A szabad akarat korlátozása hol jelenik meg a Bibliában?

Én az őrtorony irományokat nem ismerem, meg nem tudom, mit jelent, hogy a szabad akarat nem mindenre terjed ki, de az írás szerint Isten a teremtés és a megszületésünk előtt elrendelte a megváltást, így az Isten döntésének következtében történik meg, és nem a mi tetteinkkel érdemeljük ki, sőt, a jóra irányuló akaratot is Isten végzi, ha a Biblia igaz.

Filippi 2:13 Hiszen Isten munkálja bennetek az akarást is azért, mert ez az ő helyeslésével találkozik.

2Timóteus 1:9 aki megmentett és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott bennünket, nem munkáink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen, melyet a Krisztus Jézusban örök idők [aionon, azaz korszakok] előtt adott már nekünk, (Csia Lajos fordítás)

Ahogy Krisztus halála is Isten előzetes elrendelése szerint történt: Ap.Csel. 4:28 Hogy [Krisztus gyilkosai] véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.

Sőt, senki sem "választhatja" Istent, ugyanis Isten választja az övéit, és hívja magához őket Fián, Krisztuson keresztül.

János 6:44 Senkinek nincs arra hatalma, hogy hozzám jöjjön, csak ha az Atya vonja, aki engem elküldött és én majd feltámasztom azt az utolsó napon.

Isten az övéit már a világ megalapítása előtt kiválogatta:

Efézus 1:3-4 3 Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban, a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően, 4 ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.

Az ember semmit sem tud magától, még megtérni sem, hiszen azt is Isten adja, ahogy a hitet is és a kegyelmet is:

2Timóteus 2:25 Szerint Isten adja a megtérést, az igazság megismerését, de így van ez a hittel és a kegyelemmel is, sőt, a jó cselekedeteket sem mondhatjuk, hogy a miéink lennének, hiszen Isten ezeket is előre elkészítette:

Efézus 2:8-10 8 A kegyelem mentett meg titeket a hiten keresztül. És ez nem tőletek van, Isten adománya. 9 Nem tettek alapján jött, hogy senki se kérkedjék. 10 Hiszen az ő alkotása vagyunk, a Krisztus Jézusban jó munkákra teremtve, melyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk.

Isten könyörül, akin könyörülni akar, és elveszíti, akit elveszíteni akar, ebben pedig nem számonkérhető, hiszen Ő az alkotó:

Róma 9:14-23

Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!

Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.

Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.

Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.

Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.

Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?

Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?

Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,

És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?

Szia

Már emberi élet kezdetén.Az ember Isten képmására és hasonlatosságára lett megalkotva, ennélfogva szabad akarata volt. Választhatott, hogy azt teszi-e, ami jó, vagy azt, ami rossz. Ha készségesen és szeretetből fakadóan engedelmeskedik a Teremtőjének, azzal tiszteletet és dicsőséget ad Istennek, sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy ezt egy állat tudja tenni. Értelmes lényként megvolt a képessége, hogy dicsérje Istent a csodálatos tulajdonságaiért, és támogassa az uralmát. Ám Ádám szabadsága relatív szabadság volt, nem abszolút. Csak akkor maradhatott boldog, ha elismeri, hogy Jehova jogosan uralkodik. Ezt szemléltette a jó és rossz tudásának a fája, melyről nem ehetett. Ha eszik róla, az felér az engedetlenséggel, Isten uralma elleni lázadással.

1Mózes 2:9,16,17

"És Jehova Isten a földön mindenféle fát ültetett, amely szemet gyönyörködtető, és eledelnek jó. Az élet fáját is elültette a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját..... Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.”

Mivel Ádám „Isten fia volt” a Luk 3:38 szerint, apa-fiú kapcsolat volt közte és Isten között, és ehhez mérten kellett neki engedelmeskednie. Ezenkívül Isten azzal a veleszületett vággyal teremtette meg az embert, hogy szeretne imádatot gyakorolni. Ha valaki nem megfelelően él ezzel a vágyával, akkor az rossz irányba tereli őt, megfosztja a szabadságától – a teremtett dolgokhoz fog kötődni, nem pedig a Teremtőhöz. Ez pedig az ember elkorcsosodásához vezet.

A szabadság utáni vágy nem véletlen, mivel Isten a szabadság Istene. A Biblia ezt mondja: „Ahol Jehova szelleme van, ott szabadság van” 2Korinthus 3:17. Ezért adott Isten szabad akaratot nekünk, amely része valódi lelki alkatunknak. Mivel ismerte, hogyan működik majd az elménk és az érzelmünk, tudta, hogy csakis szabad akarattal lehetünk a legboldogabbak.

A korlátlan szabadság anarchiához vezet egy társadalomban. Törvényekre van szükség, amelyek irányítják az emberi tevékenységeket. Isten Szava ezt mondja: „Viselkedjetek úgy, mint szabad emberek, és soha ne használjátok mentségként a szabadságotokat a gonoszságra” a 1Péter 2:16. Isten azt akarja, hogy a szabad akarat a közjót szolgálja. Nem abszolút szabadságot akart adni nekünk, hanem viszonylagos szabadságot, amely alá van rendelve a törvény hatalmának.

De ki által megszabott törvények iránti engedelmességre lettünk megtervezve? Az 1Péter 2:16 versének második részében a következő megállapítás található: „Senkinek nem vagytok a rabszolgái, kivéve Istennek.” Ez nem elnyomó rabszolgaságot jelent, hanem inkább azt, hogy úgy lettünk megtervezve, hogy akkor vagyunk a legboldogabbak, ha alárendeljük magunkat Isten törvényeinek a Máté 22:35–40 szerint. Az ő törvényei sokkalta jobb útmutatóról gondoskodnak, mint bármely ember alkotta törvény. „Én, Jehova, én vagyok a te Istened, aki megtanítalak téged arra, ami javadra válik, aki arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell” Ésaiás 48:17.

Minden kétséget kizáróan úgy lettünk megteremtve, hogy szükségünk van az Isten fizikai törvényeinek való alárendeltségre, teremtetésünk folytán az is szükséges, hogy alárendeljük magunkat Isten erkölcsi és társadalmi törvényeinek a Máté 4:4 szerint. Az emberek nem úgy lettek megteremtve, hogy függetlenek legyenek Alkotójuktól, és mégis sikeresek. Jeremiás próféta ezt mondja: „Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit. Fenyíts meg engem, ó, Jehova” Jeremiás 10:23, 24. Így tehát az ember minden tekintetben úgy lett megteremtve, hogy Isten uralma alatt, nem pedig a maga uralma alatt éljen.

Pál apostol teljesen felismerte az Istentől kapott szabadsága határait, amikor azt mondta:„Mindent szabad nekem, de nem minden hasznos” 1Korintusz 6:12.

Ma nagyon sok mindet tesznek az emberek, ami tényleg nem hasznos a számukra, a szabad akaratot hangoztatva. Sok fájdalmat, bánatot okozva maguknak, és másoknak...Isten ettől szeretné megkímélni az embert.

Jó pár prófétánál, aki nem akart prófétálni.

Vagy pl. Jónás.

"aki nem akart prófétálni."

És itt a lényeg. Isten beavatkozott, nem pedig elrendelte, hogy a próféta ne akarja és mégis tegye.

De, pont azt rendelte el.

Addig ütötte a prófétát, míg az végül a kisebb rosszat választotta.

Ez bizony a szabad akarat korlátozása!

Tudod, végül is a WTC-ből is szabad akaratukból ugrottak ki az emberek. Amikor már lángolt a hátuk.

Valójában ott sem volt korlátozva az akaratuk, igaz?

Lucifer

"Sajnos a Kálvinisták úgy adják elő a meséjüket, hogy van akit Isten kárhozatra teremtet és van akiket üdvösségre."

Ha ez nem így van, akkor ezt hogy magyarázod?

[Róm. 9.11-13] még mielõtt megszülettek s jót vagy hitványat mûvelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó elõzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon, azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak, ahogy írva is van: "Jákóbot megszerettem, Ézsaut ellenben meggyûlöltem."

[Róm. 9.21-23] Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részébõl megbecsült, más részébõl nem becsült célra formáljon edényt? És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek, másfelõl meg akarta ismertetni dicsõ gazdagságát az irgalom edényein, akiket eleve dicsõségre alkotott?

Ez "kicsit" korábbi, mint Kálvin "tégy amit akarsz, úgyis predesztinálva vagy" gondolkodása.

Vagy szerinted az apostol tévedett?