragjának hét csészéjét (15. fej.) önti ki a földre, a tengerbe, a folyókba, a napba, a vadállat trónjára, az Eufrátba, a levegőbe, mire különböző természeti csapások támádnak, és előre jeleztetik az ellenséges nemzetek végső támadása Isten ellen. (16. fej.) Egy angyal megmutatja a látnoknak a nagy paráznát, Babilont (17. fej.) ; egy másik angyal Babilon elbukását hirdeti, melyet siratnak a föld királyai és kereskedői (18. fej.), míg a szentek Istennek hálát zengenek igazságos ítéletéért. A királyok Királya döntő harcban legyőzi a két vadállatot és követőit; a két vadállat a kénköves tüzes tóba taszíttatik. (19. fej.) A szentek ezeréves uralkodása Krisztussal; a sátánnak és szövetségeseinek végső támadása Isten ellen ; a sátán a kénköves tüzes tóba vettetik. A halottak föltámadása és a végítélet. (20. fej.) 4 mennyei Jeruzsálem egész dicsőségében leszáll a földre. (21, 1— 22, 5.)

d) A könyv befejezése: Jézus csakhamar eljő az ítéletre. (22, 6—21.)

5. - A Jelenések könyve nem írja le jövendölések alakjában az egész világtörténelmet, vagy épen annak minden (fontosabb) mozzanatát, nem is pusztán az ősegyház győzelmét a zsidóság és a keresztényüldöző római birodalom fölött, hanem azt a nagyszerű gondolatot domborítja ki, hogy az egyház, bár útja a világtörténelem folyamán nem akadálytalan diadalút, hanem állandó harc és üldöztetés, Istennek gondviselő vezetése alatt mégis diadalmasan halad előre, - a folytonos üldöztetés és küzdelem közepette, - a tökéletes megdicsőülés felé. A Jelenések könyvének nagy részében a Babilon neve alatt szereplő keresztényüldöző pogány Róma testesíti meg Isten országának ellenségeit.

A Jelenések könyvének magyarázatában nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy jelképes látomásokkal van dolgunk : a próféta a legtöbb esetben nem közvetlenül a bekövetkező eseményt, hanem annak szimbólumát látja. Sok esetben ugyanaz az egy jelkép a történelemnek több eseményére is vonatkozik, melyek közül az előbbi a később bekövetkezőnek előképe; máskor ismét több jelkép vonatkpzik egy és ugyanarra az eseményre. A Jelenések könyvének egyes részei néhol párhuzamosan is haladnak és ugyanazokra a történelmi tényekre vonatkoznak. A Jelenések könyvének egész terjedelmén végighúzódik az ellentét Jézus Krisztus és a sátán, Isten országa és a gonosz lélek országa, Jézus Krisztus követői és a sátán rabszolgái között. Mivel a jövendöléseknek egy része még ma is a jövőre vonatkozik, az egyes jelképek magyarázata sokszor igen nehéz.

6. - A Jelenések könyvének szerzője sokban követi az ószövetség prófétáit, főleg a jelképekben beszélőket (Ezekiel, Dániel, Joel, Zakariás), kiknek nyelvezetét is utánozza. Ez könyvének bizonyos hebraizáló jelleget ad, bár szerzője görög nyelven írt. Mindamellett úgy gondolataiban, mint kifejezéseiben a Jelenések könyve és a negyedik evangélium közt igen nagy a hasonlóság.

Kedves Kérdező!

Egy nagy téma ez a könyv,első mondata úgy kezdődik Jézus Krisztusnak kinyilatkoztatása ez a görögben apokalipszis vagyis a fátyol fel lebbentését jelenti.

Az olyan dolgokról amely a fizikai síkon láthatatlan de sokkal valóságosabb és élőbb mint ez az árnyékvilág amelyben élünk.

Zsidókhoz írt levél 11,3:

Hit által értjük meg,hogy a világ Isten beszéde által teremtetett,hogy a mi látható,a láthatatlanból állott elő.

És ez csak úgy lehetséges ha a láthatatlan világ egy magasabb életszínvonalat képvisel mint a látható.

A Szent Szellem megmutat,megvilágosít,elmond dolgokat amik történtek /Jel:1,2/,történnek /Jel:1,3/,és történni fognak /Jel:1,7-8/.

A feltámadt megdicsőült Jézussal való találkozáskor János látja,hogy nagy változáson ment keresztül a Messiás a mennybemenetele után amely hatalommal rendelkezett eljövetele előtt ugyanabba került vissza. /Jel:1,10-18/

A hét gyertyatartó 7 gyülekezet amely abban a korban létezett de jelentik még a történelem különböző korszakaiban az egyházat és az egyház szellemi állapotát is.

1.A apostolok idejében lévő egyház (Efézus Jel 2,1-7)

2.Az apostolok korszaka utáni egyház 1 század

(Szmirna Jel 2,8-11)

3.Az üldöztetés alatt álló egyház

(Pergamon Jel:2,12-17)

4.A világi hatalommal keveredő egyház

(Tiatira Jel:2,18-29)

5.A alvó állapotba lévő egyház (Sárdis Jel:3,1-6)

6.A reformáció kora (Philadelphia Jel:3,7-13)

7.A mai kor egyháza (Laodiceai Jel:3,14-22)

néhány fontos kijelentés róla :

-langyos állapotban van (ezért)

-Szent Szellem általi megújulásra van szüksége

-Mindennel rendelkezik vagyis hatalmas mennyiségű tanítás és egyéb információ(ismeret) áll a rendelkezésünkre.

-Hiányzik még a valóságából a (mennyei)arany általi gazdagság és a fehér ruha

(vagyis még nem vagyunk tökéletesek de azok leszünk)

Minden korszakban más más állapotban van az egyház és más más üzenete van az Úrnak hozzá. /Jel:2,1-3,22/

Érdekes még megfigyelni a kijelentést a csillagokról akik angyalok (nem mennyeiek) hanem a gyülekezet vezetői(pásztorok,presbiterek) akik Jézus kezében találhatóak /Jel 1,16:20/ vagyis az egyház teljes idejében az ő szellemi oltalmában és megtartó hatalmában vannak a vezetők.

Az elragadtatás előképe ami hívás Jánosnak szólt de ez pont olyan esemény amely az egyházzal is meg fog történni.

/Jelenések 4,1-2/

Az egyház szellemi valóság újjászületett emberekből áll(szerte a világon )és nem gyülekezetekre vagy a történelmi egyházra kell érteni ezt a fogalmat.

/Jel:4,3-11/

Azután itt János elé lenyűgöző látvány tárulhatott amit a látott,szellemében felvitte a Szent Lélek a mennybe.

Itt megmutatja neki a Szent Lélek a különböző eseményeket,

Jézus alkalmasságát az engesztelés elvégzésére,és győzelmét ebben az egész folyamatban.

/Jel 5,1-9:12-14/

Az elragadtatás után az egyház az Úrnál van a mennybe a földön viszont hatalmat kap az Antikrisztus 7 évig és a hét év felénél elkezdődik az Isten ítélete a Sátán királyságában és a földön az Antikrisztus uralmára.

A következő fejezetek jelképei és eseményei a következő párhuzamban állíthatóak.

Jel 6-11 fejezetek:

Az első hat pecsét felszakítása

(az a véleményem 5 pecsétet már felnyitott Jézus),a 6. pecsét feltörése után Izraelben elválasztanak (elpecsételnek) 144000 zsidó származású embert a 12 törzsből/Jel 6,1-17:7,1-8/ és ugyanekkor következik be az Armagedoni ütközet amikor is Jézus segítségére siet a szorongattatott Izraelnek. /Jel 6,12-17/

A következő esemény az egyház a keresztények értékelése,jutalmazása lesz. /Jel:7,9-17/

A 7.pecsét felbontásával elkezdődik az ítélet a Sátán királyságára és a földre egyaránt. /Jel:8,1-5/

A mennybe trombiták,de a Sátán királyságából és a földről nézve poharaknak látszanak.

(Mintha egy trombitát alulról néznénk)

A trombiták ítéletei és a harag poharai

/Jel:8,6-11,19/

/Jel:15,5-16,21/

A 12 fejezetben a képek jelentései a következők:

-a szülő asszony Izrael aki üldöztetést fog elszenvedni /Jel:12,4:13-18/

-a fiú magzat a Messiás aki elvégezte az engesztelést /Jel:12,10/

-a sárkány pedig a Sátán aki a mennyből ki lett dobva /Jel:12,9/

A Sátán feletti győzelem a keresztények számára

/Jel:12,11/ itt van leírva.

Hogyan lehet valakinek győztes keresztény élete?

Bizonyságtevéssel!,mert amit a számmal kimondok szellemi igazságokról és elhiszem valósággá válik az életem teljes területén.

Róma levél 10,9-10:

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról,és szívedben hiszed,hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból,megtartatsz.

10.Mert szívvel hiszünk az igazságra,szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.

A 13 fejezetben a Sátán az Antikrisztus és a Hamis próféta tevékenysége van leírva.

A 14 fejezetben a Bárány kiválasztottairól van szó akik zsidók közül választ ki Jézus.

Eközben a zsidóságnak akik itt vannak a földön szólják az evangéliumot /Jel:14,6-7/ és a Sátán királysága feletti Istenítélet eredményét itt olvashatjuk /Jel:14,8/ valamint a földön lévő emberek és a Sátán királysága feletti ítéletet ábrázolja. /Jel:14,9-13/ /Jel:18:19,1-5/

Eközben a mennyben az Isten dicsérete zajlik,előkészülve a harag poharainak kitöltését /Jel:15-16 f/

A 17 f leírja Jézabelnek (asszony) a helyét,uralmát és azokat a jellemzőket amelyek elárulják helyét a Sátán királyságába és,hogy a föld nagy-része felett uralkodó gonosz angyalról van szó aki egy valláskultuszt testesít meg és összefonódik a politikai hatalommal.

Isten ítéletei után amik a földre jönnek korszak zárásként és a menyegzőt követően az Armagedoni háború és Jézus visszatérése következik

(itt le be lesz zárva a Sátán hogy ne tudjon ártani )

Az Antikrisztus és a hamis próféta az Isten által kijelölt helyükre kerülnek,elkezdődik az 1000 éves királyság ami az emberiség aranykora lesz.

Jel: /19,1-10/ /20,1-6/

De még nincs teljesen vége a gonosznak még egy rövid időre szabadon lesz engedve /Jel:20,7-10/,hogy még utoljára tegye ami az ő foglalkozása.

János evangéliuma 10,10a:

A tolvaj nem egyébért jő,hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson;

Ez lesz az utolsó gonosz tette többet nem enged neki Isten és elfoglalja az őt megillető helyet.

Majd a pokol mint hely meg lesz semmisítve és mint személyek (pokol és halál) el lesznek számoltatva és az összes foglyuk

(akik náluk voltak)halottak megítélve az élet könyve és a cselekedetek könyve alapján /Jel:20,11-15/.

A befejezésben pedig a /Jel:21-22 f/ ehhez nem fűznék magyarázatot csak annyit,hogy itt látszik a boldog befejezésben végre eljött Isten országa látható módon a gonosz nélkül megvalósul Isten akarata mert ő jó.

Elérkezik majd az emberiség a boldogság korszakára amelyben újra közösségben van Istennel.

Shalom

A könyv görög neve "Apokalypsis", ami annyit jelent, mint kinyilatkoztatás. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Krisztus előtti századokban az apokalipszis külön irodalmi műfaj volt. Jelezni akarta, hogy Isten kinyilatkoztatást adott titkos dolgokról, amelyeket csak ő ismer, s amelyek főképp a jövőre vonatkoznak. Nem könnyű megmondani, hogy hol van az apokaliptika és a prófétai műfaj határa, mert az utóbbi folytatódik az előbbiben. A régi próféták inkább hallás útján fogták fel a kinyilatkozatást, az apokalipszis szerzője látomások formájában kapta, s azután írta le. Az apokaliptikus irodalomban az egyes látomások inkább jelképek voltak, s nem volt külön értelmük. Sőt, ebben a műfajban majdnem minden jelképpé válik: a számok, a tárgyak, a test részei, sőt a szereplő személyek is. Amikor teháta szerző leír egy látomást, egy Istentől sugallt gondolatot, azt lefordítja szemléltető szimbólumokra, halmozza a tárgyakat, a színeket, a szimbolikus számokat anélkül, hogy azok összefüggésére gondolna. Ha meg akarjuk érteni, mindig az egészet kell figyelembe venni,a jelképeket le kell fordítani gondolatokra, és vigyázni kell rá, hogy ne magyarázzunk bele mást, mint amit a szerző a maga korában mondani akart.

Amint mondtuk, a Krisztus eljövetele előtti két évszázadban bizonyos zsidó körökben (beleértve a kumráni esszénusokat is) az apokaliptikus irodalom nagyon divatos volt. A műfajt Ezekiel és Zakariás próféták látomásai készítették elő, s kiteljesedett Dániel könyvében és azokban az apokrif művekben, amelyeket a kereszténység születése körül írtak. Az Újszövetség könyvei között csak egy apokaliptikus mű van, amelynek János a szerzője, ahogy magát megnevezi (1,9). Száműzetésben van Patmosz szigetén a Krisztusba vetett hite miatt, s ott írja könyvét. Egy hagyomány, amelyet a 2. század közepén már Jusztinusz említ, s amelyre később Ireneusz, Alexandriai Kelemen, Tertulliánusz és a Muratori-kánon is hivatkozik, ezt a Jánost az apostollal, a negyedik evangélium szerzőjével azonosítja. Viszont az 5. századig Szíria, Kappadócia és Palesztina egyházai - úgy látszik - nem sorolták be ezt a könyvet a Szentírás kánonjába, s ez azt jelenti, hogy nem tartották az apostol művének. Egy bizonyos Kájusz nevű római papa 3. század elején polemikus okokból az eretnek Cerintusznak tulajdonította. A Jelenések könyve tagadhatatlanul rokonságot mutata többi János-irattal, így nyelvében, stílusában, teológiai felfogásában (főképp Krisztus második eljövetele). Mégis nehézségbe ütközik, hogy minden további nélkül Jánosnak tulajdonítsuk. De mert szellemének a hatása tagadhatatlan, minden bizonnyal az ő közvetlen környezetében keletkezett, és az ő tanítását adja. Keletkezésének idejét általában Domiciánusz idejére teszik (a 90-es évek). Mások nem kevesebb valószínűséggel arra gondolnak, hogy a könyv egyes részei Néró alatt keletkeztek, kevéssel 70 előtt.

A könyv értelmezéséhez föltétlenül ismernünk kell azt a történeti helyzetet, amelyben az egyház Domiciánusz vagy Néró idejében terjedt és küzdött. A kor tele volt zavarokkal, és az egyház heves üldözéseket élt át. Már a régi apokaliptikus iratok is - különösen Dánielé -, a történelmi helyzetből fakadtak. A jelen könyv is így keletkezett. Irányítani és megerősíteni akarta a keresztények hitét, akik megütközhettek azon, hogy Krisztus egyháza ilyen üldözéseknek van kitéve. Ez ellentétben látszott állni Krisztus mondásával: "Bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). A szerző tervének megvalósítása végett visszanyúl a nagy prófétai témákhoz, elsősorban Jahve nagy napjához (Ám 5,18), a szent néphez, amelyet az asszírok, a babiloniak, majd a görögök leigáztak, szétszórtak és üldöztek. A próféták mégis meghirdették az üdvösség közelgő napját, amikor Isten eljön, hogy kiszabadítsa népét az elnyomók kezéből. Nemcsak szabadságukat adja vissza, hanem hatalmat és uralmat ígér ellenségei felett. Amikor János a könyvét írja, az egyházat, az új választott népet véres üldözés tizedeli (13; 16-17), amelyet Róma és a Római Birodalom(a vadállat) indított el a sátán ösztönzésére (12; 13,2).

A bevezető látomás leírja az égben trónoló Isten fönségét. Ő az emberi történelem abszolút Ura (4), és a Bárányra bízza a könyvet, amely az üldözők pusztulásának határozatát tartalmazza (5). A látomás folytatódik a barbár népek rohamával (pártusok), amelyet háború, éhínség és ragály kísér (6). Az Isten hívei mentesülnek (7,1-8), és várják, hogy örülhessenek az égben a győzelemnek (7,9-17; 15,1-5). Isten ennek ellenére megmutatja irgalmát a bűnösöknek. Nem pusztítja el őket azonnal, hanem egy sor csapást mér rájuk, hogy megtérjenek, mint ahogy Egyiptommal és a fáraóval tette (8,9). Szívük azonban kemény marad, ezért Isten elpusztítja a kegyetlen üldözőket (17), akik megkísérlik, hogy a földet a sátán imádásával megrontsák. Ez utalás arra, hogy a pogány Róma istentiszteletben részesítette a császárokat. Ezután következik egy siratóének Babilon (Róma) pusztulása felett (18), amelyet az égben felhangzó győzelmi ének követ (19,1-10).

Egy újabb látomás ismét folytatja a vadállat (Róma) elpusztításának témáját. Maga a dicsőséges Krisztus harcol ellene (19,11-21). Ezután békés korszak kezdődik az Egyház számára (20,1-6), de megszakítja a sátán újabb támadása (20,7). Erre következik az ellenség megsemmisítése, a holtak feltámadása és megítélése (20,11-15), végül a mennyország végleges megalapítása, ahol a halál is megszűnik (21,1-8). Egy visszatekintő látomás leírja a földre szállt új Jeruzsálem tökéletes állapotát és boldogságát (21,9).

Ez a Jelenések könyvének történeti magyarázata alapvető értelmében. De a könyv jelentősége tovább megy: rámutat az örök értékekre, amelyekre minden idők hite támaszkodhat. Már az ószövetségi választott népnek a bizalma azon az ígéreten nyugodott, hogy Isten együtt lakik népével (Kiv 21,8). Ez azt jelentette, hogy védelmezi és célhoz vezeti őket. Isten most új népével még tökéletesebben együtt van, hiszen a Fiú emberré lett, és az egyház a feltámadt Krisztus ígéretéből él: "Veletek vagyok mindig, egészen a világ végéig" (Mt 28,20). Ha ez így van, a hívőnek nincs mitől félnie, sőt ha itt szenvednie kell is Krisztus nevéért, Krisztusnak és övéinek a diadala biztosítva van. A Jelenések könyve a keresztény remény nagy műve, az üldözött egyház hitvallása és diadaléneke.

A könyv mai szövegében találunk néhány rendellenességet. Előfordulnak ismétlések, a látomások egymásutánjában törések tapasztalhatók, s úgy látszik, hogy egyes részek nincsenek a helyükön. Ezeket a rendellenességeket különböző módon igyekeztek magyarázni: különböző források felhasználásával, egyes fejezetek véletlen fölcserélésével stb. Van még egy olyan elmélet is, amely szerint a Jelenések könyvének prófétai része (4-22) két különböző könyvből készült, amelyeket ugyanaz a szerző írt különböző időben, de aztán később egyesítették. A két ősi szöveg a következő részekből áll:

I. szöveg II. szöveg

Prológus: 10,1-2a.3-4.

a lenyelt kis könyv 10,8-11.

A sátán az Egyház ellen 12,1-6.13-17, 12,7-12.

A vadállat az Egyház ellen 13 A nagy nap kihirdetése 4-9; 10,1-2b 14-16. fej. 5-7; 11,14-18.

A harag nagy napja:

Babilon bemutatása 17,1-9 .15-18; 17,10.12-14.

Babilon eleste 18,1-3. (vö.: 14,8)

A megmenekült választottak 18,4-8.

Babilon megsiratása 18,9-13, 18,14.22-23, 15-19; 21; 24.

Győzelmi ének 19,1-10. 18,20 (vö. 16,5-7).

Messiási uralom 20,1-6.

Végső összecsapás 20,7-10. 19,11-21.

Az ítélet 20,13-15., 20,11-12.

A jövő Jeruzsáleme 21,9-22., 21,14; 22,3-5., 21,5-8.

Függelék: a két tanú 11,1-13.19.

Ami a hét egyházhoz intézett levelet illeti (1-3), mind a két szövegben benne lehetett, bár eredetileg önállóan is létezhetett.

Kedves Kérdező!

A 11-s részt kimaradt,írok erről is röviden.

A templom Isten jelenlétének a lakhelye valamint

és megmérése az üldöztetés korszakába fog megtörténni valamint (akik benne imádkoznak)ez a zsidóságra vonatkozik. /Jel:11,1-2/

A két olajfa (2 próféta) /Jel:11,3-4/akik Isten ítéleteit közvetítik (helyileg Jeruzsálemben lesznek találhatóak) /Jel:11,5-6/

az igazságszolgáltatásra fenntartott világ számára,amely természetesen ellenük fog tenni. /Jel:11,7-8/

Még ünnepnap is lesz számukra a prófétáktól való szabadulásuk /Jel:11,9-10/,azt gondolják majd félretették őket az útból de nem teljesen így történik hanem Isten feltámasztja őket az emberekből pedig nagy félelmet vált ki majd ez az esemény és hozzá a mennybe felmennek.

/Jel:11,11-12/

Majd itt egy nagy földrengéssel zárulnak ezek az események amely Jeruzsálemet fogja érinteni ami szintén félelemet vált ki majd az emberekből,és még Istenfélelem is száll az emberekre.

/Jel:11,13-14/

Shalom

Jelenések könyve, Apokalipszis (gör. 'kinyilatkoztatás'), Jel: deuterokanonikus újszövetségi prófétai könyv, az egész Szentírás utolsó könyve. - I. Keletkezése. A szerző Jánosnak nevezi magát (1,2.4.9; 22,8), aki próféta (1,1-20; 22,9), és tanúságtétel végett Patmosz szigetén van (1,9). A hagyomány ezt a Jánost azonosította az apostollal és a 4. evangélium szerzőjével. A vélemények kezdetben megegyeztek (Jusztinosz, Muratori-töredék, Ireneusz, Tertullianus, Alexandriai Kelemen, Órigenész), de később, főleg a kiliazmus híveinek visszaélései miatt, kétségbe vonták, hogy a Jelenések könyve az apostol műve. Így a Jelenések könyve több keleti egyházi szerzőnél hiányzik a kánonból, de végül a keleti egyház is elismerte kánoninak. Viszont mindmáig vitatott kérdés maradt, hogy vajon a Jelenések könyve a többi ún. jánosi mű szerzőjétől ered-e. Jóllehet a régebbi kritika nem alaptalanul hangsúlyozta, hogy a Jelenések könyve és a 4. evangélium között igen nagy eltérések mutatkoznak nyelvtani és stilisztikai szempontból, az újabb kritika a kölcsönös megfelelésekre, hasonlóságokra irányítja rá a figyelmet, és állítja: az eltérések nem olyan nagyok, hogy miattuk a hagyományos álláspontot föl kellene adni. Ha a más-más irodalmi műfaj sok mindent megmagyaráz is, tagadhatatlan, hogy irodalmi szempontból még nincsenek a fölmerülő kérdések kellően tisztázva. A Jelenések könyve keletkezésének idejét is nehéz teljes bizonyossággal megállapítani, mert a merőben „kortörténeti” magyarázat tarthatatlannak bizonyult és a tört. adatokra való utalások (pl. 11,1: a jeruzsálemi templom; 13,8: Nero legendája, Nero neve) igen bizonytalanok. Megbízhatóbb támpontot nyújtanak a kisázsiai egyháznak írt levelek. Ezeknek buzgósága a Jelenések könyve keletkezésének idejére lelohadt, már bizonyos üldözéseken is áteshettek, újabb üldözések a küszöbön állhattak (13). Ez nem annyira Nero korára illik rá, mint inkább Domitianus uralmának utolsó éveire (Kr. u. 94-96). - Bár a Jelenések könyve kifejezetten soha nem idézi az Ószövetséget, mégis sokat átvett az Ószövetség, főleg Ezekiel, Zakariás, Joel és Dániel gondolataiból, képeiből és szókészletéből. A Jelenések könyve személyes alkotás: a szerző sokszor hivatkozik személyes élményeire (1,19; 4,1; 5,1 stb.). Az Ószövetségből átvett részleteket a szerző nagyon önállóan értelmezte, a zsidó apokaliptika közvetlen hatása kétséges. Ha bizonyos mitológiai és asztrológiai elemek, elképzelések kimutathatók is művében, nem eredeti értelmükben szerepeltette őket a szerző, hanem saját gondolatainak kifejezésére szolgálnak. -

II. Tartalma. A Jelenések könyve „Jézus Krisztus kinyilatkoztatását” tartalmazza, „amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie” (1,1). János látomásai révén elsősorban a kívülről és belülről egyaránt fenyegetett kisázsiai egyházakhoz szól, hogy szorongatott helyzetükben bátorítsa őket és erőt adjon nekik, nem utolsósorban a tört. értelmezésével, mely elsodrással fenyegette őket. - 1,1-20: prológus és a látnok küldetését elénk táró látomás. 2,1-3,22: levél a 7 kisázsiai egyházhoz. 4,1-5,14: a trónon ülő (= Isten) és a Bárány látomása. 6,1-8,1: a 7 pecsét feltörése (Isten terveinek föltárása). 8,2-11,19: a 7 harsona látomása. 12,1-14,5: a sátáni hatalom támadása Isten népe ellen. 14,6-20: az ítélet. 15,1-16,21: a 7 csésze látomása. 17,1-19,10: Babilon bűnhődése. 19,11-22,5: Krisztus eljövetele és győzelme, az új ég és az új föld. 22,6-21: a látnok szavahihetősége és Krisztus újraeljövetelének ígérete. - Kétségtelen, hogy a Jelenések könyve (képes beszéde, számmisztikája és dualisztikus világszemlélete révén is) összefügg a zsidóság apokaliptikus irodalmával, de mondanivalója, teológiai tartalma szempontjából teljesen önálló, sőt egyedülálló mű. Mert: míg az apokaliptika Isten mindenek sorsát eldöntő ítéletét a jövőben várja, a Jelenések könyve már visszatekint az ítéletre, az üdvösség elérkeztére (12. f., vö. 1,18; 5,5.9-14). Éppen ezért ez sokkal inkább hat a hívők konkrét magatartására, mint ahogy az a többi apokaliptikus műben megfigyelhető (vö. 2,1-3,22). Ez az egész történelmet meghatározó esemény a Jelenések könyve számára Jézus Krisztus halála és föltámadása: „Eljött Istenünk üdvössége... letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt” (12,10). Krisztus mint a Bárány ezzel a szeretetből fakadó megváltó tettével érdemelte ki a tört. fölötti uralmat (5,6.9; 12). A hívő sem élhet másként, csak úgy, ha követi a Bárányt (14,1-5; vö. 7,13; 12,11). Az egyes ember életét meghatározza az az elkeseredett küzdelem, melyet a Sátán, aki lényegében már csatát vesztett, ebben az időben egyre fokozódó dühvel folytat az Isten és az Isten országa ellen (12,9.12-18: 13; vö. 11,7-10), ezért az ember számára nem áll fönn a semlegesség lehetősége Isten és a sárkány között (vö. Jel 3,16). Lényegében csak Istenünk szolgái (7,3; vö. 9,4; 14,1-5) és a föld lakói (13,8) léteznek, és a Jelenések könyve látnoka számára elképzelhetetlen, hogy a hívők közösségének része legyen ebben a világban (8,4; vö. 2,12-17.18-29), v. hogy a világ egyszer a hívők létébe beletörődjön (11,7-10; 13,14-17). Lehetnek nyugalmasabb korszakai a hívőknek (7,3; 8,1; 12,14), de a föld lakóihoz képest mindig az alulmaradottak, a legyőzöttek lesznek (2,13; 6,9-11; 11,7; 13,7; vö. 14,20; 18,24; 19,2-13) anélkül, hogy a föld lakóinak ellenségeivé válhatnának. Papok Isten színe előtt (1,6; 5,10; 20,6) és első termés Isten és a Bárány számára (14,4c), akik állhatatosságukkal (1,9; 2,2.19; 3,10; 13,10; 14,12) tanúságot tettek hitükről, hogy az Isten legyőzi a világot. - Az a magatartás, melyet a hívőknek „a föld lakói” iránt tanúsítaniuk kell, bizonyítja hogy mindannak ellenére, ami ennek a világnak a pusztulására mutat, Isten örök evangéliumot hirdetett meg (14,6), és ennek az örök evangéliumnak az Egyház a tanúja, létében és konkrét megvalósulásában (vö. 1,5; 13,9; 14,4b; a tanúság fogalmára nézve vö. 1,2.9; 2,13; 6,9; 11,7 stb.). A Jelenések könyve látnoka számára a meghirdetett katasztrófák is csak annak jelentik egyik módját, ahogyan az Isten mint a tört. ura (4,1-11, vö. 6,2.4.8; 7,2; 8,2) az embert megtérésre szólítja föl (vö. 9,20; 14,7; 16,9.11 és 2,5.16.21; 3,3). Innen érthető módon a Jelenések könyve különféle himnuszai nem egyszerűen stiláris eszközök, hanem az Isten szavát értő Egyház válaszai annak az Istennek, aki egyes-egyedül azért gyakorolja bírói és kormányzói hatalmát, hogy elvezesse a teremtett világot az üdvösségre (vö. 1,6; 5,13; 11,17; 12,10. stb.). Így a Jelenések könyve, mely első pillanatra az ítélet és a büntetés könyvének látszik, alapjában véve a kegyelmet és a békét hirdeti a hűséges és örökkévaló, mindenható Isten szavaként (1,4), melyről az Egyháznak sohasem volna szabad megfeledkeznie, hiszen Isten legbelsejéből fakad (1,12-16) és minden ítélet ellenére is vigaszt nyújt, és nincs hatalom, mely megingathatná (1,17). -

III. Műfaja. A Jelenések könyve ének formája erősen emlékeztet az apokaliptikára. Látomások szerepelnek benne, képek, jelképek szolgálnak kifejezőeszközül; ugyanaz a jelkép különféle személyeket, dolgokat állít elénk, és megfordítva: ugyanarra a személyre vagy dologra különféle jelképek vonatkoznak. A Jelenések könyvének nyelve szokatlan stilisztikai eszközökkel él és hemzseg a szemitizmustól. Stílusa általában egyhangú, egészében véve mégis ünnepélyes, emelkedett légkör árad belőle, elsősorban az Ószövetségre való számos utalás, szó szerinti idézet következtében és részben a gondolatritmusnak köszönhetően. Ez utóbbi nem korlátozódik csupán a kisebb egységekre (8,1-6; 18,1-24), hanem egy, nyilván előre megállapított terv vagy séma alapján az egész könyvre kiterjed (vö. a 7 pecsét, 7 harsona és 7 csésze 3 sorát, mely sorok mindegyike 4 + 3 tagolást mutat). Következetesen él a Jelenések könyve az elébevágás, az ellentét, az ismétlés és a számszimbolika eszközeivel (vö. 1,12.16; 3,1; 5,3.6; 8,2 stb.). Mindebből előre megtervezett, egységes írásműre lehet következtetni. Azt a nézetet, mely szerint a Jelenések könyve több zsidó és ker. írás átdolgozása ill. régi források egyszerű összeötvözése révén keletkezett, ma már eléggé általánosan elvetik. A legvalószínűbbnek azt a föltevést tartják, hogy a szerző különböző hagyományokat nagyon önálló módon dolgozott föl.

- IV. Értelmezése. Minthogy a Jelenések könyve fő mondanivalója teológiai természetű, a tisztán kortörténeti magyarázat, mely szerint a könyv az 1. sz. tört-ét akarta jövendölés formájában elénk tárni, nem állja meg a helyét. Ha a Jelenések könyvében itt-ott akadnak is utalások konkrét tört. eseményekre és személyekre (római birodalom, római császár), ezek egyszersmind egy mélyebb valóságnak is jelképei. A tisztán egyháztörténeti magyarázat (J. da Fiore, W. Bousset, Holzhauser), mely szerint a Jelenések könyvében felfedezhetők az egyháztörténet különféle korszakai, szintén tarthatatlan. Sokkal elfogadhatóbb az a nézet, hogy a Jelenések könyve az egész történelmet értelmezi a keresztény kinyilatkoztatás fényénél.