Lehet egy pap homoszekszuális, amennyiben betartja a cölibátust?

@ A pedofília nem egy jogi fogalom

Igazad lehet. Orvosi értelemben pedig a serdületlen gyerekek iránt érzett nemi vonzalmat jelent.

@ gyermekek ellen elkövetett szexuális cselekmények igen

Amikor a papok pedofil botrányairól beszélünk, akkor természetesen arra gondolunk, hogy papok visszaélve lelkipásztori helyzetükkel kiskorúakat molesztálnak. Holott, az esetek nagy százalékában legalábbis az általam linkelt cikk szerint, inkább homoszexualis papok visszaéléséről kéne beszélni, mert az áldozataik túl vannak a nemi érésen, s csak jogi értelemben gyerekek.

@ Az elején max. Mert idővel meggyógyítják a keresztény pszichológusok. Sokan gyógyultak már ki a homoszexualitásból.

Amíg fennáll a homoszexuális vagy pedofil hajlam, tehát amíg az illető beteg, addig a jelenlegi egyházfegyelmi előírások szerint nem szabadna felszentelni senkit. Arról már én is hallottam, hogy meggyógyult az illető s utána pap lett.

@ Az embernek nincs módjában a cölibátust választani,

Nőtlenséget, önmegtartóztató életet bárki választhat, sőt valaki belekényszerül, mert például nem tudott megházasodni.

@ azt ugyanis Isten választja az ember számára,

Az persze megint más kérdés, hogy ki mennyire szenved a magányos élettől és az önmegtartóztatástól. Aki nem szenved tőle az valóban lehet isteni ajándék, de lehet egy betegség vagy sérülés okán is. Például, akit kiherélnek az nem szenved szexuális feszültségektől.

@ Akinek nem adatik meg a cölibátus szellemi ajándéka, az képtelen egy életen át ellenállni a szexuális kívánságnak anélkül, hogy ne károsodna.

Mint minden a szexuális vágy erőssége is állandóan változik. A nőtlenségben élőknek is hol könnyebb, hol nehezebb, hol nagyon könnyű, hol nagyon nehéz. Vannak akinek többnyire könnyű s van akinek többnyire nehéz.

Akinek többnyire nehéz, vagyis úgymond nem kapta meg nőtlenség ajándékát, annak persze célszerűbb megházasodni, mert "Jobb megházasodni, mint vágytól égni."

Viszont akinek nincs módjában választani, hanem rákényszerül a nőtlenségre vagy az egyedüllétre, annak ha szenved tőle ha nem, a tisztaság megtartása az erkölcsi kötelessége. Isten senkitől sem vár el erejét meghaladó feladatot, senkit sem hagy erején felül megkísérteni, tehát aki erre kényszerül, az meg fogja hozzá kapni a megfelelő kegyelmet is, ha kellő hittel kéri.

"Ha nem gyakorolja homoszexualitását, akkor honnan tudjuk, hogy még mindig homoszexuális, és hogy biztos nincs megtérve"

Elméletileg onnan, hogy bűnös vágyai vannak, amiket meggyón. Ha nem teszi meg, akkor nyilván sehonnan.

Maga a homoszexualitás nem bűn, hiszen arról az ember nem tehet. A homoszexuális cselekedet viszont egyértelműen az. Isten azt várja ezektől az emberektől, hogy önmegtartóztató életet éljenek, ha már változtatni nem tudnak ezen hajlamon.

Amúgy nem mindegy, hogy egy pap heteroszexuális, vagy homoszexuális? Úgysem él nemi életet, vagy ha igen, akkor súlyos bűnt követ el, a partner nemétől függetlenül...