Háború esetén figyelmen kívűl hagyható a Krisztus törvénye?

Háború: Egy olyan harc ami mindig a félelemmel és a gyűlölettel kezdődik és folytatódik és semmi értelme nincs.

Jézus Krisztus törvénye a szeretet törvénye nézd csak meg...

Félelem és Szeretet ez a kettő ellentéte egymásnak.

"Háború esetén figyelmen kívűl hagyható a Krisztus törvénye?"

Mindig van rá lehetőség, hogy figyelmen kívül hagyd, csak számolnod kell a következményekkel. Vagy betartod a törvényeit mindig, vagy nem, vagy ha valamiért megszegted akkor gyónsz (megbánod bűneid).

#9

"Nem voltak Krisztus követők, vagyis keresztények, az egyértelmű! Ez van, bárki, bármit is mond."

Akkor aki vétkezik az már nem keresztény.

Vagyis akkor gyónás előtt senki sem keresztény?

Ez furcsa lenne, ha igaz lenne.

#11

"A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat! Igazából csak két egyházról vagy gyülekezetről tudok ( nem tudom melyik a megfelelő megnevezés) akik nem vállalnak fegyveres szolgálatot, ezért hát a kérdés."

Pontosan miért is nem vállalnak fegyveres szolgálatot?

Valahol le van írva, hogy keresztény nem foghat fegyvert?

Vagy csak az, hogy ne ölj?

Ha a fegyver az ok, akkor mindenki gondoljon bele, hogy otthon is van kés ami fegyvernek tekinthető a törvények szerint. Vagyis ők otthon nem használnak kést? Ezt nehéz lenne elhinni.

A háborúval kapcsolatban pedig az a kérdés, hogy melyik a nagyobb bűn ha fegyvert fogsz, és kioltod azt az emberi életet amely biztosan megölt volna akár több ezret, vagy az, hogy ugyan nem ölöd meg, de ezért megöli az embereket?

Vagyis az egyik esetben te húzod meg a ravaszt, a másik esetben megvonod a vállad, hogy te nem ölsz meg senkit, nem szeged meg a törvényt, viszont ez miatt többen meghaltak.

Mindkét esetben a döntésed miatt meghal legalább egy ember.

Bár már sokmindent leírtak, picit még én is írnék. De mivel kevés az időm, nem fogok idézni, de ha valakit érdekel, nem bánná meg, ha kikeresné a bibliaverseket is.

Tehát... tudjuk, hogy a kereszténységnek a mindenféle részén el kell terjednie (Máté 24:14; Cselekedetek 10:34,35). Ha egy keresztény háborúba megy, könnyen a saját hittestvérét ölné meg. Ez teljesen ellentétes Krisztus tanításával (1János 3:11,12). Ez nem vall szeretetre, pedig az igaz keresztények egyik ismertető jele, hogy szeretik egymást (János 13:35).

A háborúzás teljesen ellentétes egyes bibliai próféciákkal, például ezekekel: Ézsaiás 2:2-4; 9:5-7; Zsoltárok 46:9; Mikeás 4:1-3. Ezek azt tárják fel Istenről, hogy ő szereti a békét, ezért is nevezi őt a Biblia olykor a "béke Istenének" (Héberek 13:20; 1Tesszalonika 5:23). A keresztényeknek utánozniuk kell Istent, és nekik is békszeretőknek kell lenniük, sőt, törekedniük kell rá (Efézus 5:1; Máté 5:9; Róma 12:17-21).

Illetve számos forrásmű leírja, hogy a keresztények nem vettek részt háboúkban és nem is katonáskodtak. Ernest William Barnes a "The Rise ofááq Christianity" (a kereszténység felemelkedése) c. művében a 333. oldalon (a PDF-ben, amelyet néztem a 335. oldalon) a "Christians and military service" alcím alatt ezt írja:

"A cerefull review of all the information avaible goes to show that, until the time of Marcus Aurelius (az uralkodási ideje: 161-180), no Christian become a soldier; and a soldier, after becoming Christian, remained in military service"

(tehát: kb 161-ig egy keresztény sem vált katonává, illetve egy katona sem maradt a seregben, miután kereszénnyé vált)

Érdemes még megemléteni Justin Martyr (magyarul talán Szent Jusztinusznak hívják) Párbeszéd Trifónnal c. művét (i.sz. 150 és 155 körül keletkezett), a 110. fejezet ír róla, milyen változtatásokat tettek egyesek, akik kereszténnyé váltak, és leírja, hogy ők, akik háborúval voltak telve a kardjaikat ekevasakká változtatták, a dárdáikat pedig a földművelés eszközeivé (Justin Martyr: Dialogue with Trypho, Chapter CX) Ez eléggé hasonlít a Mikeás 4:1-3-ra vagy az Ézsaiás 2:2-4-re.

A keresztényeknek ma is így kell hozzáállniuk.

Még az is a háborúzás ellen szól, hogy az egymás ellen való harccal megbomlana a keresztényi egység, amiért Krisztus imádkozott (János 17:11,21,23).

* The Rise of Christianity

(elnézést az elírásért, fogalmam sincs, hogy jött így össze)

Szerintem Krisztus arra hívta fel a figyelmet, hogy a valódi harc bennünk zajlik le. "Ha Isten velünk, ki ellenünk?" Ez arról szól, hogy aki igazán hisz, annak nincs igazi ellensége. Megpróbáltatások, szenvedések lehetnek, de azok is őket nemesítik.

Jézus tanítása végig arról szólt, hogy részletkérdés, hogy itt a földön milyen szenvedéseink voltak, ez csak egy átmeneti állapot; az igazi tét az hogy majd mi lesz velünk. Ezt részletkérdésekért kár kockára tenni.

Amennyiben elfogadod, hogy Krisztus Isten szavát tolmácsolta, akkor azt kérdezed valójában, hogy háború esetén figyelmen kívül hagyható-e Isten szava. A Bibliában több utalás is volt arra, hogy mi történt azokkal, akik Isten szavát háborúban figyelmen kívül hagyták.

A képet egyedül az árnyalhatja, hogy a bibliai tanítás nagyon összetett, és nagyon kevesen értik csak igazán, viszont nagyon sokan vannak, akik félreértik, egy-egy részletet kiragadva. Tanulmányozása közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tanítás kinek szól, milyen társadalmi szokások, politikai viszonyok és egyéb körülmények közepette, és az sem mellékes, hogy ki mondja. Kontextusából kiragadott állítás ugyanis a legegyszerűbb mondatból is lehet hazugság. Nem mellesleg arról sem szabad megfeledkezni, hogy abban a korban az emberek egészen másképpen gondolkoztak. A példázatok képi megjelenése számukra sokkal többet mondott, mint most. Míg akkoriban az volt a köznyelv, manapság egészen más.

Pl. ostobaság nem elvállalni egy NAV hivatalnoki állást csak azért, mert a Bibliában az van írva, hogy ne legyél vámszedő, hiszen ott nyilvánvalóan le van írva, hogy kik és milyenek a vámszedők.

Viszont annak ellenére, hogy a Biblia tanítása összetett, igencsak következetes, de nem lehet kavarni az Ószövetséget az Újszövetséggel.