Hány közbenjárónk van?

@ Kérdező

Az általad feltüntetett Ige a nyelveken történő imádkozást jelenti. Ekkor Isten Szelleme felszabadul, és megdicsőíti a bennünk lévő Krisztust, aki közbenjár miérettünk.

Kizárólag Krisztus (és csakis Ő, egyedül Ő) a közbenjáró.

És szó sincs semmi olyanról, hogy mennyei szentek hallgatnának meg minket, vagy akár Mária.

Olyan van ugyan, hogy földi emberek imádkoznak (úgymond: közbenjárnak) más földi emberekért, de a SzentÍrásban szó sem esik semmi olyanról, hogy akár Pál, akár Péter (de nevezzük meg akármelyik nagy keresztény apostolt), elhunyt emberek segítségét kérték volna. Csak Istenben bíztak.

Imádkoztak Ábrahám, Jákob és Izsák Istenéhez, de Ábrahámhoz, Jákobhoz és Izsákhoz soha.

Egyébként a közbenjárói témával részletesen, és igencsak szemléletesen foglalkozik a Zsidó-levél, ahol megtalálod azt is, hogy miért csak 1 közbenjáró létezhet, és miért nem létezhet bárki másnak a közbenjárása.

Valóban, egy a "közbenjáró Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus", de ez nem jelentheti azt, hogy az egy Istennél, az Atyánál csak Krisztus járhat közben, hiszen akkor nem lenne értelme egymásért imádkozni. Amit sokan nem vesznek elsőre figyelembe, hogy a szöveg része az is, hogy az "ember(!) Jézus Krisztus".

Kicsit segítek: Az ő emberi közbenjárása tette lehetővé az egyedül igaz Isten és az emberek közötti szövetséget, mivel emberként Krisztus kifizette a bűn és halál törvényének igazságos követelését, azaz a halált. Ennél is szebben fejezi ki magát az apostoli tanítás, miszerint minek is közbenjárója Krisztus? A szövetségnek, amit vérével szerzett Istene és Atyja, és testvérei, azaz az újjászületettek között.

"Zsid 9,15

És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét."

"Zsid 8,6

Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója"

S nem csak, hogy közbenjár testvéreiért, hanem dicsőségre is vezeti őket, hirdeti nekik Istenének nevét, és együtt dicséri testvéreivel Istenét:

Zsid. 2,11-13 "Aki sok fiat vezet dicsõségre, s aki az õ megmenekedésüknek a szerzõje. Így tudniillik mind a megszentelõ, mind a megszenteltek mind egytõl származtak, ez okból nem szégyenli õket testvéreinek nevezni. Hiszen az Írás így szól: "Hírül adom nevedet testvéreimnek, az eklézsia közepette énekkel magasztallak."Majd ismét: "Bizalmam benne lesz." Aztán megint: "Itt vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten."

Mindenesetre közbenjárni, Istent kérni a másik emberért, illetve ellenségeinkért nemcsak, hogy lehetőség, hanem Istennek tetsző munka, amit az angyalok is végeznek, ha a Biblia igaz:

Tóbiás könyve „Kettejük imája meghallatszott a hatalmas Rafael jelenléte előtt, és elküldetett, hogy meggyógyítsa őket.” „Éppen most, amikor imádkoztatok, te és a menyed, elvittem az imátok emlékeztetőjét a Szent elé” „Én vagyok Rafael, egyike a hét angyalnak, akik bemutatják a szentek imádságait, és belépnek a Szent dicsőségének jelenléte elé.”

Egy közbenjárónk van, Krisztus.

(Róma 8:26) 26 Hasonlóképpen a szellem is segítségére siet gyengeségünknek; mert hogy mi az, amiért imádkoznunk kellene — mert hogy imádkoznunk kell —, azt nem tudjuk, de a szellem maga emel szót érdekünkben ki nem mondott sóhajtásokkal.

A vers arról szól, hogy egy keresztény talán nem tudja, mi az, amiért imádkozzon, ám Isten a ki nem mondott ’sóhajtásait’ is megérti.

Gondoljunk arra, hogy Isten a szellemével ihlette a Szentírást.Vagy is Isten nem egy személyt használt fel hanem azt a képességét, hogy közvetítse az embereknek, ait leírjanak. Ebből is láthatjuk, hogy nem személyről van szó. Máriát is Isten szelleme, vagy is a képessége tette lehetővé, hogy a fia megfoganjon.

a vers azt írja:

(Lukács 1:35) . . . Legfelségesebb ereje árnyékol be téged. . . .

„a szellem maga emel szót érdekünkben ki nem mondott sóhajtásokkal”

Ilyenkor Isten elfogadja a Szavában lejegyzett imákat, melyek a szükségleteinkről szólnak.

Szia

A Biblia azt mondja Jézusról, hogy képes arra, hogy „teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert mindenkor él, hogy szót emeljen érdekükben” Héberek 7:25. Más szavakkal, Jézus megértő Közbenjáróként szolgál azok érdekében, akik ’Isten elé járulnak’. Ez nem azt jelenti, hogy Jézushoz kell imádkoznunk, aki aztán „továbbítja” az imáinkat Istenhez. Nem, hanem azt jelenti, hogy Istenhez imádkozunk Jézus nevében, elismerve ezzel Jézus szerepét és hatalmát.

De korábban pl. Mózes volt a közvetítő Isten és az izraeloták között. Erről ezt írja a Biblia:

2Mózes 20:19

"Ezt mondták Mózesnek: „Inkább te beszélj velünk, és mi figyelünk rád, de Isten ne beszéljen velünk, nehogy meghaljunk!”

5Mózes 5:5

"Én álltam abban az időben Jehova és tiköztetek, hogy közvetítsem, mit mondott nektek Jehova, ti ugyanis féltetek a tűztől, és nem jöttetek fel a hegyre. Isten ezt mondta:..."

János 1:17

"Mert a törvényt Isten Mózes által adta, de Jézus Krisztus által mutatta meg, hogy mi a ki nem érdemelt kedvesség és az igazság."

Kedves kérdező!

Róm 8:26-ot idézed, ami nem egy mélyteológiai okfejtésnek tűnik nekem arról, hogy ki is a közbenjáró, nem is ugyanazt a görög szót használja itt az Írás (hüperentukszánei), mint a Timóteus 2:5-ben, ahol kijelenti világosan hogy az ember Krisztus Jézus ez egyetlen közbenjáró (meszitész). Nem csak Jézus segít minket az Istennel való kapcsolatban pl. imában, de ő az egyetlen közeg vagy csatorna, amin keresztül Istenhez juthat bármi tőlünk. Ha bárki vagy bármi másba vetjük a bizalmunkat, akár a saját bölcsességünkbe, az imánk nem jut át. Nem vagyunk elegek, hogy áthidaljuk a föld és a Menny közötti távolságot, kellett egy olyan ember, aki fel tudott menni a mennybe a földről, aki megtalálta az utat Isten trónusához. Jézus azt mondta, hogy senki nem ment fel a Mennybe, csak az Emberfia, vagyis ő maga (Jn 3:13). Sem a Szentlélek, sem a szent emberek, sem az elhunyt szeretteink nem mentek fel a mennybe, azért ezeken a közegeken nem jut át üzenet. Jelenleg csak az Atya és Jézus van a Mennyben, mert még nem történt meg a feltámadás. A Szentlélek a földön van, az elhunytak pedig vagy a Paradicsomban (=igazak) vagy a Hádészban, azaz alvilágban (=gonoszok) várakoznak a feltámadásra és az utolsó ítéletre.

A Róm 8:26 egy hosszabb gondolatmenet (8:18-30) része: Sóhajtozik a teremtett világ, hogy megszabaduljon a romlandóságból. Sóhajtozunk "mi magunk", hogy a testünk is megváltott legyen. Sóhajtozik a Lélek is valamiért, van a Szentlélekben egy mélyről feltötő vágyakozás azokkal kapcsolatban, akik "Krisztus Jézusban" vannak, ami a 26-27 vers után van kifejtve. De ezt inkább rátok bízom, hogy kikutassátok, hogy a Lélek miért sóhajtozik. Azt hiszem, rájöttem, de nem engedem a házi feladatotokat lemásolni az enyémről!

üdv

Stefán