Bűnnek számít-e az önkielégítés?

Ne gyónd meg.

Én nem fogadom el azt az erőt ami bűnnek akarja tartatni velem.

A Bibliában egy árva szó sincs az önkielégítésről.

Felmerült itt Onán esete. Onán bűne nem az önkielégítés volt, hiszen nem is azt csinálta. Ő lefeküdt az özvegy sógornőjével, akinek a törvény szerint gyereket kellett volna nemzenie, hogy "utódot támasszon" az elhalt fivérének. Onán azonban nem engedelmeskedett ennek a törvénynek, nem akart gyereket csinálni a fivére helyett az özvegynek, ezért megszakított közösülést alkalmazott.

Móz. 38.8-10

Ekkor azt mondta Júda (Ónán apja) Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd el őt mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. De az ÚR rosszallotta, amit tett..."

Tehát Onán bűnbe nem önkielégítés volt, hanem a törvény elleni lázadás, azaz, hogy csakazértsem csinált gyereket a sógornőjének. Amúgy ha a cselekedetét akarnánk bűnnek tartani, akkor a megszakított közösülést kellene bűnnek tartanunk, hiszen Onán azt csinálta, de akkor is tévednénk. Onán bűne a sógorházasság törvényének való engedetlenség volt.

Visszatérve az önkielégítésre: a Biblia nem nevezi bűnnek, hiszen nem is említi. Ennyi erővel a vakarózás is lehetne bűn.

Ami bűn, az a gonosz vágyódás másvalaki asszonyára (Máté 5,28.). De ez bűn önkielégítés nélkül is.