Ti hogyan szoktatok állni Krisztus keresztre feszítésénél?

"Orvosilag ugyanis nehezen értelmezhető, hogy egy anya miután szült, szűz marad."

Tehát ha valakinek balesetben sérül meg a szűzhártyája, onnantól már nem szűz? Érdekes elgondolás. Persze ostobaság. A szűz annyit jelent, hogy nem volt testi kapcsolata férfival. Vagy ha egy nő úgy szexel férfival, hogy szűzhártyája nem sérül, akkor őt továbbra is szűznek tartod? Látod, a szüzesség nem a szűzhártyától függ.

"Mária örök szüzessége nem a Biblia tanítása, hanem kb. a 7. század óta dogma, amit a római katolikusoknak kötelező elfogadni"

A Szentháromság pedig egy 4. századi katolikus dogma. Gondolom akkor azt sem fogadod el. Az hogy mikor dogmatizálnak egy hittételt nem jelenti, hogy előtte ne vallották volna. A jehovások pont a te érveddel tagadják a Szentháromságot is.

Tertullianus a 2. században:

"az Isten Fiának nem olyan édesanyja van, aki elveszítette tisztaságát s akit anyjának tekintünk: nem lépett házasságra sem soha."

Órigenész 3. században:

"meg szeretnék őrizni Mária megbecsülését abban, hogy mindvégig kitartott a szüzességben, hogy az a test, amely arra volt kiválasztva, hogy szolgáljon annak az Igének, amely így hangzott: „A Szentlélek száll reád, s a Magasságbelinek ereje fog beárnyékolni”, ne ismerjen nemi közösülést férfival, miután a Szentlélek és a Magasságbeli őt beárnyékoló ereje jött rá"

Anyám borogass.

Na mármost, az Eucharisztiában nem újra keresztrefeszíti a pap Jézust, és nem is újra áldozza fel magát Jézus, hanem az egyetlen keresztáldozat jelenik meg vértelen formában.

Egy nő meg nem attól szűz, hogy van-e szűzhártyája, vagy sem, tudod pl. van, akinek hamarabb elszakad valamiért, hanem attól függ, hogy volt-e együtt férfival. És Mária nem volt együtt úgy férfival.

Én személy szerint igyekszem nem közreműködni, azaz nem állok ott.

...az övéi közé jöve, de azok nem fogadák be...

Én azon vagyok, hogy teljességében befogadjam, ami nekem hosszú folyamat.

A keresztre feszítés nem más, mint Istennek azaz tanításának el nem fogadása. Szó szerint is azok juttatták a keresztre, akik nem fogadták el. Mivel az Ige (aki közénk jöve) örök, így elfogadásának kérdése is folyamatosan aktuális.

Ez mindenki személyes döntése.

Vagy befogadod a fényt Világnak Világosságát, vagy nem fogadod el, és kioltod. Lelkedben, szellemedben megölöd.

Szerintem az idézet után következő bekezdés sokkal tragikusabb:

"Úgy kell ott lennünk a misén, hogy szívünkben mindannyiszor keresztre feszítsük magunkat, hogy újra meg újra, mindennap odaadjuk magunkat a szenvedésre. Ez legyen a mi személyes hozzájárulásunk ahhoz, hogy „kereszténynek” mondhassuk magunkat."

Mi ez a bullshit?

Jézus tanítása arról szól, hogyan kell élnünk(Isten rendelése szerint), és miként kell viszonyulnunk embertársainkhoz. Nem arról, hogy szenvedjünk.

Ide tartozik 6-os tévedése is:

Ez NEM "csak egy megemlékezés". Jézus azt mondta, ahogy a szentáldozás előtt is elhangzik, hogy ezt "cselekedjétek az emlékezetemre". Azaz cselekedni kell, nem csak emlékezni.

A legcsúfabb félreértés, amit nem tanítanak (legalábbis én még nem hallottam, hogy bárki értelmezte volna az egészet) pedig az volna, ha a "cselekvés" alatt csupán a kenyérevést és borivást értenénk.

Jánosnál a kenyérosztás (a többi evangéliummal összevetve látható) a hegyi beszéddel azonos. Azaz nem más mint a tanítás szétosztása. Jézus azért jött, hogy tanítson. Ő maga a tanítás. Azaz magát osztja szét mikor a kenyeret. 12- kosár maradékot szednek össze. Ez nem más mint az apostolok, akik a tanítást magukba gyűjtve azt továbbviszik, tovább adják.

A bor az új hagyomány.

Új bort nem lehet régi tömlőbe tölteni, mert az szétszakad....

Azaz szintén Jézus tanításáról van szó. Ez az amit a kánai mennyeggzőben is ad a násznépnek, amelynek "elfogyott a bora"

Tehát az utolsó vacsoránál Jézus azt hagyta meg, hogy aki befogadta őt ossza a tanítást, ahogy ő is tette. Ezzel cselekszünk az emlékezetére.

A mise végén is így nyer értelmet az egész, hiszen a misén szentlecke, evangélium és prédikáció formájában megjelenik (elvileg) a tanítás. Logikus, hogy felszólítanak benünnket, hogy vegyük azt és vigyük, osszuk meg embertársainkkal. Éljünk a szerint.

Ezzel cselekszünk Jézus emlékezetére!

Nem a kereszt bámulással, meg valamiféle szenvedéssel!