Ha valaki meg akarja cáfolni a darwini evolúcióelméletet, mikre kell feltétlenül kitérnie a cáfolatában?

Kérdező: fölösleges abba belekötnöd, hogy ki mit mond.

TE nem mondtál semmit, ami cáfolat lenne az evolúcióra.

Emlékeztetőül összefoglalom:

- elismered, hogy van szelekció,

- elismered, hogy van szaporodás,

- és elismered, hogy van szex, és emiatt változik a génállomány is.

Ezekből következik, hogy VAN evolúció.

Létezik néhány olyan faj, ahol nincs szex, de nagyon kevés. Ezekre külön ki lehet térni.

Végül, ha még mindig nem értenéd, egy példa:

- annak idején a háziasításkor egy tehén pár liter tejet tudott adni naponta.

Ma a minimum követelmény 25 liter.

Szerinted ez mi, ha nem kedvező mutációk tömege?

Ez mellébeszélés volt.

A tehénnél a tej mennyiségének növekedése azt bizonyítja, hogy MOST van evolúció.

Akkor valószínűleg a múltban is volt, de ez más kérdés.

MOST - tehát kb. 10000 éve - VAN.

Ennyi, és ezek után már felesleges megpróbálni cáfolni.

Nem tudom, feltűnt-e, de senki sem veszi be a mellébeszélésedet.

Ha szerinted a tejhozam növekedése nem evolúció - akkor micsoda?

Minek köszönhető?

Igen: EZÉRT mellébeszélés, amit írsz.

Ugyanis az evolúció nem csak fajváltozást jelenthet.

A tejhozam növekedése ugyanígy evolúció, ami mutációkon alapul.

Talán nem kellene a tényeken vitázni, mert még a végén hülyének néznek téged.

Tehát: elismered, hogy lehetséges kedvező mutáció?

Ilyen alapon ne használjunk atomerőművet sem, mert azzal is ugyanez a helyzet.

Sőt: űrbe telepített erőművet sem, mert az fegyvernek is kiválóan alkalmas!

"A következőket kell bizonyítanod hozzá:

- nincsen mutáció: vagyis az élőlények utódai tökéletesen pontosan olyanok, mint ők maguk. Egyértelmű, hogy nincsen szex sem, hiszen ott keverednek az utódok, nem lesznek ugyanolyanok.

- nincsen szelekció: tehát teljesen mindegy, hogy milyen képességeid vannak, ugyanolyan jól fel tudsz nevelni ugyanannyi utódot, és ugyanannyit tudsz nekik adni, mint bárki más.

- vagy még egy lehetőség: nincsen szaporodás, tehát az élőlények nem sokasodnak. "

Ez persze nem igaz, mert mi nem a mikroevolúciót, hanem a törzsfejlődést cáfoltuk.

Mutáció: létezik, de nincs bizonyítva, hogy új és hasznos információkat hozott létre, mellyel idővel az RNS emberré szervezte fel magát

Szelekció: meglévő genetikai állomány kell hozzá. Nem magyarázza a genetikai információ létrejöttét, ami ugyebár a törzsfejlődés elsődleges bizonyítéka lenne

Szaporodás: no comment. Látható, hogy elég erőltetett álbizonyítékai vannak a törzsfejlődésnek, 99,5%-ban csak axiómák bedobálva, magyarázat nulla. Azaz kb. a törzsfejlődés melletti legnagyobb érvük:

Azért igaz a törzsfejlődés, mert igaz a materializmus. És azért igaz a materializmus, mert a törzsfejlődés igaz.

Amíg nincs a törzsfejlődésnek természettudományos leírása, addig megmarad materialista (kényszer)filozófiának.

Erre kellene válaszolniuk, de még sosem sikerült:

Csak egy példát mutassanak, ahol egy levezették egy emberi szerv kialakulásának teljes folyamatát, minden olyan szempont figyelembe vételével, amit a korszerű evolúcióelmélet maga is megkövetel, beleértve:

- a genotípus változásainak felsorolását;

- az újonnan keletkezett fehérjék felsorolását;

- annak leírását, hogy a sejtosztódás folyamatának melyik fázisában kezdenek termelődni az új fehérjék;

- mely biomolekuláris reakciók láncolatának hatására választódik ki az a fehérje, ami fenotipikus változásokat eredményez, a kezdeti lépéseket jelentve ezzel a kérdéses szerv kifejlődésében;

- hogyan terjedt el az adott jelleg a szaporodóképes populációban;

- hogyan növeli az adott jelleg az egyed rátermettségét;

- hogyan ismétlődik meg ez a folyamat annyiszor, ahányszor szükség van rá ahhoz, hogy végül eljussunk a mai szervhez.

Ilyenkor jön a terelés, hogy de hát kutyából kutya lesz, így az egysejtűből ember. És utána elkezdik a kutyatenyésztést magyarázni. Meg hogy hosszú szőr, rövid szőr, stb. Ami megint nem magyarázat a szőr kialakulására

Valaki hónapokkal ezelőtt szépen összefoglalta pár pontban a dolgokat:

"1. Ernst Haeckel embrió csalás.

Bizonyára sokan és sokszor hallottuk azt az evolúciós frázist, amely szerint „az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést”. Az evolucionisták szerint ez azt jelenti, hogy az élőlények az embrionális fejlődés során mintegy „végigjárják az evolúciós folyamat lépcsőfokait”. Gyakori állításuk, hogy az emberi embrió a fejlődés korai szakaszában állítólag a halak kopoltyújához igen hasonló szervvel rendelkezik. Ez azonban a valóságban nem kopoltyú, hanem csak apró bőrredők, ráncok az embrió nyakán, amelyek a növekedés során keletkeznek. Ezt az elképzelést Ernst Haeckel biológus tette közzé a 19. században, ám kiderült, hogy „bizonyító” adatainak nagy része hamisítvány, vagy manipuláció eredménye volt. Hogyha ugyanis alaposan megvizsgáljuk és összehasonlítjuk az ember, a halak, a csirke és a hüllők embrióit, akkor azt tapasztaljuk, hogy azok a fejlődésük kezdeti szakaszában a lehető legnagyobb mértékben különböznek egymástól, a középső szakaszban rövid ideig némiképp hasonló jelleget öltenek majd a befejező szakaszban ismét eltérő alakot vesznek fel. Amennyiben az egyedfejlődés valóban „megismétli a törzsfejlődést”, az embrióknak már a folyamat legelejétől kezdve hasonlóságokat kellene mutatniuk és a vége felé haladva kellene egyre inkább különbözniük. Ám mivel a kezdeti fázisban erősen különböző módon indul a fejlődésük, ezért az önkényesen kiragadott példák nem támasztják alá az állatok evolúciójára vonatkozó feltételezéseket.

2.Az élőlények plaszticitása nem evolúció.

„Az evolúció létező dolog, ezért van pl. ennyi kutyafajta...stb."

A szelekcióval, ami azt jelenti, hogy egy fajon, családon, nemen belül jön létre változás, senkinek nincs problémája. A törzsfejlődés viszont arról szól, hogy egy baktériumból hogyan lesz medúza, abból rák, abból kétéltű és így tovább. Ha veszünk egy kutyát, tenyészthetünk belőle egy másik fajtát, azt azonban maga Darwin is beismerte, hogy kutyából képtelenség macskát tenyészteni.

A korlátozott plaszticitás nem mást jelent, mint hogy minden fajon belül létezik egy sajátos variálódási tartomány, amelyen belül egy adott faj a generációk során átalakulásokra képes. Egy meghatározott faj valamely tulajdonságára vonatkozó korlátokat mesterséges szelekciós kísérletekkel, nemesítés, illetve tenyésztés útján lehet meghatározni. Mindezidáig bármely faj bármely jellegzetességét kezdték el ilyen módon változtatni és vizsgálni, mindig rátaláltak azokra a határokra, amelyeken túl nem lehet „tovább feszíteni a húrt”.

3.Majmok és emberek

Mit mondhatunk az élők hierarchiájának másik végén álló emberi faj eredetéről? Hát bizony a korlátozott plaszticitás itt sem elegendő, hogy majomszerű lényekből Homo sapienst formázzon. Az ember, a gorilla és az orangután az evolucionista felfogás szerint közös őstől ered. A köztünk és a majmok közti anatómiai és szellemi különbségek alapján azonban a gorillát és az orangutánt nem csak más fajokba, hanem más nemekbe (Gorilla és Pongo) is sorolják, mint minket (Homo). Megint csak azt látjuk, hogy az evolúciós modellnek nincs fedezete: egyrészt nagyfokú átalakulásokat feltételez, másrészt nincs olyan genetikai szinttől a fajok megjelenéséig levezetett folyamat, amelyet erre magyarázatként tudna kínálni. Ehelyett hézagos kövületmaradványokat mutatnak, amelyek tág terepet biztosítanak a (félre)értelmezéseknek, és az interpretáció módjában még az evolucionisták sem értenek egyet.

Abszurdnak tűnik, hogy bár a darwinizmus modern apostolai még az élő szervezetek egyik alapvető építőkövének, a különböző funkciójú fehérjemolekuláknak az eredetét sem tudják megmagyarázni, mégis hangzatos és felszínes elméleteket gyártanak egymástól sok tekintetben különböző fajok eredetére.

Ha a majmoknak és az embereknek nincsenek is teljesen eltérő szerveik, anatómiai különbségeik még így is adnának elég magyaráznivalót az evolúció képviselőinek. Hogyan jöhettek volna létre a két lábon járáshoz szükséges anatómiai adottságok, például az S-alakú gerinc, a zsigereket megtartó öblös medencecsont alakja és dőlésszöge, az emberi lábfej speciális felépítése (emberi talp, sarok, előremutató lábujj), az emberi térd szerkezete (amely eltér a majmokétól)? Részletes biológiai igényű magyarázatra várna továbbá a csaknem teljesen csupasz bőr, a tagolt beszédet lehetővé tévő hangképző szervek (garatüreg, gégefő, hangszalagok) anatómiai különbsége, a belső fülünk eltérő felépítése, a bőr alatti összefüggő zsírpárna, a bőrünkben lévő sok izzadságmirigy, a lélegzet szabályozásának képessége, a lefelé néző orrnyílás mozgatható orrcimpákkal, a sós emberi könny és izzadság. Nem utolsó sorban pedig a beszéd és az elvont gondolkodás szellemi képessége, amely feltehetően többre való, mint hogy azt próbáljuk vele bizonygatni, hogy „mi is csak állatok vagyunk”.

Minden megfigyelésünk szerint a fajok módosulási lehetőségei beprogramozottan korlátozottak. Így a faji, vagy fajnál magasabb szintű eltérések (például a majmok és emberek közötti különbségek) oka nem törzsfejlődési átalakulás.

4.Makroevolúció – mint a mesében

A makroevolúció olyan feltételezett, nagyobb mértékű változásokat jelentene, amely a leszármazások során (egy vagy sok generáció alatt) fajszintű, vagy idővel még magasabb rendszertani szintű eltérést, illetve újfajta testi sejtek, szövetek, szervek megjelenését idézné elő. Tehát a makroevolúció az, amit csak hallomásból ismerünk, látni senki nem látta, elméletben le nem vezette, gyakorlatban be nem mutatta. Vagyis nem más ez, mint egy evolucionista alapállásból származó feltételezés, amit a gyakori trükk szerint úgy emlegetnek, mint bizonyítottan létező jelenséget.

Ha létezne evolúció, akkor rengeteg nagyléptékű átalakulásnak kellett volna és kellene zajlania a földi élet történetében. Ám ilyen nagyléptékű átalakulásoknak nem vagyunk tanúi sem az egysejtűek, sem a többsejtűek világában, sem a természetben, sem a laboratóriumban. Nem olvashatunk igényes (létező, hatékony természeti folyamatokon alapuló) darwinista magyarázatokat a szakirodalomban az eltérő sejttípusok, a szövetek vagy szervek létrejöttére sem. Természetesen szépen le lehet írni, hogy biológiai struktúrák milyen sajátosságokkal rendelkeznek, miben különböznek egymástól. Ezen túlmenően azonban csak azt halljuk, hogy „biztosan korábbi formákból fejlődtek ki”. Ez a „valahogy kialakultak” típusú magyarázat azonban messze elmarad attól az igényességtől, amit a tudománytól más területeken megszoktunk, és amit elvárhatnánk, ha az ilyen szervformáló, fajátalakító folyamatok általánosak lennének az élővilágban.

5.Mire elég egy satnya hibrid?

Fajszintű változások, fajkeletkezések sokaságát is fel kellene tudniuk mutatni Darwin kései támogatóinak, ha már az alapító atya „A fajok eredete” címet adta művének. Fajkeletkezési példákkal azonban nagyon rosszul állnak.Hatásos fajkeletkezési példának szánva ezek közt bevetik a keresztezéses kísérletek eredményét is, például a káposzta és a retek Raphanobrassicának elkeresztelt hibridjét (amelynek létrejöttében kromoszóma-többszöröződés is szerepet játszik).

Azonban ne felejtsük el, hogy mire kellene példát mutatnia az evolucionistáknak: olyan fajkeletkezési folyamatra, amely létrehozhatta volna az élővilág ma ismert alakjait. A hibridizáció több szempontból sem alkalmasak erre a szerepre:

A hibridizáció során kompletten létező génállományok keverednek, de ez mit sem árul el a kiindulási fajok komplett génállományainak eredetéről.

A hibridizáció nem struktúraépítő. Nem jönnek létre új biológiai rendszerek, csak a korábbiak variálódnak. A keresztezett egyedek tulajdonságai javarészt eleve benne vannak a szülőfajok génjeiben, rendkívül ritka egy hasznos jelleg megjelenése.

Az állatvilágban a hibridizáció lehetősége (és különösen a kromoszómaszám többszöröződés) nagyon ritka, és a növényvilágban sem általános, így ez nem lehet univerzális fajképző folyamat. A génduplikáció és a kereszteződés még az evolucionisták szerint is csak nagyon korlátozott szerephez jut az élővilág változásai között.

A hibridek általában érzékenyek a betegségekre, külső hatásokra, csökkent a regenerációs- és szaporodóképességük.

A hibridek egyedi tulajdonságai gyakran átmeneti jellegűek, a generációk során eltűnnek, visszafajzanak valamely szülőfajukra.

Mint egy vagy néhány lépéses változás, a kereszteződés nem illusztrálja azt a fajokon belül zajló aprólékos átalakulást, amelyet az evolúcióelmélet az „új fajok” kialakulása általános mechanizmusának hirdet.

A fentiek alapján, még ha önálló fajnak is tekinti valaki a szaporodóképes hibrideket, az sem ad választ az élővilág létező fajainak eredetére.

Az evolucionistáknak nem arra kellene példákat mutatniuk, hogy az egyes biológiában használatos fajfogalmak alól lehet kivételeket találni. Hanem egy vagy több általános természeti mechanizmust kellene ismertetniük – széles körben jellemző eseménysorozatokat, amelyek képesek lehettek volna a teljes biodiverzitás létrehozására. Mivel erre mindeddig képtelenek voltak, így kénytelenek satnya hibridekbe kapaszkodni, mint egy kikosarazott kérő a fonnyadó virágcsokorba.

6.A nagyobb rendszertani egységek különbségei

Egy meghatározás szerint új szervek, vagy fajok, vagy fajfeletti egységek létrejöttét lehetne makroevolúciónak nevezni. Fontos tudatában lennünk, hogy egy élőlénynek nem kell feltétlenül valami egyedi szervvel rendelkeznie ahhoz, hogy a tudomány önálló fajként tartsa számon. A rendszertanilag egymáshoz közel álló fajoknak gyakran nincsenek unikális szervei, hanem hasonló felépítésű a szervezetük. Ám biológiai különbségeik mértéke és szaporodásbeli elkülönültségük miatt mégis egyértelműen külön fajként írják le őket.

A magasabb rendszertani egységek (nem, család, rend, osztály, törzs) jellemzői között nagyobb eltérések vannak, mint például az egy nembe tartozó két faj jellemzői között. Ha még a fajok közötti különbségek kialakulására sincs meggyőző evolucionista levezetés, elképzelhetjük, mennyire nincs magyarázat a magasabb rendszertani egységekbe tartozó élőlények alapszabásainak különbségeire.

Egyes evolúcióban hívő szerzők úgy okoskodnak, hogy a magasabb rendszertani egységek értelmezésének alapja csak az előtételezett evolúció lehet. Véleményük szerint az általuk az egyes taxonokba (rendszertani egységekbe) sorolt élőlények közös ősöktől származnak. És most jön a bűvészmutatvány: ezzel egyidőben gyakran úgy tesznek, mintha maga a rendszertan létrehozásának lehetősége az evolúció létét bizonyítaná, amiben nem is lehet kételkedni.

Valójában ez a körkörös érvelés klasszikus esete: eleve bizonyítottnak tekintik azt, amit bizonyítaniuk kellene, egyik feltételezésükkel próbálják bizonyítani a másikat. Evolúciót feltételezve csoportosítják az élőlényeket, majd saját csoportosításukat az evolúció igazolásának tekintik. Az ilyen körben forgó, szilárd alap nélküli okoskodásnak semmiféle logikai ereje nincs, hiszen a tudományban nem lehet feltételezéseket feltételezésekkel alátámasztani.

Ahhoz, hogy akár anatómiai, akár genetikai hasonlóságaik alapján rendszerbe soroljuk az élőlényeket, egyáltalán nem szükséges evolúciós szemlélet, és jó ideig nem is evolúciós alapon sorolták osztályokba az élővilágot.

Csupán Darwin fellépése után kezdték el átértelmezni a rendszertant, ráerőltetni az általuk preferált osztályozási szempontokat az élővilágra.

Azonban próbálkozásuk nem járt túl fényes eredménnyel. Napjainkban a rendszertan egyre kaotikusabbá válik, mivel a fajok gyakran egyes tulajdonságaik alapján bizonyos fajokhoz hasonlítanak jobban, míg más tulajdonságaik alapján másokhoz. Így az evolúciós kapcsolatok meghatározására való törekvés sok esetben teljes csődöt mond, az evolucionisták vágyva vágyott „törzsfája” pedig egy teljességgel kibobozhatatlan bokorerdővé gubancolódott."