Vallásos Emberektől kérdezem hogy van értelme imádkozni olyan emberért aki Öngyilkos lett? Befolyásol valamit egy őszinte ima egy ilyen egyén esetén?

hát remélem kellemesen fogok csalódni de itt bizony csak felekzetek veszekedése jön majd, a vicc hogy olyanoké akik összesen is max a magukat kereszténynek vallók 1-2%-át teszik ki de azért szeretnék átharapni egymás torkait

azok szerint a felekezetek szerint akik imádkoznak a halottakért a válasz igen, nyilván itt is lenne aki szerint nem, rengeteg emberről beszélünk nem ért 100% egyet, de én eddig még minden olyan helyen ami "hivatalosnak" mondható, vagy nagy tekintélyü vezető irta igy olvastam

Jézus amikor elment Jeruzsálembe, tudta, hogy meg fog halni. Ez volt megírva, tudta hogy elárulják, és megolik. Mégis elment. Ez valamilyen szinten ongyilkosságnak mondható, és mi keresztények Jézushoz is imádkozunk.

Én hitem szerint Isten elítélte a bunei alapján, és ha Istennek tetszo életet élt, befogadta az országába, mint ahogy befogadta Jézust is.

Halottakért kizárólag abban az esetben van értelme imádkozni, ha fel is támasztod. Erre a feljegyzések szerint legfeljebb négy napod van, legalábbis példátlan az ennél hosszabb idő. Odaát nincs megtérés, ami a bűnösként meghalt ember számára üdvösséget jelentene, vízválasztót Menny és Pokol között. Nem mondott mást Jézust sem a Lukács 16-ban: itt kell és lehet megtérni, odaát az ember úgy marad, ahogy átkerült. Ez nem felekezeti kérdés, hanem bibliai. Miért lenne Jézus annyira radikális a megtérés kérdésében, ha odaát is lehetne pótvizsgázni? De ő azt mondta, ha meg nem tértek, ugyanúgy elvesztek, ahogyan azok, akikre rászakadt a Siloám tornya, vagy akiket Pilátus kivégeztetett.

"Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek." (Lk 13,1-5)

A kérdés csak az, hogy valaki a Bibliában hisz-e, vagy tündérmesékben. Utóbbiakban minden lehetséges, de nem ezekről, hanem Isten Igéjéről mondta Jézus, hogy abból egy jóta, vagy pontocska sem fog elmúlni úgy, hogy be ne teljesedne.

Sajnos nincs.

Az ő sorsa a halála pillanatában eldőlt.

És egyedül Isten tudja merre.

Szia!

Mivel nem tudom, hogy mi van a halál után, legfeljebb hiszek valamit, ezért erre a kérdésre nem lehet kerek-perec válaszolni.

Szerintem van, de ezt csak hiszem.

Szia

Bizonyos értelemben van értelme imádkozni. Hiszen kérhetjük Istent, hogy vegye figyelembe az öngyilkos összes körülményeit(főleg azokat, amelyekről mi nem tudhatunk), amiért megtette a tettét.

Pl. sok öngyilkosságot elkövető ember miután megmentik az életét elmondja, akkor,ot nem látott másik lehetőséget, de igazából nem akart meghalni, csak megszabadulni a hatalmas nyomás alól, amit már nem bírt elviselni. Lehet az az ember is ilyen volt, akivel kapcsolatban kérdezel. Lehet, ha sikerült volna megmenteni az életét, már nem akarna meghalni. Ezeket a dolgokat nem tudhatjuk, de Isten tudja, ismeri az összes körülményt. Ezért érdemes kérni Istent, hogy vegye figyelembe az összes körülményt, és ha lehet, alkalmazza az öngyilkos személyre azt amit a Fia mondott, ígért a János 5:25–29-ben.

Ne feledd kérlek, hogy az Isten szeretet, ahogy írva van róla, és az ő szeretete tökéletes. Messze felette áll az általunk ismert "szeretetnek". A Fiát, azért az öngyilkos személyért is feláldozta....

@ Asperrimus, Követ62

Pontosan így van.

Asperrimus a gazdag ember és Lázár történetét emelte ki: ebben valóban az szerepel, hogy mihelyst eldől az embernek a sorsa, nem tud rajta változtatni. És függetlenül attól, hogy az az illető öngyilkos lett, vagy lejárt az Istentől rendelt földi ideje: a Biblia sohasem beszél eltávozott személyekért történő imáról.

Viszont az nyomatékosan benne van, hogy mennyire fontos a megtérés. Aki ennek nem rendeli alá magát, az az ő döntése lesz, aminek a következményét később az örökkévalóságban viselni fogja.

A SzentÍrásban kizárólag földiekért történő ima szerepel, halottakért nem.

Az öngyilkosságot a Biblia a test gyilkosságának tulajdonítja, amit Isten sohasem engedett meg.

Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, és a hit független az érzésektől a körülményektől.

A hit kizárólag Isten Igéjére koncentrál.

A SzentÍrás sohasem beszél a helyzetünk kilátástalanságáról, hanem csak arról, hogy minden helyzetben (függetlenül attól, hogy mit érzünk) Jézus helyettesítő áldozatába kell vinni a hitünket. Abba, hogy Ő (mármint Jézus) minden terhünket magára vette.

Innentől kezdve összeegyeztethetetlen az öngyilkos tette a SzentÍrásnak nemcsak a terheinkre, megpróbáltatásainkra vonatkozóan, de a Krisztusi helyettesítő áldozattal is.

Az ilyen nem áll meg, és nem is tud megállni Isten előtt.