A "Lk 16,19 – 31" példázata nem lehet bizonyiték a lélek halhatatlanságára?

Lehetne, de szerintem nem, mivel csak egy példabeszéd, ráadásul más a mondanivalója.

"Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!"

Ez már sokkal inkább bizonyíték rá, mert rámutat, hogy a test halálával nem hal meg a lélek, elpusztítani pedig csak egyedül a teremtő Isten képes. Az mondjuk már más kérdés, hogy el is pusztítja vagy sem. Számomra egyértelmű Jézus beszédeiből, hogy nem.

De Pál is hasonlókról beszél:

"Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben."

Pál itt a hívő ember reményét írja le az üdvösségre. Itt a földi sátor egyértelműen a testet jelenti, melyben a lélek lakozik. Miután testünk meghal, halhatatlan lelkünk Istenhez tér.

Műve végére a Prédikátor is belátta, hogy nem lehet minden hiábavaló (ezen állítással kezdi művét), hanem kell lennie valaminek az emberi test halála után. Ezért írja:

"visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett,

s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta"

Tehát jól látható, hogy az ember teste bár valóban meghal, lelkén nem fog a halál és Istenhez tér. Ehhez kapcsolódik majd a test feltámadása is, de most a lélekről szólt a kérdés.

Nem.

Ugyan is Isten nem fog két félét mondani, egy dologról

A lélek az maga a Földi élőlény, akár ember akár állatról legyen szó.

Pál arról tájékoztat minket, hogy lesznek akiket Isten meghív a Fia királyságába, s ők szellemi testet kapnak.

DE eredetileg soha nem gondolta, hogy a Földi életforma átmenjen égi életformába.

Az általad említett példázat pedig, arról szól, hogy akik megvetettként éltek a Farizeusokkal szemben, azoknak változik az Isten előtti állapotuk.

A Farizeusok elvesztik Isten előtti magas pozíciójukat, az egyszerű emberek pedig elfogadhatóbb állapotba kerülnek Isten előtt.