Hogyan találjak vissza a keresztény útra?

Katolikus családból származom. A szüleim komolyan vették Jézus követését, hittanra járattak, minden vasárnap a templomban telt. 20 évesen házasodtam, hatalmas, rózsaszín szerelemben. Szűzen akartam férjhez menni, a családi nyomás is ez volt, de a férjem nem várt volna rám sokat. Viszont esküdni hajlandó volt korán, és így teljesült az álmom, hogy ártatlanul álltam a templomban. Ő egyetemre járt, eleinte hetente hazajött hozzám (a szüleimnél laktam). Majd ezek a látogatások fokozatosan megritkultak. Én ezalatt dolgoztam. Ebben az állapotban nem éreztem magam sem feleségnek, sem felnőttnek. Anyám dirigált nekem sok mindenben, hisz a gyerekszobámban laktam még, és a férjem diák volt. Nem találtam a helyem. Nem voltam boldog. Önállóságot akartam, és egy igazi társat magam mellé. Haragudtam a családomra, es a férjemre is. Elutasítottam a szüleimet és lassan Jézust is, mert a szüleim őt képviselték. Istent hibáztattam a korai, félresikerült házasságomért. Külföldre menekültem. Új szakmát tanultam, idegenekkel béreltem lakást. Tetszett a zsongás. Faltam az életet. Nem hiányzott a csend és Isten sem. A férjemmel polgárilag elváltunk, az pedig nem érdekelt akkor, hogy mi lesz a szentségi házasságunkkal. 26 éves koromban rám talált a második nagy szerelem. Idővel összeköltöztünk, polgári házasságot kötöttünk, és született két szép gyerekünk. Most 34 éves vagyok. Évente kétszer látogatunk haza (ő is magyar). Egyszer az én családomhoz megyünk hosszabb időre, egyszer az övéhez. Most már nem haragszom a szüleimre és Istenre sem. Hiányoznak a régi vasárnap reggelek, az evés előtti ima hangulata, es meg csomó minden más. Talán mostanra értem meg mindehhez, de hogyan lépjek újra erre az útra? Hiszen ez az élet nem csak a templomba járást és az imát követeli meg. Az egész jelenlegi családom egy hatalmas bűn Isten szemében. Az egyház szerinti férjemről semmit sem tudok, őszintén, nem is akarok! Nincs a kezemben semmi, amivel a házasságunkat érvényteleníttetni tudnám. Nem voltak eltitkolt szenvedélyei, nem volt házasságban valaki mással, és nem tudok arról sem hogy hűtlen lett volna, (csak feltételezem).