Ha hisztek miért hisztek abban amiben? (Földanya, Isten, Vallások. )

Én a buddhizmusban hiszek leginkább, mert rengeteg képesség van benne (több ezernyi). Ezek a képességek még álomban is működnek, vagy ott is elérhető az az állapot. Muszáj hinnem mert nagyon jónak tűnik az egész, semmi más nem számit. Az a szeretet meg kedvesség, az a dicső fenséges izével és kegyelemmel, nyitottsággal, erővel együtt nagyonszuperjó lesz (olyan édes hogy mindenki azonnal felvirul tőle). Ragyogsz, látod a dolgokat a háttérben működni, a világi dolgok is olyanok amilyenek valojában, minden a helyén van. Olyan tanult vagy hogy minden gondolatodat lesik az angyalok, és ez az egész összesürüsödik a külső szépségnél is, pl már az út legelején észreveszed hogy tetszel mindenkinek, de késöbb valójában is. Ezek után már teljes hittel, megingathatatlanul lehet csinálni a küldetést, azt amit úgy érzel hogy kell (ez mindenkinek más) és igy a legnehezebb is elég könnyü.

Persze amig van karma addig az állapot nem lehet állandó, mert ez erő mellett nincs értelme, ez az a dolog ami már nem karma, és a maradékot nagyon könnyü lenne elviselni. (a karma egy kis része is olyan erős szenvedés mint a többi) Tudatlanság, karma az ami elállja ennek az útját, elfátyolozza bonyolult módon. Mert az állapot pontosan ugyanakkora, mint a világ, igy bármi oda nem illő elfátyolozhatja, és minden visszahatásra "lel" benne. Amig van karma addig ez folyton elmúlik, ebből a szempontból ez pont olyan borzalmasan áll most mint amilyen. Van segitség, de az olyan hogy a megfelelő időben a semmiből tünik fel, addig jórészt nincs semmi. Reménykedj, imádkozz, légy éber, akard a jót (ha megjelenik, az legyen majd fontos és ne a vágyaid, mert az mellett azok mindig gonoszak. Másodlagosan viszont lehetnek ott vágyak, ennek fényében. Ha meg nincs állapot akkor csak annyi hogy fékezd az egyértelmüen rossz dolgokat amennyire akarod) hát kb igy ennyi, majd megin 2-3 hó múlva előreláthatólag...

Szia

Szerintem amikor annyi éves lehettem mint te, én is hozzád hasonlóan gondolkodtam. Csak magamban biztam, és senki másban..

De egyet értek az 1-es hsz-val, abban, "Csak én változtathatok.".

Első sorban a gondolkodásunkon változtathatunk, ami meg tudja jobbítani az életünket, Idővel én is ezy tettem.

A Biblia olvasása köben rájöttem, hogy igaza van Krisztusnak, aki azt mondta csak két lehetőség van(Ő azt mondta 2 út): vagy Sátán befolyásolja az gondolkodásomat/elmémet és akkor neki engedelmeskedem még akkor is, ha erről nem tudok, vagy Istennek hagyom, hogy mossa ki az elmémet minden sátáni befoéyástól és akkor Istennek engedelmeskedem. Szerinted ha erre rájön az ember a Bibliából, akkor melyiket választja? Mert nincsen harmadik lehetőség!

Ateista voltam 35 évig, most mélyen hívő ember vagyok. Tudom, ismerem az életem minőségé a két életszakaszom alatt. Látom mennyivel jobb minőségű lett az életem mióta alkalmazom a mindennapi éltemben Istenem alapelveit. Látom gyakorlati értékét. Ezért hiszem és fogadom el azt a keskeny életutat, amelyről Krisztus beszélt. Igaz nem könnyű, mert sokan bántanak érte, de tapasztalom azt is, hogy a tudatlanságuk miatt van ez így. Valamikor hasonlóan gondolkodtam én is, ezért tudok megértő, és elfogadó lenni az ilyen emberekkel :-)

A hit.

Hm , az olyan dolog ami erőt ad a lelkiszegényeknek. Akik képtelenek maguk kezükbe venni a sorsukat és egyedül mindazt elérni amit szeretnének azok hisznek abban hogy egy ismeretlen földöntúli hatalom majd segít nekik mindazt elérni.

Böntelenül megpróbálni élni a hit nélkül is lehet. Erős elhatározás kérdése.

Illetve a hívő ember nyugodtan követhet el bűnöket hiszen meggyónja és megbocsájtást nyer. Ocsmány képmutatás az egész.

Az egyház illetve Vatikán a világ egyik leggezdagabb állama. Adjátok csak össze a föl összes keresztény egyház javait.

Hol itt a szerénység?

Mondom képmutatás.

Üdv!

Különös, hogy épp most került elém ez a kérdés.

Épp az imént jutottam felismerésre saját hitem kapcsán, az emberi nem egyik jellemzőjére.

Alapvetően erről a kérdésről az szokott az eszembe jutni, hogy a tudás, ami a nagy válaszok keresése közben rám ragadt az évek során valamint néhány különös élmény azaz megtapasztalás így áll össze kerek egésszé. Ezek között olyan összecsengések, összefüggések rajzolódnak ki, melyek teljesen illeszkednek hétköznapi élet tapasztalataival (pl. emberek természete, események, sorsok alakulása)

Mai felismerésem pedig tulajdonképpen egyszerű kiterjesztése korábbi, egyéb területeken sokszor bizonyságot nyert "jelenségnek": Az emberek különbözők. (pl.: testalkatukban, anyagcseréjükben - e miatt nem lehet eredményesen két embert hasonló tünetekkel egyformán kezelni.)

Ez igaz a gondolkodásmódra is. No nem egyszerűen arról van szó, hogy felfedeztem a spanyol viaszt. Ha evolúciós logikával tekintünk a különböző alkatok (azaz génállományuk) meglétére, nem emelhető ki egyik sem, mint a "jó". Azaz egyik születésünkből fakadó gondolkodás mód sem tekinthető megalapozottabbnak, érvényesebbnek a többinél. Mindegyik "túlélésre alkalmas stratégiának bizonyult"

Én racionális fajta vagyok és kételkedő. A pontosság folytonos keresésével függ össze, amit félig meddig már többször bevallottam magamnak: igazán (másokhoz képest) nem volnék hívőnek nevezhető. Összességében mégis annak gondolom magam. Csupán bennem valamilyen szinten folyton ott a kétely is.

...de ez csak szellemi alkatomból adódik. A HIT döntés kérdése. Én viszont nem tudok elég mélyen és tartósan dönteni, mivel valami ami belül az abszolút igazság (pontosság) felé hajt, idővel elhalványítja tapasztalataimat, meggyőződésemet. Nevezhető ez bizalmatlanságnak, önbizalom hiánynak vagy bizonytalanságnak, de csak mint az én személyiségjegyeim.

Utóbbi évek tanulsága számomra, hogy az ember alapvető személyiségjegyei veleszületettek. E jegyek egész életében ott motoszkálnak benne. Adott helyzetben feszültség vagy békesség érzésén át jelzik mibenlétüket. Tehát végső soron az egyes emberek HIT-hez való viszonya is velünk született adottságainktól függ.

Hitünk, azaz a bizalom melletti döntés, gondolkodás módunkkal összefügg, de megléte vagy lehetősége az emberi gondolkodás céljából, a keresésből fakad.

Ahogy én látom a logikus, racionális "gondolkodásmód" nem kizáró tényezője Isten keresésének és az Isteni rend felismerésének. Természetesen itt a HIT szót nem valamely egyház definíciója szerint hanem elég tág, de valamiféle Istenképpel összefüggő értelemben használom.

Visszatérve fentebbi megállapításomhoz: a gondolkodáshoz hasonlóan a HIT megélésének módjai, vagy arról alkotott véleményeink közül sem emelhető ki valamelyik egyetlen abszolút igazságként.

Mindegyik "létjogosult". És az összes együtt alkotja a valóságot. Akár ha csak szubjektív az, akár ha létezik objektív is.

Üdv!

Bocsi , de ez nem igaz!

A Hit nem velünk született adotság hanem tanult dolog. Akárcsak a néphagyomány. Az az ember aki soha nem halott semilyen Istenségről túlvilágról abban nem is alakul ki ilyesfalyta félelem vagy tudat. A hit azért hódított mert a gyerekek ezt látták a szüleiktől nagyszüleiktől. Tudom a kérdést. . És ők honnan látták?

Az ő nagyszüleiktől és így tovább. Az embiriség hajnalán mikor a homo szapiensz nem volt olyan okos mint ma és nemtudta megmagyarázni a természeti jelenségeket akkor ezt a tudásbéli hiányosággot a legkézenfekvőbb dologgal helyetesítette. A Hittel! Melyből később vallások alakultak ki. Némelyik magától terjedt viszont egyedülálló módon csak a keresztényhitet vallást terjesztették tűzzel vassal , erőszakkal.

Tehát végső soron ránk európaiakra is ránk lett kényszerítve a kereszténység és nem magunktól jöttünk rá hogy ez micsoda nagyszerű dolog.

Ne feledkezzünk meg Koppányról és Istvánról aki Koppány és népe kiirtásáért cserébe korinát kapott.