Az imaházba az emberek mit szoktak csinálni? Illetve milyen "vallás" az?

Itt vannak vallási témájú linkek:

[link]

[link]

[link]

[link]

Lehet, hogy más felekezeteknél is nevezik így, ezt nem tudom, de a Baptistáknál álltalában így nevezik a gyülekezet épületét. Itt vannak az Istentiszteletek, ifi alkalmak, és a gyülekezet más rendezvényei/programjai.

<><

Igen, pontosan úgy van ahogy az előző válaszoló írta. A baptisták hívják így a templomot hogy imaház. Itt tartják az alkalmaikat (istentiszteletek, ifjúsági alkalom stb).

A baptista is egy keresztyén vallás. Hasonlít a reformátushoz, de vannak lényeges különbségek.

Itt többet is megtudhatsz róluk: [link] :)

Szekták: baptisták... Már a reformáció kezdetén jelentkezett az az anabaptista, újrakeresztelkedõ irányzat, melynek képviselõje Münzer Tamás volt s aki Lutherrel szemben is fellépett. Valósággal igazhívõk és szentek gyülekezetét kívánta kialakítani. Innen származik a felnõtt keresztség és a hitvalló gyülekezet követelménye. A törekvés nem új az egyháztörtenelemben, hiszen a montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak (a katharosz, tiszta szóból: tisztának tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt a célt tûzték ki. Szinte mindazokat a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formában is, amik a késõbbi keresztény szektáknál jelentkeznek: a Szentírás betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond nekik "külön", egyénileg a Szentlélek.

Az Ószövetség túlsúlyra jut náluk az Újszövetséggel szemben. Apokaliptikus (vég-ítéletet váró) tanok kerülnek náluk elõtérbe. Ennek végkicsengése, hogy 1534-35-ben örjöngõ jelenségek közt megalapítják Münsterben "Sion királyságát", ahol azután még a többnejûséget is megengedhetõnek tartják. A következõ áramlat Menno Simons frieslandi, volt római katolikus pap nevéhez fûzõdik aki elhagyja az apokaliptikus fanatizmust és csöndes, kereszthordozó kisgyülekezetet alakít ki ("mennoniták"). Elvetik a gyermekkeresztséget és az esküt, a világtól elvonulva, de szinte katonai fegyelemben élnek.

A tulajdonképpeni baptisták (szószerint: keresztelõk, vagy alámerítkezõk) szektája a XVII. században, Angliában jött létre. Az evangéliumi szabadkeresztény gyülekezetek egyik fõ formája. Alapítója John Smyth, aki 1606-ban Hollandiába került s az anglikán államegyháztól elütõ nézeteit az akkoriban Hollandiában elterjedt mennonita és anabaptista (újrakeresztelkedõ) felfogással elegyítette és kezdte hirdetni, hogy a gyermekkeresztelés semmis, a felnõtteket újra meg kell keresztelni. Követõivel visszatért Angliába. Cromwell, majd Orániai Vilmos szabadságot biztosított számukra. A szekta hamar elterjedt Angliában, Milton, a költõ is közéjük tartozott. Anglián kívül fõleg Észak-Amerikában talált talajra. Szülõföldjén a szekta két ágra szakadt (részleges és általános baptisták), Amerikában pedig további ágakra: Ellen-missziós baptisták, A hetedik nap baptistái, A hat fõigazság baptistái, Isten egyháza, tunkerek, Krisztusban egyesült testvérek, Campbellisták, Angyali vagy testvéri szeretet társasága. A német baptisták mind tanban, mind szervezetben különböznek az angliaiaktól és amerikaiaktól, Magyarországon is a német ágazat terjedt el, amelynek nagy hagyományai vannak Békés, Pest, Szolnok, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A baptisták általában a kálvini hitvallás alapján állnak, így elfogadják a Szentháromságot s hogy az Úr Jézus Isten Fia.

Hogyan fogadják a Szentírást?A reformáció egyházaihoz hasonlóan vallják, hogy hitünk egyetlen forrása a Szentírás. Ugyanakkor a Szentírás-magyarázatban nem fogadják el a korábbi korok értelmezését és hajlamosak arra, hogy elõre felállított tételekbõl induljanak ki (ezt petitio principii-nek, a bizonyítandó tétel elõzetes feltételezésének nevezhetnénk). Jó példa erre éppen a felnõtt-keresztség: eleve feltételezik, hogy a keresztséget csak tudatosan lehet felvenni. Pedig a Szentírás korához még igen közel álló õskeresztény korból nem igazolható, hogy ellenezték volna a gyermekkeresztséget. Még ha a gyermekkeresztséggel általában nem is éltek, megosztó hitvita vagy szakadás nem volt emiatt.

Mennyiben keresztények? Azok a keresztények, akik a Szentháromság nevére vannak megkeresztelve. A baptisták ennek a jegynek sem tesznek eleget, nem a Katolikus, Ortodox, Anglikán, Református és Evangélikus értelemben keresztelnek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ugyanis amikor a tanítványok olyan megkereszteltekre találtak, akik Keresztelõ János keresztségében részesültek, azokat keresztelték újra. A Baptisták viszont az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében megkereszteltetek keresztelik újra, tehát keresztségük nem azonos a miénkkel, különben ahogyan mi elfogadjuk az imént felsorolt egyházak keresztségét és senki áttérõt nem keresztelünk újra. A baptisták épp eme, a mi keresztségünket nem elfogadó gyakorlatukkal igazolják, hogy keresztségük nem azonos a miénkkel, ezért mi sem fogadhatjuk el az általuk megkeresztelt emberek keresztségét érvényesnek. Ilyen értelemben a baptisták Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesülnek és nem többen.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Minden más keresztény közösséget, így a Katolikus Egyházat is elvetik, a gyermekkeresztelés gyakorlata a történelmi múlt, így a világi hatalommal való összefonódás vádja miatt. Mint tipikus elit-közösség, csak önmagukat tekintik "igaz keresztényeknek". Pedig a Szentírás nem tud baptista egyház alapításáról... Minden más náluk. A baptisták általánosságban elfogadják a többi keresztény közösségnek az üdvösségre vonatkozó tanítását, de mint elit-közösség, sajátmagukat tekintik az üdvösség várományosainak, sõt úgy vélik, már földi életük is az üdvösség része.

Ami a számukra "névadó kérdést", a keresztséget illeti, a gyermekkeresztség elvetését protestáns teológusok épp a reformáció egyik alapgondolata - a Krisztus által és nem az egyes emberek érdemei alapján történõ megigazulás tétele elleni orvtámadásnak tekintik. Katolikus Egyházunk is úgy tartja, a szentségek nem az ember erõfeszítésébõl, hanem Isten kegyelmének erejébõl hatékonyak. Szent Pál és a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás szerint az "egy keresztség"-ben hiszünk, képtelenség tehát, hogy egy-egy, már megtörtént keresztséget bárki visszavon, semmisnek vesz, esetleg újra kiszolgáltat. Az más kérdés, hogy ki-ki hogyan éli meg az egykor kapott szentséget s azt mennyiben teszi életformáló erõvé. A mai korban is jelentkezik törekvés a neokatekumenátusra (a keresztség tudatos újra felvállalására) és a "futószalagon" végzett keresztelések túlhaladására, ez a gyakorlati szempont azonban nem kérdõjelezi meg a gyermekkeresztség elismerését.

A baptisták bibliaértelmezését szintén kérdõre vonják még protestáns szerzõk is, éppen, mert a misztikus megvilágítást, a külön egyéni kijelentést a Szentírás fölé helyezik. Ezzel nagyon jól megfér náluk az is, hogy jelentkezik náluk a fundamentalizmus is (egyes helyek betû szerinti értelmezése, pl. a Hegyi-beszéd elõírásainak megtartásában), emellett a többi szektához hasonlóan jelentkezik náluk az Ószövetség elsõsége az Újszövetséggel szemben. Végsõ soron tehát ugyanazokkal a jelenségekkel találkozunk a baptistáknál, mint a legtöbb keresztény szektánál.

Épp ezért tanulságos lehet számunkra, hogyan húzza meg a határt a reformáció fõ vonulata és "mellékirányai" (köztük a baptista irányzat) között a református teológia. Református szerzõk szerint az választja el ezeket a lutheri vagy kálvini iránytól, "hogy egyik sem a reformáció központi evangéliumi alapigazságából és alapélményébõl (hit által való megigazulás, mindenható kegyelem) indul ki", egyaránt szembefordulnak Rómával és az akkor már megszilárduló protestáns egyházrendszerekkel. A baptista közösség ebben is mint egy típust teremt a késõbbi szekták számára.

Mivel keltenek ellenszenvet? Aki annyira hangoztatja, hogy kiemelkedõ fokon éli meg a kereszténységet, attól azt várnánk, a fõparancs értelmében szeretettel van a másként, vagy legalább részben másként gondolkodó keresztények iránt. Ehelyett a baptisták is kíméletlenül elítélik a többi keresztény közösség tagjait. Emögött a szabadegyházaknál szokásos tökéletesség-tudat rejtõzik. Pedig nem lehetett véletlen, hogy a montanista, donatista, katarista és egyéb "perfekcionista", túlzó tökéletességre törekvõ mozgalmakat az egyház eretnekségeknek ítélte. Minden ilyen törekvés elit-tudathoz, farizeizmushoz, a többi közösség sommás elítéléséhez vezet, ami pedig szembenáll Krisztus szándékával, aki azt kívánta tanítványaitól, hogy egyek legyenek s hogy segítsék egymást a tanúságtételben.

Hányan vannak? A világon tízmillióan - a Baptista Egyház a világon a harmadik legelterjedtebb keresztény felekezet. Magyarországon mintegy húszezren vannak. Mivel semmiféle rituális kötöttségük nincs, legkülönbözõbb kötetlen eszközökkel -modern zene, a ternészet ölén tartott rendezvények, csendes napok, karitatív szervezetek- révén nyerik meg az érdeklõdõket s vonják be tevékenységükbe. A rádióhallgatró is tanúja lehet akár napjainkban is, hogy a Baptista Szeretetszolgálat bárhol katasztrófa van, azonnal megjelenik. A magyar baptisták az USA-ból kapnak hatalmas anyagi támogatást, így karitatív módszerekkel bõséges mozgásterük akad.

Előző válaszoló: igen felháborító amit írtál! A baptista vallás egyáltalán nem szekta! Főleg hogy itt Magyarországon is a bevett vallások között van.

A felnőttkeresztség pedig igen is a biblia tanításán alapul! Hol van a Bibliában hogy gyermekeket keresztelnek meg? Sehol! A baptisták szerint csak felnőtt korban, ill. fiatalabb korban is (pl. a fiatalok )lehet megkeresztelkedni, azaz bemerítkezni. Ez nagyon is jó, hisz, az merítkezhet csak be, aki megtért, tehát elfogadja Jézus Krisztus áldozatát, azt hogy meghalt a bűneiért, mert minden ember bűnös. Jézus ezt helyetted, érted, és miattad tette, hogy meghalt a kereszten. Ezt szerinted egy csecsemő fel tudja fogni? És ha megkeresztelik is, azt nem jelenti azt, hogy ő később Isten útján fog járni! Ez nem biztosítja azt hogy a Mennyországba kerül halála után. Ezért vallják azt a baptisták, hogy ezt csakis önként, ill. felnőtt ésszel lehet vállani.

A Biblia alapján követik Jézus példáját, aki bemerítkezett Keresztelő János által. Pedig Ő nem volt bűnös! Ezért kell ezt megtenni a baptisták szerint!

Olvasd ezt el: [link]

"A gyermekek keresztelése érvénytelen, az apostolok csak felnőtt embereket kereszteltek. Hiszen a gyermeknek még nincs is bűne."

Ezen a téveszmén alapul az egész baptista vallásszakadás. Először is: a gyermeknek nincs ugyan személyes bűne, de megvan a lelkén az ősbűn vagy áteredő bűn foltja, vagyis hiánya annak a természetfeletti kegyelemnek, melyet a keresztség által önt Isten a lelkekbe.

Másodszor: honnan tudják a baptisták, hogy az apostolok csak felnőtteket kereszteltek? A Szentírás erről nem mond semmit! Ha csak a Szentírás az irányadó, akkor máris csapdába estek!

Harmadszor: ha Krisztus Urunk a keresztséget minden ember számára az üdvösség feltételévé tette (Ján. 3, 5), kegyetlenség volna a gyermekeket kizárni az üdvösségnek ebből a fenséges eszközéből; hiszen a gyermek fiatalon is meghalhat s akkor mi lesz vele? Nem kárhozik el ugyan a szó szorosabb értelmében, de keresztség nélkül semmi esetre sem juthat el az Isten boldogító színelátására. Ezenkívül Szent Pál a keresztségről azt mondja, hogy az a keresztények körülmetélése (Kol. 2, 11); márpedig a körülmetélésben már a gyermekek is részesültek.

"Krisztus is csak felnőtt korában keresztelkedett meg."

Ez aztán bizonyíték! Krisztus keresztelkedése egyáltalán nem azonos a keresztény keresztelkedéssel, hiszen ott csak Keresztelő János kereszteléséről, egyszerű bűnbánati jelképről volt szó. Egyébként Jézus gyermekkorában az újszövetség törvénye és az újszövetségi keresztség szentsége még egyáltalán nem volt elrendelve, természetes tehát, hogy Jézus sem vehette volna igénybe, semmilyen formában. Jézusnak gyermekkorában még csak a körülmetéltetés volt elrendelve s Jézus azt csakugyan már gyermekkorában felvette.

"De a gyermek még nem hihet; pedig Jézus azt mondja, hogy az üdvösséghez hit és megkeresztelkedés szükséges."

Úgy van, ezért a gyermeknek is hinnie kell, mihelyt eszének használatáig eljut; de a keresztségben részesülhet előbb is. Az ellenkezőre semmiféle érv nincs.

A gyerekkeresztelés gyakorlatát az újabb időkben néha támadás éri. Egyesek azt állítják, hogy ez a gyakorlat értelmetlen, hiszen a gyermekek nincsenek még tudatuknál, és ezért nem tudnak a keresztelésükben hittel közreműködni. Továbbá azt is mondják, hogy ez fölösleges gyámkodás a gyermekek fölött, inkább meg kell várni, míg a gyermekek felnőnek és maguk eldönthetik, melyik valláshoz vagy felekezethez akarnak tartozni. Elvégre nem lehet valakire csak úgy, megkérdezése nélkül egy vallás kötelezettségeit rárakni.

Ezekkel a véleményekkel szemben a következőket kell elmondanunk:

1. Ahogy a gyermek saját közreműködése nélkül jutott az áteredő bűn állapotába, ugyanúgy meg lehet ettől a közreműködése nélkül is szabadítani.

2. A kegyelemben való részesedés és Krisztusban való közösség nem terhet jelent, hanem a legnagyobb jótéteményt, amely egy embernek valaha is osztályrészül juthat.

3. Az ember egyáltalán nem dönthet kénye-kedve szerint arról, hogy Krisztust követni akarja-e vagy sem. Minden embernek kötelessége katolikus kereszténynek lennie, mihelyst a katolikus vallás igazságait megismerte. Bár mindenki szabadon megtagadhatja ezeket a kötelezettségeket, de akkor ez már bűn, amelynek következményeiért felelni kell. Könnyen belátható, hogy a gyerekkereszteléssel való szembenállás az áteredő bűnben és a kereszténységben, mint egyetlen igazságban való hit meggyengüléséből származik.

4. Végezetül még utalni lehet arra is, hogy világra jöttünket és neveltetésünket sem tudtuk magunk kiválasztani. Senki nem kérdezte tőlünk, hogy meg akarunk-e születni. Minden ember életében vannak olyan döntések, amelyeket azok a körülmények határoznak meg; amelyekbe beleszületett. Ez az ember szociális természetéből fakad.

Ezek azok az okok, amik miatt a gyerekkeresztelés a kezdetektől fogva szokásban volt. A Szentírásban ugyan nincs szó kifejezett gyerekkeresztelésről, de több helyen is olvashatunk beszámolót megtérteknek „egész háza népükkel” való megkereszteléséről. (lásd ApCsel 16,15/33; 1 Kor 1,16), és joggal feltételezhetjük, hogy ezek között gyerekek is voltak. A 3. században jött divatba az a káros szokás, miszerint a keresztelőt egész a felnőttkorba kitolták, bár egészen más okból, mint manapság: attól féltek ugyanis, hogy a fiatalkori harcokban elveszíthetik a keresztelés utáni bűntelenséget, s ezért úgy gondolták, jobb, hogyha a keresztséget csak érettebb korban kapják meg. Szent Ágoston és az egyházatyák azonban a keresztség szentségével való ezen visszaélés elleni harcukban hivatkozni tudtak az ősi hagyományra.

Kol 2,11-12 – A keresztség a körülmetélést váltja fel.

Ter 17,12 – A körülmetélést a születés utáni nyolcadik napon tartották.

Mk 10,14 – Gyermekek is részesülhetnek lelki előnyökben.

Jn 3,5; Mk 16,16 – Isten Országába a keresztség által lehet belépni.

Róm 5,18-19 – ádám bűne mindenkire kárhozatot hozott. A kiút a keresztség (vö. Róm 6,3-4).

Lk 18,15 – „Odavitték hozzá a kisgyermekeket is.”

ApCsel 16,15 – „Ő és házanépe (= oikosz) megkeresztelkedett” (A gyermekek a házhoz tartoztak)

ApCsel 16,33 – „Megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan”

1Kor 1,16 – Pál megkeresztelte Sztefanász egész házanépét.

Ter 47,12 – „József ellátta… atyjának egész családját (= oikosz) kenyérrel, gyermekeik száma szerint.” Azaz az „oikosz” szó magában foglalja a kisgyermekeket is.

ApCsel 2,38-39 – Keresztelkedjetek meg, „mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak” (a szó csecsemőt is jelent).

Mt 8,5-13; 9,2; 15,21-28; Lk 5,20; 7,7 – Más hitére is lehet alapozni a bűnök bocsánatát.

Mit tesz a keresztség az 1Pét 3,18-21 szerint? Kiknek kell megkeresztelkedniük az ApCsel 2,38-39-ben? Kiknek szól a keresztség ígérete? Mivel hasonlítja össze Pál a Kol 2,11-12-ben a keresztséget? Mikor metélték körül azokat, akik az Ószövetségbe léptek (hány éves korban)? Megkeresztelt-e Pál egy egész háznépet? A Jn 3,1-7 azt mondja, hogy újjá kell születnünk Lélektől és …………? Kiknek a nevére kell megkeresztelkedni a Mt 28,19 szerint? Gondolod, hogy másféle keresztség is létezett, mint amit ez a vers mond? Az evangélium ezen szavai szerint a keresztség előtt vagy utána kell megtanítani Jézus parancsait az embereknek? Előtte vagy Utána? A legelső keresztények hogyan kereszteltek a legelső keresztények nem-kanonikus írásai (pl a Didakhé) szerint?

ehet, sôt kell keresztelni kisgyermekeket (csecsemôket) is.

Tételünket hittételként tanította a trienti zsinat (DS 1514). Elvi alapja az, hogy a keresztségnek a Bibliából ismert hatásai -- fôleg az új élet adományozása -- kisdedekre is alkalmazhatók [59]. Tételünk gyakorlati vonatkozásait a ,,theologia pastoralis'' tárgyalja.

A Bibliában kifejezett tanúságot nem találunk, de joggal feltételezzük, hogy amikor családokat kereszteltek (Kornéliusz: ApCsel 10,44-48; Lidia: ApCsel 16,14-15; a filippi börtönôr: ApCsel 16,33; Kriszpusz: ApCsel 18,8; Sztefanász házanépe: 1Kor 1,16), a gyermekek sem maradtak ki. Sôt talán Szent Péter pünkösdi beszédére is utalhatunk, azt mondotta ui., hogy a gyermekek számára is eljött az üdvösség (ApCsel 2,39). Annál inkább feltételezhetünk ilyeneket, mert Szent Pál szerint a keresztség a körülmetélést váltotta fel (Kol 2,11). -- A szenthagyomány régtôl fogva szokásként említi a kisgyermekek megkeresztelését (Irenaeus, Tertullianus, Cyprianus, Hippolytus, Origenes), bár kétségtelen, hogy kb. 400-ig jobbára felnôtteket kereszteltek. A gyermekkeresztelés elterjedése két tényezôvel függött össze. Részben azzal, hogy egyre több felnôtt akadt, akik annyira erôsek voltak a hitben, hogy merték vállalni gyermekük vallásos nevelését, részben pedig azzal, hogy az áteredô bűn egyetemessége fokozatosan tudatosult.

Gyermekkeresztelés esetén a gyermek hitét a család (szülôk és keresztszülôk) és a közösség képviseli. ,,Amint az ember természetes személyiségét a család védôszárnyai alatt fejleszti ki, úgy természetfölötti kibontakozása is rászorul a keresztény családi fészek melegére. Ez biztosítja a légkört, amely lehetôséget nyújt a személyes hit kifejlôdésére'' (F. Klostermann).

Gyermekkereszteléskor az áteredô bűn eltörlését nem valami mágikus szertartás erejétôl várjuk, hanem az újszövetségi választott népbe való bekapcsoltságtól és Krisztus Lelkével való habituális egybekapcsolódástól. Isten a keresztség által elindítja a gyermeket azon az úton, amely az ô igazi szabadságához, igazi egyénisége kibontakozásához és abszolút jövôje biztosításához vezet. A gyermek üdvösségének biztosításán kívül erre a többletre, szabadsága és egyénisége kibontakozásának lehetôségére is kell gondolnunk. Mindezeknek a szempontoknak együttes figyelembevétele ment meg attól, hogy a gyermekkeresztelésben mágikus ceremóniát lássunk.

De nem jogtalanság-e a kisgyermekkel szemben, hogy kötelezettségeket rakunk a vállára a keresztségkor az ô megkérdezése nélkül? Ne feledjük, hogy a kötelezettségek fejében örök üdvösségének biztosítását kapja, és igazi személyisége kibontakozásának útja nyílik meg. Igaz ugyan, hogy a megkeresztelttel szemben nagyobb igényei vannak Istennek és Egyházának, de nem külsô kényszer hatása alatt, hanem szabad döntések formájában kell majd neki realizálnia ezeket az igényeket, mikor értelmének használatára eljut.

Nb. Végszükség esetén már az anyaméhben levô magzatot is meg lehet keresztelni, hiszen ô is ember. A megkeresztelés kötelessége azonban mindig csak olyan esetben lép életbe, ha a gyermek halálveszedelemben forog.

A protestánsok a gyermekkeresztelésrôl nem egységesen vélekednek. Luther saját szentségtanával ellentétben (mert szerinte ex opere operantis hatnak a szentségek) kezdettôl szükségesnek tartotta. Kálvin eleinte ellene volt, késôbb az Istennel kötött szövetségre és az isteni ígéretre hivatkozva (aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül) elfogadta. Neves hittudósaik egy része ellenzi (így E. Brunner, K. Barth, M. Barth, P. Tillich), mások védelmezik (pl. P. Althaus, J. Jeremias).

ma 17:29

Nyugi ezt ő nem magátol írja, csak bemásolta, mindíg minden kérdésnél ezt csinálja, nagyon úgy tűnik, hogy nincsennek saját gondolatai.