Miben hiszel (vallás), és miért? Vagy miért vagy ateista?

Tizenéves koromban elgondolkoztam rajta, hogy van-e Isten meg úgy egyáltalán, arra jutottam, hogy nem tudom. Voltam több felekezet templomában is, elég sok szertartást megnéztem, azok kimondottan taszítottak.

Úgy gondolom, hogy valószínűleg nincs Isten. Akik térítenek, kedvenc kérdésük: hát akkor véletlenül van ez a föld így? Igen, szerintem ez lehet teljesen véletlen.

Mindamellett a krisztusi tanításokkal egyetértek, úgy gondolom, hogy az vezet előre, ha az ember a jóra törekszik és nem a közvetlen érdekeit nézi. Emiatt volt, aki kereszténynek mondott, mert szerinte a kereszténység nem istenhit, hanem egy életforma. Nem tudom.

De talán jobb is, ha nem tudom. Különben is ennek a kérdésnek csak akkor van jelentősége, ha az ember alapvetően gonosz, mert őt visszatarthatja a gonosz tettektől az, hogy fél, hogy mi lesz a halála után. Én úgy gondolom, ha véletlen lenne is Isten, nyugodtan járulhatok a színe elé, max. azt róhatja fel nekem, hogy nem hittem benne :)

Egy apró kiegészítés a 17:05-nek: én láttam keresztény papot, egész pontosan lelkészt mosolyogni, sőt harsányan nevetni is. Mivel a szomszédunk és rendszeresen átjön beszélgetni, borászkodik és abból is szokott mindig hozni. Nagyon finom :). Egyáltalán nem rugaszkodott el a világtól, például annak dacára, hogy a családom 90%-ban ateista, 10%-ban katolikus, soha nem akar téríteni. Elfogadja. Szóval talán ez a kérdés inkább emer-, mint vallásfüggő.

Az én hitem egyértelműen keresztény alapú, de én a vallást első sorban életem fő gerinceként tartom, mintsem puszta Isten-hitnek. Az Ószövetség gondolkodásmódi, s erkölcsi tanítását hiányosnak, és elavultnak, "gyümölcstelennek" gondolom, ezért inkább az Újszövetségi leveleket, Jézus tanítását, és az apostolok cselekedeteinek összefoglalóját veszem figyelembe az életem irányát illetően, vagy inkább kezdem figyelembe venni. Az Ószövetség (amely imádságokat, Istennel való kapcsolatot illeti) egyes könyveinek egy-egy érdekes gondolatát szeretem hámozgatni, de vannak felettébb érdekes dolgok ottan is, a Zsoltárok könyvéből ritkábban elimádkozok egy-egy zsoltárt, de az imádság lényegét a társaim nagy része sem érti, mi a lényege, s nem egy varázsige, amit ha elmondasz, akkor le van tudva az egész, hanem, hogy Istennel akarod leélni az életed.

A meggyőződésem több is volt, de azok miniatűr dolgok voltak, amelyben éreztem, hogy ő ezt a szerencsét értem tette, s nem azért (elsősorban), mert elimádkoztam 1000 oldalas zsolozsmát, hanem azért mert szeret. És ezt én viszonozni szoktam neki. Nyitott vagyok egyéb építő jellegű gondolkodásmódra, és tudom, hogy ez még csak a hitem kezdete, ezt még építeni kell, és tudom, hogy vannak dolgok, s személyek amelyek ezt építeni tudják.

17:05: üdv a '96-osok klubbjában ;)

14/F

"Egy apró kiegészítés a 17:05-nek: én láttam keresztény papot, egész pontosan lelkészt mosolyogni, sőt harsányan nevetni is. Mivel a szomszédunk és rendszeresen átjön beszélgetni, borászkodik és abból is szokott mindig hozni. Nagyon finom :). Egyáltalán nem rugaszkodott el a világtól, például annak dacára, hogy a családom 90%-ban ateista, 10%-ban katolikus, soha nem akar téríteni. Elfogadja. Szóval talán ez a kérdés inkább emer-, mint vallásfüggő."

Igen, elnézést, ezt elfelejtettem odaírni :) Félreérthetően fogalmaztam a korábbi hozzászólásomban, mert az vehető ki, hogy a buddhizmus vidámabb, mint a kereszténység. Igazából arra akartam utalni, hogy vannak keresztény papok (te is nagyon jól elmondtad, ez emberfüggő), akiket elnyelt a hite, a vallása, és már szinte "érzéketlenek". Erre van is egy fogalom, már nem tudom, mi, azt hiszem, elcsendesítettek, de nem biztos. Annyit tesz, hogy az érzelmeket szinte teljesen kikerülik és CSAK a hitüknek élnek, megszállottként. Ilyen emberek természetesen a buddhizmusban is előfordulnak, de ritkábbak. ÉS a hittérítők... nos, róluk nem szeretnék vitát nyitni, nem akarom szidni őket, mert megint az jönne le a mondandómból, hogy a buddhizmust védem, ezt pedig nem szeretném.

Szóval, a lényeg, hogy tévedtem, tényleg rosszul fogalmaztam meg. Sajnálom, de remélem, már érthető a tartalma :)

Ki a rosseb tudja megállapítani, h a katolikus, vagy a többi tanítás a valódi, v helyes!?????

Lehet, h mindegyik némej embereknek az ámokfutó agyszüleményei.

Erre építsek?

Talán nem kellene.

Jézus is lehet h csak egy tébojult öngyilkos merénylő, aki a bűn ellen követett el merényletet.

Tetszettek neki a Próféták jövendölései (v saját képzeletük alkotta szüleményei) és mint fanatikus rajongó megpróbálta megvlósítani!

Sokféleképp lehetett!

A Próféták honnét tudták h Isten szól hozzájuk, s nem a képzeletük játszik velük álmukban?

Ezt nézdd meg, kérlek:

[link]

[link]

[link]

Abban hiszek, hogy minden út Rómába vezet - azaz minden vallás ugyanoda lyukad ki: az Istenséghez.

Persze, erre mondják, hogy a vallások nem fedik egymást, nem lehet mind igaz, de én nem így vélekedek: egyrészt a vallásokban ott az ember keze, maga alakította, formálta, tett hozzá avagy elvett belőle, egy vallás sem tisztán isteni eredetű; másrészt Isten a mindenség, tehát éppúgy benne lehet Sívában, mint Odinban vagy épp a bibliai Istenben.

Végül is, amikor az emberek az isteneikhez szóltak,mind ugyanarra a "személyre" gondoltak - hisz maga az isten szó is egy fogalom -, csak épp máshogy nevezték őket, és más történetek születtek a meg nem értett dolgokból.

Tehát, szerintem minden vallás ugyanolyan értékű, és éppolyan igaz. Ha más nem, arra jó, hogy mi, emberek megtanuljuk, hogy nem a hit számít, hanem a szeretet.

Én magam legalábbis többre tartok egy egyszerű embert, aki a beteg gyerekeknek szenteli az életét, mint egy fanatikus hívőt, aki csak a maga igazságát hirdet.

Hát, én már csak ilyen vagyok, talán pont azért, mert szeretem az embereket. A jót pedig minden vallás kihozhatja belőlük.

18/L