Hogy imádkozzak Istenhez ha utálom őt?

Isten mindenkit meghallgat, aki őszintén szól hozzá.

Isten ért téged teljesen; érti a helyzetedet; minden egyes rezdülésedet képes érzékelni. Ő pró. Picit mintha a sejtjei lennénk, a részei vagyunk. Saját magát osztotta fel. Szóval mi mind belőle állunk, vagyis ő áll belőlünk is. Naszóval. Isten érti, hogy mire miért az a reakciód, szóval segíteni fog. Ő nem ítél meg, ő érti ezeket a dolgokat. Szóval ő viszont nem ítélkezik fölötted, tehát tud segíteni, ha hozzáfordulsz, ő egy ilyen jószívű apa-figura, neki te egy gyereke vagy, akit nagyon szeret. Pl ha csibész-gyerek lennél, akkoris szeretne. A része vagy. Nem neheztel ő rád. Ideadta nekünk ezt a Világot, hogy játsszunk rajta, éljünk meg benne különböző szituációkat , éljünk meg különféle dolgokat, gyűjtsünk megtapasztalásokat. Ő nem ítélkezik. Ez a Világ direkt ilyen. Direkt ilyen kétpólusú. Hogy tapasztalhatóak jó meg nem jó dolgok is, és akkor így rajtunk keresztül ő tud mindenféle megtapasztalásokat gyűjteni. Kellemeset is meg nem kellemeset is. Mondjuk annyi a lényeg, de ezt belső késztetésre jó, ha érzed, hogy ne árts másnak; és ennyi.

Nem utálod őt, hanem csak neheztelsz rá, valami miatt. De ne félj, hanem kérj, és próbáld elengedni azt a dolgot, amiért neheztelsz rá.

Sírhatsz enyémen is de nekem a másikon

Azért utálod Istent mert sokat szenvedtél, vagy miért? Én is a Zsoltárok könyvét ajánlom, lelki szenvedőknek gyógyulást ad.

Mondj el neki mindent őszintén. A bűneidet, a sérelmeidet, a kéréseidet, és ne felejtsd ki azt amiért hálás lehetsz.

Amíg őszintén ki mered azt mondani, hogy "A szívem nagyon jóságos", addig nem fog rajtad segíteni. Ő az alázatosakat emeli fel.