Az erkölcs sátántól származik?

Nem.

Szégyenérzet alakult ki benne, és többé nem érezte jól magát Jehova jelenlétében. Hiszen olyat tett amit nem szabadott volna.

Ádámnak megváltozott az égi Atyjával ápolt kapcsolata, és az is, ahogyan magáról vélekedett.

A sátán mint egy gonosz személy nem létezik, az erkölcs nem tőle származik.

A tudat hajnalát a Biblia a bűnbeesés elbeszélésével ábrázolja a fejlődésnek azt a szakaszát mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei között. Bizonyos tettek következményei, kelemetlenül, hátrányosan hatottak rá, más cselekedetek következményei ellenben jótékonyan, létrejött a jó és a rossz fogalma, az erkölcs.

A Biblia szerint mikor Isten megteremtette az embert, látta hogy teremtése jó, kellett tehát, hogy legyen egy gonosz valaki, aki az embert elrontsa, hiszen az ember látta magáról hogy nem tökéletes, holott Isten jónak teremtette, az a gonosz valaki lett a sátán.

Nem tőle származik, csak ő tette lehetővé, hogy az embernek is legyen.

Az állatokkal nem tudom, mi a helyzet, hiszen sok állatnak is van erkölcse. Azt nem hiszem, hogy ők is ettek volna a fáról.

Egyrészt a Biblia alapján igen, hiszen Isten maga jelentette ki hogy a bűnbeesés miatt az ember olyanná vált mint ő, azaz már ismeri a jót és a rosszat. Azaz bűnbeesés nélkül valami ösztönlényként vegetálnánk valószínűleg.

Ami viszont azért fura, mert rengeteg állat is képes értelmezninés különbséget tenni jó és rossz között, kutyáknál pl még a bűntudat is teljesen általános jelenség. De vajon ők mikor estek bűnbe?

A erkölcs kultúránként más lehet, és koronként változott.

A jog mellett ez a legerősebb normafajta. Tényleg a bűnbeesés következtében van ezekre szükség, mert előtte az első emberpárnak nem volt titka egymás és Isten előtt. Ha kisebb érdekütközés volt is, bizalmi alapon gyorsan tisztázódhatott. A bizalom akkor még teljességében működött. Az bizalom minél inkább megrendül, annál több szabályra van szükség. Igaz ez társadalmi szinten, és igaz két ember között is.

A sátán csábítására alakult így, de ha őt hibáztatjuk, az egész probléma lényegét nem értjük. Nem az volt a baj, hogy a sátán egyszer becsapta az embert, hanem hogy ezután Ádám a hibája elismerése helyett elkezdte hibáztatni Istent.: "az asszony adott a fáról, akit te mellém rendeltél". Éva pedig a sátánt hibáztatta.

Minden okoskodás, ami Isten és a sátán felelősségével foglalkozik az ember felelőssége helyett, a sátán akaratának való engedelmeskedést jelent, és a romlásba visz.

A jó és rossz tudása nem egyenlő az erkölccsel.

A gyümölcsből evés a választási lehetőséget tárta fel az ember előtt, miszerint több féleképpen dönthet.

Innen erede a szabad akarat fogalma.(Az állatok (akik nem ettek "okos" gyümölcsöt) ösztöneik szerint csak egyféleképpen cselekedhetnek. Ezért nincs értelme máluk jóról és rosszól beszélni.)

Magunk sorsának vagyunk kovácsai. Bármit csinálhatunk, csak jó tudni, hogy mindennek megfelelő következményei vannak.

Az erkölcs a társadalmak évezredek alatt leszűrt tapasztalata arról, hogy minek milyen következménye van (legyen - a társadalmi konszenzus szerint). Tehát nem a cselekedeteket ítéljük meg mikor erkölcsileg ítélkezünk, hanem a tettek következményeirtől döntük el, hogy az (nekünk, közösségünknek..)jó vagy rossz következményekkel jár.

Tehát az erkölcs végső soron a társadalom alkotása. A társadalmi normák viszont változhatnak. Van, hogy közelebb állnak az Isteni rendhez, és van hogy a Sátáni elvek kerülnek túlsúlyba. (megjegyzem sátán sem Isten rendjén kívül létezik)

"ösztöneik szerint csak egyféleképpen cselekedhetnek. Ezért nincs értelme máluk jóról és rosszól beszélni."

Te kit akarsz becsapni?

Életedben nem láttál még bűnbánó kutyát?

TUDJA, hogy rosszat csinált!

És már akkor is tudta, amikor csinálta!