Katolikusok! Van más is, aki így gondolja?
Nem tudom, felétek hogy van, de nálunk egy átlag vasárnapon Hozsannás énekek szoktak lenni, ilyen népénekek. Szerintem borzalmasak ezek az énekek, komolyan. Nekem a gregoriántól es koráltól kezdve a beatmisén át a modern dicsőítő zenéig minden tetszik, de a népénekektől borsódzik a hátam, és nem csak, hogy a dallama pocsék, siratós, hanem a szövegük is borzalmas, nem biblikus, egy hamis istenképet mutat be.
Ilyenek, hogy "boruljunk le, és rettegve, imádjuk e fölséget"
Isten a szeretet, mért kellene rettegni tőle?
Vagy:
"Mik a földön élnek, mint a szegény féreg, szeret Ő, szeret mégis"
Szerintem Isten nem férgekként tekint ránk. Ő alkotott minket, és nem férgeknek, hanem a menny társörököseinek tekint minket.
Kábé az összes hozsannás ének (van egy két szép Jézus Szíve ének, meg karácsonyi, meg adventi) arról szólnak, hogy mi milysn bűnösek vagyunk, és hogy az Isten lesújt ránk. Ilyen énekek mellett nem csoda, hogy képzavar van egyesek fejében.
Ti mit gondoltok?
(Katolikusellenesek máshol éljétek ki magatokat, legyetek szívesek).
Pedig nagyon szépen a katolikus népénekek. Jó részük a Cantus Catholiciből van, ezek 1650 körül íródtak. Engem mindig meghat, hogy több száz év óta ugyanúgy szólnak ezek az énekek és hány és hány magyar lelket vittek közelebb Istenhez, a falusi nénikéktől kezdve püspökökig és hercegprímásokig.
Nagy kedvencem nekem a 280/B azaz a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus himnusza, aminek a zeneszerzője ezért a zenéért Pacelli bíborostól kapott kitüntetést, aki később pápa lett.
"Ilyenek, hogy "boruljunk le, és rettegve, imádjuk e fölséget"
Isten a szeretet, mért kellene rettegni tőle?"
Hát pedig valóban le kéne borulni és "rettegve imádni" az Istent az Oltáriszentségben (a rettegés nem olyan értelemben, hogy félek mint a póktól, hanem hogy megrendülünk attól, hogy hozzám, egyszerű emberhez ilyen közel jön az Isten, aki maga az Örök). Régebben kellő tiszteletet adtak az Oltáriszentségben valóban jelen levő Krisztusnak. Ma inkább ugrálnak körülötte és drónnal röptetik be a templomba - sajnos láttam ilyet, szerencsére csak felvételen. Nekem meg a "modern dicsőítésektől" és a "beatmisétől" borsódzik a hátam. Nem zenei értelemben, és még csak azért sem, mert nem szeretnék modern hangszereket látni a templomban. Nem ezzel van a baj, hanem a szellemiséggel. Jézust lealacsonyítjuk a "haverunkká", a Szűz Anyát a "barátnőnkké", és nincs meg a kellő lelki tisztelet a szent dolgok iránt, hanem csak "érezzük jól magunkat".
"Remélem az Eucharisztikus kongresszusra tényleg lesz új énekeskönyv."
Volt tanárom és karvezetőm, családunk barátja benne van a bizottságban, akik dolgoznak rajta. Ő nagy tisztelője a régi népénekeknek, és az általuk képviselt értékeknek. Így egy új énekeskönyv semmiképp nem a régi értékek, énekek kikukázása lesz, szerencsére. :)) Inkább arról van szó, hogy megnézik az énekek eredeti verzióit és ahhoz térnek vissza, illetve a Kongresszusra készül mise, illetve szentségi énekek, de ezek zenekarra és kórusra. Ezeket dolgozzák át úgy, hogy népénekként is énekelhető lehessen.
Sajnos senkit nem vitt kozelebb Istenhez se az 3nek se az oltariszentdeg mivel az egy ures balvany.
Istent csakis az igehirdetes altal lehet megismerni.
Szerintem meg ezeknek az énekeknek a nagy része tényleg teves istenképet kelthet egyesekben. Tényleg vannak olyanok, akik félnek Istentől, és megfelelési kényszerük van fele, azert mennek misére, azért böjtölnek, azert tesznek ezt, vagy azt, hogy megfeleljenek neki, mert attól félnek, ha nem, akkor lesújt rájuk az Isten. Egy téves motiváció van a cselekedeteik mögött. És az énekek akár erősíthetik ezt a téves képet.
Béri Renátó atya is beszélt erről egy előadásában.
"nép hiteője" csatold fel a nyúlcipőt és iszkiri-iszkander berlebég - futás innen!
*****
Az istenkép a mi saját munkánk révén jön létre. Miért volt J.S.Bachnak, Duns Scotusnak, Eckhart mesternek más istenképe, mint itt pl néhány gyakorizónak? (azokra gondolok, akik szerint nincsisten, de gonosz ám nagyon:)
Azért nagyszerű a kat., görögkat., ortodox (és az evangélikus is) szakrális szertartás (kibírva a hamisan és rosszul előadott énekeket) mert az áldozáskor semmi más nem számít: csak a tiszta jelenlét. Abból eredhet - utólag! -egy istenkép, gondolkodva: hisz akkor átélésben Eggyé-válás történik. Közben nincs képzetalkotás, ez utólag történik.
"Minden kép nem Az - minden kép állhatatosan arra mutat, aminek a képe. Ezért lehetetlen, hogy egy "kép" által boldog légy" (Meister Eckhart, domonkos szerzetes, 1260-1328, vannak már magyarul megjelent művei, beszédei, érdemes olvasni)
Szerintem semmi baj nincs ezen énekekkel, és örülök neki, hogy a hagyományos egyházak tartják magukat az Isten minden tulajdonságát bemutató istenképhez, raadásul így egy egységesebb, teljesebb Istenképet vallanak, amitől a másik két ábrahámita vallás a judaizmus és az iszlám sem áll távol. Pl. szerintem kár volt a második vatikáni zsinatkor kivenni a miséből a Dies Irae nevű éneket, és lecsökkenteni a Jelenések Könyvének jelentőségét.
Az evangélikus kizárólag kegyelmet kiemelő istenkép, vagy a neoprotestánsok."happy-clappy" istenképe senem teljes, senem teológiailag helyes a véleményem szerint.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!