Az ateisták csalódott és megtévesztett hívők?

Sose voltam vallásos, ahogyan a családom se. A régi hitvilágok érdelnek (ókori egyiptom, indián és viking vallások), de pl a kereszténység sose érintett meg.

17/L

Én vallásos nevelést kaptam. Nekem természetes volt gyerekként, hogy misére járok, imádkozok, gyónok/áldozok stbstb. Mindig hittem egy felsőbb akaratban, mert gyermekként éreztem a "jelenlétét" az életemben. Aztán évek alatt szépen lassan eltávolodtam az egyháztól. Egyre felszínesebbnek, álszentebbnek, hazugabbnak láttam az egész közeget. Képtelen voltam elfogadni, amikor valamire van egy tudományos bizonyíték de a vallás nevében azt mondják, hogy nem úgy volt mert benne van a Bibliában. Még csak meg sem próbáltak kompromisszumra törekedni. Szépen lassan megismertem más vallásokat is, olyan embereket, akiket akik egész életük példaértékű lehetne bárkinek. Elfogadhatatlan volt számomra gyerekként, hogy ezek az emberek nem kerülnek a menybe csak azért mert másképpen imádják, vagy másképpen nevezik azt, akinek a nevében jót cselekszenek. Képtelen voltam elfogadni, hogy emberek Krisztus nevében egymásnak esnek olyan baromságok miatt, hogy ugyanazon szent könyv ugyanazon sorait egyikük így, míg másikuk úgy értelmezi. Pedig a lényeg ugyan az volna. Szeressük egymást.

Nem vagyok ateista, de nem vagyok (konzervatív érelemben) vallásos sem. Hiszek Istenben és a Bibliában (nem mint "történelemkönyvben", de mint egy erkölcsi iránymutatást nyújtó írásban) de hiszek a tudományban is és az embernek abban a képességében, hogy képes kifürkészni egy végtelenül komplex világ rejtelmeit.

Kérdező: engem inkább az érdekelne, hogy miért támadt ilyen gondolatod.

Ma Magyarországon kétfajta ateista létezik:

- aki ateista közegben nőtt fel. Ő nem menekül sehova, mert ez az élete. Köszöni, jól van.

- aki vallásos közegben nőtt fel, de ateista lett. Ahhoz, hogy valaki MEGGYŐZŐDÉSBŐL legyen ateista, ahhoz fel kell nőnie. Ahhoz hasonlítanám, amikor a gyerek felnő, és rájön, hogy nincs Hófehérke, csak a mesékben.

Itt se kell semmi elől menekülni, legfeljebb a képmutató egyház és vallási csoportok elől.

De ez nem ideológiai menekülés, hanem a fizikai hatások elől menekülnek.

Azt nem értem, hogy a hívők miért nem képesek azt felfogni, hogy NEM MINDENKI hívő?

Bizonyára van csalódott ateista is. És rengeteg csalódott istenhívő.

Azonban az emberek többsége nem menekül. Van egy neveltetése, van egy hagyományrendszere, van egy tudása. Ez meghatározza, vallásos lesz-e és melyik vallás híve, vagy nem lesz vallásos, esetleg ateista lesz.

A vallás és az ateizmus (meg a több) nem menekülés sehonnan sehová, hanem világszemlélet. A maga szempontjából mindenkinek a legmegfelelőbb, hiszen ezért nem változtat.

Az pedig, hogy egy vallásos ember ismeri-e az ateizmust, egy ateista ember ismeri-e a vallásokat (többet is), közönségesen igényesség, tudás kérdése. Én történetesen sok vallást ismerek, lehetőleg kialakulásának helyszínén próbálom megérteni, mert az igazán autentikus. Egyszerűen érdekel, a tudás részének, az emberi minőség mércéjének tekintem, eközben nem hiszek egyikben sem. Próbálom megérteni mitől pont olyan, amilyen, de nem próbálok ítéletet alkotni felette.

Szó sincs olyasmiről, hogy egy ateista megtévesztett hívő lenne. Igazi ateista ritkán lesz megtévesztett, hiszen elemi igénye a valóság megismerése.