Mikor illik bemerítkezni?

9-es kommentedre

Pál apostol nem volt házas keresztény, Péter viszont házas volt, lányai is hűségesen szolgálták Istenüket.

1Korintusz 7:32–35

"Igen, azt szeretném, hogy ne aggódjatok. A nőtlen embernek az Úr dolgaira van gondja: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős embernek viszont a világ dolgaira van gondja: hogyan járjon a felesége kedvében, és meg van osztva. Továbbá, a nem férjes asszonynak meg a szűznek az Úr dolgaira van gondja, hogy a teste és az elméje szent legyen. A férjes asszonynak azonban a világ dolgaira van gondja: hogyan járjon a férje kedvében. Ezt pedig azért mondom, mert jót akarok nektek. Nem azért, hogy korlátozzalak titeket, hanem hogy arra indítsalak benneteket, ami illő, és arra, hogy mindig odaadóan szolgáljátok az Urat, figyelemelterelődés nélkül.

Péter tehát nős volt, és nála lakott az anyósa és a testvére is.

Márk 1:29–31

" Ezután elhagyták a zsinagógát, s Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András otthonába mentek. Simon anyósa pedig lázas betegen feküdt, és rögtön szóltak Jézusnak felőle. Ő odament hozzá, megfogta a kezét, és felsegítette őt. Az asszonynak elmúlt a láza, és kiszolgálta őket."

(Elvitte őt Jézushoz. Amikor Jézus ránézett, ezt mondta: „Te Simon vagy, János fia. Kéfásnak fognak hívni” (ami lefordítva: ’Péter’)."János 1:42

#12

Nem dogma, azért nem kéne folyamatosan hazudnod. Például a görögkatolikus papok többsége nős, sok gyerekes apa is egyben.

Értem én, hogy szívből gyűlölöd a katolikusokat, de azért folyamatosan hazudni még se kéne. Vagy ezt tanítja Németh Sanyi? Mert akkor kár a hitgyülis szeánszokra járnod.

Tudod aki hazug, az a sátán szolgája és gyermeke, nem pedig Istené, mert a sátán a hazugság atyja.

Sok kérdésre válasz itt:

[link]

Megtéréskor,amikor megérti az ember, hogy mit jelent Jézust követni és vágyik erre. Önálló döntés.

Szolgálata végén Krisztus meghagyta tanítványainak: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mind-azt, amit én parancsoltam néktek.” (Mt 28:19-20/a).

E parancsban Jézus világossá tette, mindazoktól megkívánja a keresztséget, akik egyházának, lelki országának tagjai akarnak lenni. Mivel a tanítványok szolgálata által a Szentlélek bűnbánatra és Jézusnak, mint Megváltójuknak elfogadására vezette az embereket, a Szentháromság Isten nevében kellett megkeresztelkedniük. Keresztségük annak bizonyságát adta, hogy személyes kapcsolatba léptek Krisztussal, és elhatározták, a kegyelem országának elveivel összhangban élnek. Krisztus ezzel erősítette meg a keresztelésre vonatkozó utasítását.„Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20/b).

Krisztus mennybemenetele után az apostolok hirdették a keresztség szükségességét és sürgősségét (ApCsel 2:38; 10:48; 22:16). Ezt hallva, tömegesen keresztelkedtek meg az emberek, akikből létrejött az újszövetségi egyház (ApCsel 2:41, 47; 8:12). Elfogadták az Atya, a Fiú és a Szentlélek tekintélyét.