Keresztyének! Történt már veletek olyan, hogy egy döntési helyzetben megfontolások, átgondolások és imádkozás után is olyan volt a helyzet, hogy hazudnod kellett, hogy célt érj?

15. Zsoltár idevág szerintem:

"Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?

A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.

Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.

A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli:

a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja."

Tehát benne van a pakliban, hogy átmenetileg veszteséget szenvedhetünk amiatt, hogy Istennek engedelmeskedünk. Hosszú távon viszont mindenképpen megéri igazat mondani és betartani az ígéreteinket, mert Isten barátságára csak így számíthatunk. Mérlegeld.

Bocs, hogy ezt mondom, gnosztikusként sohasem értettem a keményvonalas keresztényeket.

De én úgy gondolom, hogy ha a hazugságot morálisan igazolod akkor lehet. De, ha nagyon zavar a dolog kérdezz meg egy lelkipásztort!