Vallásos emberektől kérdezem (és/vagy papoktól/apácáktól) mit jelent az, ha Jézus/Isten a nevemet kimondta?

XD

Egyházi személy nem hiszem hogy megfordul erre

Most ez az ige jutott eszembe:

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!"

Miután befogadtad Jézust a SZIVEDBE és elmondtál egy imát hogy Jöjjön be a szivedbe Jézus Krisztus ezután imádkozz minnél többet...

A miatyánkba a legfontosabb: "Legyen meg a Te akaratod".

Mert nem a tied és a te akaratod, te életed, vagy terveid vagy bármilyen célod hanem csakis az amit Ő megad neked.

Jézus igy imádkozott:

És így szólt: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.”

!!! Fontos !!!

Az érzéseid, gondolataid, kudarcaid mind egy helyről jönnek: A SZIVEDBŐL!

A képlet igy van:

Sziv - Gondolat - Cselekedet(beszéd)

"Szívnek teljességéből szól a száj!"

Ezért kell Jézusnak adnod a szivedet hogy átalakitsa a Szent Lélek segitségével.

mégegy: Jézus Krisztus csak annak segit aki vele van.

Aki ellene van nem fog segiteni.

Aki követi Jézust azt megfogja segiteni meglátja az Atyaisten Dicsőségét!

"Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol."

Jézus mondja: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”

Ez hívás!

Ne hallgass emberre. Ha imádkoztál, vagy csak a szíved ott volt és ez volt a válasz, akkor folytasd tovább hittel, amit elkezdtél!

I.Sám. 3;

1.És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.

2.És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),

3.És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:

4.Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok!

5.És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.

6.És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.

7.Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.

8.És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.

9.Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére.

10.Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!