Ateisták! Hogy magyarázzátok el az 5 éves, haldokló lányotoknak, hogy nem létezik mennyország?

Kérlek, olvassátok végig a kérdést, mert a kérdés kizárólag elméleti és inkább a kreatív oldala érdekel, nincs pejoratív töltete.

A kérdésem onnan jött,hogy egy külföldi oldalon olvastam,hogy egy ateista hölgy,aki nevezetesen bohócként dolgozott, egy 5 éves haldokló kislányt próbált felvidítani, aki viszont neki szegezte a kérdést,mikor kettesben maradtak : ha meghalok, a mennybe jutok?Természetesen a hölgy félretette a hipotéziseit és "megfelelően konvencionális " választ adott ennek a kislánynak.

Tudom, hogy ti is ugyanígy tettetek volna, hiszen minden egészséges lelkű és elméjű ember hasonlóan cselekedett volna és azt is tudom, hogy a kérdésem eléggé etikátlan, sőt hülye, de engem érdekel a másik oldal és megfordítanám :

Az 5 éves lányod a halálos ágyán fekszik és azt kérdezi tőled :

- Ha meghalok, a mennyországba jutok?

Hogy magyarázod el neki, hogy Isten nem létezik, nincs mennyország, se pokol, se angyalok? Képzeld azt,hogy én vagyok az 5 éves lányod és mondd el nekem, mi vár rám a te olvasatodban. A plüssnyuszimat szorongatom és te vagy az, akit utoljára látok ebben az életben,mert épp készülök kilehelni a lelkem. Milyen szavakkal, milyen érzésekkel adnád át mindazt a tudást, ami benned van? Biztos beszéltél már erről felnőttekkel, felnőtt eszközökkel. Most tedd meg ugyanezt egy gyermekkel, gyermek nyelven. Kíváncsi vagyok, hogy milyen kreatív módon lehet egy ilyen helyzetben objektív és józan maradni. Ha egyáltalán lehet. Nem használhatsz lexikális, akadémikus szavakat.

Mint láthatjátok, engem nem a kedélyek borzolása foglalkoztat, hanem az,hogy hogyan lehet lekommunikálni egy ilyen témát úgy, hogy etikusak maradjunk.

Ha hülyének gondolod a kérdést, akkor értelemszerűen ne válaszolj.Ha viszont van kedved, akkor megköszönöm.

L.