Istenhívő fiatal vagyok Katolikusnak keresztelve, de szeretnék áttérni az Unitárius vallásra. Vannak itt esetleg unitáriusok, akik tudják, hogy ennek mi a menete?

Köszönöm az „építő” jellegű, „értelmes”, „tisztességes” hangnemben íródott hozzászólásokat.

Méltó képviselője/képviselői vagytok a katolikus ANYA „szent” egyháznak.

Nem tudom, hogy egy valakivel vagy valakikkel kommunikálok-e, mert nick nevek nélkül és a hasonló stílus miatt gondban vagyok, könnyű a sötétségből, magunkat nem vállalva bármit írni/mondani. Biztosan tudjátok, hogy kik járnak a sötétségben? Hát nem a világosság fiai.

Kedves 30-s! Leírom nagy betűkkel a választott nevemet: JELINA. Remélem így el tudod olvasni, ha tudsz olvasni. Ha tudsz olvasni akkor ajánlom figyelmedbe a Zsoltárokat is, mindjárt az elejét. „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére.” Anyukámat miért emlegeted? Nálatok az anyák emlegetése valamilyen kényszer? Maga az Úr Jézus sem tekintette különlegesnek Máriát, semmivel sem szerette jobban, mint másokat. „Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.” Ismerős a történet? (Máté 12:46-50)

És ezt olvastad-e már? „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (1 Timóteus 2:5) Írd meg légy szíves, hol találom a Bibliában, hogy Mária lett az új közbenjáró. A „szent” egyházatok által kitalált ima nem mérvadó, mint más emberi hagyomány sem, ahogy már írtam. A kitalációkról nem szeretnék vitatkozni, mert nem fogadom el, az emberek által kitalált szokások csak emberi igazságok alátámasztására szolgálnak, ezek nem egyenlőek Isten szavával. Bár a katolikus katekizmus egyenlőséget tesz a kettő közé. Igaz embereknek könnyebb megfelelni, mint Istennek.

Kedves 29-s! Tudsz-e más egyebet, mint újból leírni azt, amit már leírtam és hazugnak nevezni? Ha nincsenek észérvek akkor csak ennyire futja. Aztán te hazug vagy-e? Szeretnéd-e ha hazugnak vagy ostobának neveznélek? Nem teszem, csak sajnállak.

Senki közületek nem volt képes arra, hogy személyeskedés és sértegetések nélkül vitatkozzon velem. Hát ennyi a tudományotok. És még ti gondoljátok különbnek magatok nálam!?

"Kedves 29-s! Tudsz-e más egyebet, mint újból leírni azt, amit már leírtam és hazugnak nevezni? Ha nincsenek észérvek akkor csak ennyire futja."

Hazudtál, számos alkalommal. Szerinted mit mondhattam volna? Hazudjak én is? Nem, helyette megmutattam, hogy te miben tetted ezt. Hazudtál a boszorkányüldözéssel kapcsolatban, hauzudtál a szentmisével kapcsolatban, hazudtál még a saját nem-biblikus tanításotokkal, a kettős eleve elrendeléssel kapcsolatban is. Helyeselnem kéne talán ezt a magatartást?

"Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak."

"Aztán te hazug vagy-e? Szeretnéd-e ha hazugnak vagy ostobának neveznélek? Nem teszem, csak sajnállak."

Mutasd meg, hogy hol nem írtam igazat, ha van ilyen, nevezz annak, mert akkor az vagyok.

"Unitárius vallásunk lényeges alapvonása az, hogy a mi hitünk szerint Isten lényegében és személyében is egy. Igy tanította azt nekünk Jezus, az eszmény ember, a legnagyobb próféta a próféták között, ki ép azzal a feladattal született, hogy a mindeneket teremtő és kormányozó Istent, a szellemi és természeti világ egyedüli alkotóját és törvényadóját kortársaival jobban megismertesse. Az új gondolat, mellyel Jézus abban az időben az emberiség vallásos hitét gazdagította, ez volt : Egy az Isten, ki mindnyájunkat teremtett és aki mindnyájunk édes Atyja. Ez az a nagy gondolat, mely keresztény vallásunk igazi lényegét adja.

Jó ideig Jézus halála után – amint tudjuk – a keresztény vallás hiveinek sora csak a Jézust követő zsidók közül verődött össze, kik már őseiktől örökölték az egy Isten hitet. Később azonban Pál apostol buzdítására a görögök és a rómaiak is mind nagyobb és nagyobb számmal csatlakoztak az első keresztényekhez. Magukkal hozták a régi pogány világból a több Isten hitet, amit még akkor sem tudtak elfeledni, mikor már keresztények lettek; ép úgy, mint a mi magyar elődeink is titokban még sokáig áldoztak Hadurnak azután is, hogy őket Szent István keresztény hitre térítette. Pái apostol nagy missiói munkája után az akkori keresztény vallás hitrendszere ennek a három fajnak : zsidó, görög és római fajnak a gondolatvilágából nőtt ki. A hittételek megállapításában a zsidó faj egy Isten hite mellett érvényesült a görög és a római gondolkozás is, mely a több Istenben való hitet még soha sem tudta elfeledni. Mintegy az ellentétek kiegyenlítéseképpen és a pogányoknak tett concessio gyanánt, így született meg Kr. u. a negyedik században ez a hittétel : Isten lényegében egy, de személyében három : Atya, Fiú, Szentlélek, egy örök Isten. Ime, a Szentháromság tanának rövid történeti magyarázata, Jézus maga soha sem tanította azt, csak a későbbi kor szülte, mikor az evangélium eredeti tanításaiban az ídegen szellem is érvényesülni kezdett. Az a meggyőződésünk, hogy ha a keresztény vallás nem nyerte volna hiveit az első századokban nagyrészt mind a görögök és a rómaiak közül, vagy ha az a két faj abban az időben már az egy isten imádás fokán állott volna, a Szentháromságtana a keresztény vallásban soha meg sem született volna.

Egy az Isten. Lényegében és személyében egyetlen egy : az Atya : ez a mi hitünk. Ezt tanította Jézus az evangeliumokban. Erről tesz tanubizonyságot eszünk és szivünk egyaránt.

S mikor ezt hisszük és hirdetjük, teljes tisztelettel vagyunk azokkal szemben, akik esetleg más meggyőződésen vannak. Unitárius vallásunk egyik jellemző vonása az, hogy amig a maga meggyőződésével szemben másoktól tûrelmességet és tiszteletet vár, ugyanezt gyakorolja

másokkal szemben is. Mindenkit a maga egyéni hite boldogit."

"Unitárius vallásunk lényeges alapvonása az, hogy a mi hitünk szerint Isten lényegében és személyében is egy. Igy tanította azt nekünk Jezus, az eszmény ember, a legnagyobb próféta a próféták között, ki ép azzal a feladattal született, hogy a mindeneket teremtő és kormányozó Istent, a szellemi és természeti világ egyedüli alkotóját és törvényadóját kortársaival jobban megismertesse. Az új gondolat, mellyel Jézus abban az időben az emberiség vallásos hitét gazdagította, ez volt : Egy az Isten, ki mindnyájunkat teremtett és aki mindnyájunk édes Atyja. Ez az a nagy gondolat, mely keresztény vallásunk igazi lényegét adja.

Jó ideig Jézus halála után – amint tudjuk – a keresztény vallás hiveinek sora csak a Jézust követő zsidók közül verődött össze, kik már őseiktől örökölték az egy Isten hitet. Később azonban Pál apostol buzdítására a görögök és a rómaiak is mind nagyobb és nagyobb számmal csatlakoztak az első keresztényekhez. Magukkal hozták a régi pogány világból a több Isten hitet, amit még akkor sem tudtak elfeledni, mikor már keresztények lettek; ép úgy, mint a mi magyar elődeink is titokban még sokáig áldoztak Hadurnak azután is, hogy őket Szent István keresztény hitre térítette. Pái apostol nagy missiói munkája után az akkori keresztény vallás hitrendszere ennek a három fajnak : zsidó, görög és római fajnak a gondolatvilágából nőtt ki. A hittételek megállapításában a zsidó faj egy Isten hite mellett érvényesült a görög és a római gondolkozás is, mely a több Istenben való hitet még soha sem tudta elfeledni. Mintegy az ellentétek kiegyenlítéseképpen és a pogányoknak tett concessio gyanánt, így született meg Kr. u. a negyedik században ez a hittétel : Isten lényegében egy, de személyében három : Atya, Fiú, Szentlélek, egy örök Isten. Ime, a Szentháromság tanának rövid történeti magyarázata, Jézus maga soha sem tanította azt, csak a későbbi kor szülte, mikor az evangélium eredeti tanításaiban az ídegen szellem is érvényesülni kezdett. Az a meggyőződésünk, hogy ha a keresztény vallás nem nyerte volna hiveit az első századokban nagyrészt mind a görögök és a rómaiak közül, vagy ha az a két faj abban az időben már az egy isten imádás fokán állott volna, a Szentháromságtana a keresztény vallásban soha meg sem született volna.

Egy az Isten. Lényegében és személyében egyetlen egy : az Atya : ez a mi hitünk. Ezt tanította Jézus az evangeliumokban. Erről tesz tanubizonyságot eszünk és szivünk egyaránt.

S mikor ezt hisszük és hirdetjük, teljes tisztelettel vagyunk azokkal szemben, akik esetleg más meggyőződésen vannak. Unitárius vallásunk egyik jellemző vonása az, hogy amig a maga meggyőződésével szemben másoktól tûrelmességet és tiszteletet vár, ugyanezt gyakorolja másokkal szemben is. Mindenkit a maga egyéni hite boldogit." (Csiki Gábor: Hiszek egy Istenben)

A mi felfogásunk szerint Istenről a leghelyesebben a Názáreti Jézus tanított, valamint az ő életpéldáján keresztül érthetjük meg azt az utat, amely Istenhez vezet. Mindazonáltal meggyőződéssel valljuk, hogy Jézus mindenestől és kizárólag ember volt, olyan, mint mi mindnyájan. Jézus tanítását legrövidebben a szeretet kettős parancsolatában tudjuk összefoglalni, amely így hangzik:

„A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12,29–31)

E törvény fejezi ki legtisztábban azt a kapcsolatot, amely – Jézus szerint – ember és Isten, valamint ember és ember között kell megvalósuljon. Ennek a szeretetnek a jegyében élt és tanított. A külső formalizmusok helyett a vallás lényegét a belső megélésben lelte meg. A társadalmi konvenciók kirekesztő és leszűkítő magatartása helyett a minden emberben a testvért meglátó szemléletet javasolta. A hatalmi eszközzé átalakított státust leleplezte, az embert kereste mindig, a maga teremtett állapotában. Istent nem bonyolult szertartások révén, hanem a legegyszerűbb imádságban kereste, és a vele való találkozást is ilyen közvetlen módon tanította követőinek.

Nem csoda, hogy – mint az emberiség történelmében oly sokszor – ez a szókimondó, igazságot kereső, és a hamisságot leleplező magatartása kiváltotta a hatalmasok haragját. Mondvacsinált vádak mentén elítélték, majd kivégezték. Kereszthalála után kezdetben csak közvetlen követőinek a szűk köre őrizte emlékét, ám a tanító hatása oly erősnek bizonyult, hogy tanítványai sikeresen szórták szét mondásait és példáját egyfelől a zsidóság körében, másrészt a mediterrán világ majd minden városában. A görög kultúrával való találkozás révén – amelyben a nagy emberek megistenülése nem volt kirívó példa – Jézus emberi alakja egyre inkább kezdett átalakulni, s egyre többen kezdtek rá természetfeletti erővel rendelkező lényként gondolni. Ez a felfogás aztán az első századok zsinati döntéseiben dogma szintre emelkedett, és egyértelmű uralomra jutott az a gondolat, hogy Jézus Istennek az egyszülött fia, aki két természettel – teljes emberség és teljes istenség – rendelkezik, aki halála után testben feltámadott, és mennybe ment. Mi, unitáriusok ezt a felfogást nem tudjuk elfogadni, ehelyett úgy tekintünk a Mesterre, mint Istennek igen tehetséges és hiteles küldöttére, aki azonban hozzánk hasonlóan ember volt.

Ez az emberi mivolta teszi őt számunkra követhetővé, tanítását és példáját pedig úttá, igazsággá és életté.

[link]

Hm... Tényleg gond van az unitárius felekezettel. Ember Krisztusnak hisznek, de Isten Fia Krisztusnak nem. Ragadjunk a földhöz jó? Azt legalább értem hogy Talpam alatt van.

A Szentháromság nem számtani fogalom (már egyszer leírtam) A háromszög sem három, hanem egy mértani test. Ugyanúgy az Atya Fiú és Szentlélek egy. Ne ferdítsék el a protestánsok ezt.

Krisztus a legmegbocsájthatatlanabb bűnnek nevezte a Szentlélek elleni bűnt. De ha nem is vallod, hogy van, akkor mennyire vagy Krisztus szemében bűnös?

A zsidók vallják.

A mennyországban nincs kukacoskodás ugyan ne imádkozz már Szűz Máriához. Ha te saját elhunyt szüleid után imádkozol és kitalálsz egy imát attól még nem lesznek Isteneid az elhunyt szüleid!

Az én lelki Atyám Isten és a vele egylényegű Krisztus. Az én lelki Anyám Szűz Mária akit ugyanolyan korán készített fel Isten erre a szerepre, mint Krisztust.

Hogy csak egy egyszerű anya volt. IGEN. miért? Ha bonyolult vagy cseles lett volna, akkor jobb lett volna? A kor eszményképe volt és ezt a bűntelenségével érdemelte ki, ami egy csendes asszony képe.

A református logika ott törik meg, hogyha az ellentétét vesszük, mondjuk egy bűnös anyától származna, az az áteredő bűn folytatását jelentette volna Krisztusban!!!!!!!!!!!!!

Dr nem mehetett át Krisztusba értse meg minden földbe kapaszkodó protestáns!

Csak is egy igen kiváló anyától származhatott. És 1500 évig csak egyre erődödő tisztelet jutott. Ti elvetitek az anyák felé a tiszteletet? Nem úgy van hogy mindenki testi anyja megkülönböztetett tisztelet jár? De hol van a lelki anya? Az nincs? Kálvin még jónak tartotta kommentárjában.

Csak jött a reformátusok önkényes nemzedéke és a hit életből kidobták. Pedig mondta nekem már református hogy hiba volt. Meggondolatlan ok voltak és később nem akartak visdzalépni, mert bizonytalansági hozott volna a hívők körében.