Bűn nem hinni?

"A hit nem abban merül ki, hogy elfogadjuk Isten létezését."

Nem is erre gondoltam. Fordítsuk meg a dolgot, hátha úgy érthetőbb.

Ha valakiről nem hiszem el hogy létezik, akkor nem fogom imádni sem.

De nézhetünk egy olyan példát is, hogy tegyük fel, egy hihetetlenül jóságos ember vagyok, aki sosem követ el bűnt. Nem azért, mert parancsolat van például a lopás tiltásáról, hanem mert az én saját értékrendembe sem fér ez bele.

Tehát végső soron a Bibliában leírtaknak megfelelő életet élek, viszont nem hiszek Istenben és nem is imádom őt. Bűnös vagyok és kárhozatra kerülök? Vagy a hitetlenségemtől függetlenül a bűntelen életem elég Isten előtt a kegyelemhez?

Minden relatív. Vallásosként nem bűn. Ateistaként természetes. Önmagadban nem hinni botorság. Másoknak nem hinni vagy beképzeltség, vagy túlzott gyanakvás.

Szóval attól függ, mit nem.

"... imádni csak olyasvalakit lehet, akiről azért el is hisszük, hogy létezik."

Ha nem hiszel Istenben, de nem imádsz másokat sem, akkor nem szeged meg az 1. parancsolatot.

Azt is mondhatná, hogy nincs a Földön egyetlen ember, eszme, vagy hatalmi rend, ami miatt érdemes lenne feladni a saját identitásodat, értékrendedet, emberségedet, mindegy mit veszíthetsz emiatt.