Buddhisták! Ti tapasztaltatok ilyet? Mit szóltok ehhez?

A Buddhizmus ezres nagyságrendű éve működő rendszer, filozófia és működik. A mindfullness egy modern kitaláció, nagyjából a Zen tudatosságát és letisztult tudatú mivoltát szeretné meghonosítani.

Ami miatt károsnak vagy negatívnak ítélik meg, az a minősítés és a dualitás. Hogy jóban és rosszban gondolkodnak. Sőt meg merem kockáztatni, hogy a nem helyesen alkalmazásnak is lehetnek nemmkívánt hatásai. Illetve ezen a kultúrkörön idegen lehet néhány, egyébként teljesen emberi dolog, ami itt szokatlan. Lehet, hogy csak a megítélés hibás. Pl az egykedvűséget sokszor összekeverik a közönnyel. Azt, hogy nem adom át magamat érzelmileg egy dolognak, hanem kissé kívülről szemlélem, ezt érzéketlenségnek tarthatják.

Ha a tiszta tudatra koncentrálunk és nem akarjuk az ego-t felülkerekedni hagyni, azt sokan hihetik önmegtagadásnak. Holott ezek nem igazak. Én egy kezdő zen gyakorló vagyok csak, de soha semmilyen károsító hatás nem volt.

Maximum bizonyos ideológiáknak nem tetszhet ha nem hagyom magamat manipulálni, ha lepattan rólam egy gerjesztett konfliktus, ha nem veszem magamra a dolgokat.

Nem vagyok buddhista, csak lelkes érdeklődő egyes buddhista/hindu irányzatok felé.

Ma délután olvastam ezt a cikket, én is ki akartam írni :)

Magát a mindfulness-t csak hallásból ismerem, a non-dualitás/neo-advaita, amiben kicsit jobban otthon vagyok.

Namost, szerintem ez a cikk kicsit félrevezető, majdhogynem fake news. Az, hogy az szerző három különböző forrásból három különböző definíciót talál, nem különösebben érdekes. Keress rá ugyanezekben a forrásokban bármi másra, szinte biztos, hogy ugyanennyire eltérő definíciókat fogsz találni. Egyik sem szakkönyv.

Az ötféle készséggel végzett klinikai kísérlet szerintem tipikus esete annak, amikor felállítasz egy elvárásrendszert, és ha az adott dolog nem felel meg annak a rendszernek, akkor ezt annak a dolognak a hibájának kiáltod ki. De mégis ki állította, hogy a mindfulness ezt az öt készséget fogja célozni? Ki állította, hogy ezeket fogja javítani, hogy egyáltalán bármi köze lenne hozzájuk? Miért kellene, hogy a mindfulness releváns legyen ennek az öt készségnek a tekintetében?

Az rendben van, hogy ha a társszerző is közreműködik a kísérletekben, akkor jobb lesz az eredmény. Ez várható, de ez semmi mást nem igazol, hogy vannak, akik ebből akarnak megélni, nyilván ennek torzító hatását látjuk itt is. De attól az gyógyítás még gyógyítás marad, hogy kuruzslók is művelik; ez nem a módszer hibája.

Tehát a cikk eddigi egyetlen valamirevaló állítása, hogy a mindfulnessnek nincs tudományosan levezetett hatásmechanizmusa, más szóval empirikus módszerekkel nem bizonyítható a működőképessége.

Az, hogy a meditációnak lehetnek negatív következményei, azt eddig is mindenki tudta, aki kicsit is komolyabban foglalkozott vele. A meditáció egyfajta kísérletezés a tudattal, és bizony megesik, hogy a tudat mélyéről olyan dolgok jönnek elő, amikkel nem szívesen találkozik az ember. A meditáció egyáltalán nem veszélytelen dolog, ezt csak azok próbálják bemagyarázni, akiknek érdeke fűződik ahhoz, hogy minél többen meditáljanak.

"A neurológus James Austin, aki maga is buddhista" - külön szép, hogy ezt is kiemelték, de mégis minek? Hitelesebb lesz attól egy neurológus, hogy buddhista? És egyébként mit is jelent itt az, hogy "buddhista"? Melyik iskola, melyik irányzat? Melyik minőségében jelentette ki ezt az állítást?

A papírra szavakat írkálós majd széttépős terápiának ugyancsak nem sok köze van az itt-és-mostban élésnek, nem értem, miért keverték ide. Van ott 4 bekezdés, ami abszolút irreleváns.

"A gondolatoktól való megszabadulás a gondolatainktól való elmenekülés", ez egy tipikus vád, és amúgy lerí róla, hogy valami teljesen laikus írta le. Az, hogy egyesek mire használják a mindfulness-t, egy dolog. Egyesek például emberek torkát vágják el késekkel, de ettől a kések még nem rossz dolgok. Ellenben, számos olyan embert ismerünk, akinek az életminőségén jelentősen javított az itt-és-mostban élés (még ha nem is mindfulnessnek hívták), példának okáért ott van Eckhart Tolle.

Aztán persze ott a másik véglet, akinek a szorongás tönkreteszi az életét, és épp az a legnagyobb gondja, hogy soha egy percre sem tud elszakadni a problémáitól, a gondolataitól. És szerintem ők vannak többen, és egyre többen... miért jobb így élni, mint az itt-és-mostban?

A vallási gyökerek idekeverése megintcsak felesleges és félrevezető, a szadhuk összevetése a nyugati emberrel badarság. Egyrészt a mindfulnessnek egyáltalán nem feltétele a teljes elvonulás, másrészt, ahogy arra több bölcs rámutatott már, az elszakadásnak elsősorban mentálisnak kell lennie, és nem fizikainak.

Következő bekezdések megintcsak a meditáció negativ hatásairól írnak, amiket "napestig sorolhatnánk", és utána következik a "szélsőségesen extrém" (micsoda szóhalmozás!) élmények felsorolása. Mint írtam feljebb, a meditáció nem teljesen veszélytelen. De azért maradandó negatív élményeket, vagy esetleg károkat igen-igen ritkán okoz.

Szóval úgy érzem, a cikk eléggé egyoldalú, több helyen is logikailag össze nem tartozó gondolatokat próbál egy fedél alá hozni, csakhogy igazolja az állítását. Az alapfelvetés, miszerint a mindfulness tudományos háttere nem áll szilárd lábakon, valóban igaz, és lehet, hogy tényleg hasznos lenne a törvényi szigorítás. De a cikk felét nyugodtan ki lehetet volna dobni, a másik felét pedig megírni normálisan.