Mi a véleményetek arról ha valaki összejöveteleken (főként karizmatikus összjöveteleken) hanyatt vágódik, rángatózik, üvöltözik vagy egyéb nem szokványos megnyilvánulási formái vannak?

Számomra ez kicsit megbotránkoztató.Nem szimpatikus.A hitete meglehet mélyen élni effajta szenzációk nélkül is.Az ismeretségi körömben két személy van aki igy éli meg a hitét és nem tudom milyen agymosáson estek keresztül,mert régebben reális személy.ek voltak.Állandóan a szabadulásról meg ilyen dolgokról beszélnek.Ha vannak is olyan esetk,hogy valakit megszáll az ördög azért nem lehet azt mindenkire ráfogni.Állandóan ilyen videókat néznek és ahol nincs hangos zene meg táncikálás számukra az nem egy jó összejövetel.Nagyon érzelmi szinten élik meg a hitüket és mindkettőre jellemző,hogy nagypon elvan foglalva önmagával,jó adag önzés van bennük.Nem azt nézik,hogy mások felé szolgáljanak,segitsenek másokat hanem ezekkel a hóbortokkal vannak elfoglava.Egyikük kifejezetten nagyképű és nagyon flegmatikus,ironikus megnyilvánulásai vannak.Emiatt vele már nincs is kedvem összejárni imádkozni.Ha ilyen "keresztények" is vannak nem csoda ha sokan nem találják vonzónak a keresztény életformát,mert az ilyen emberek viselkedése elrettenti őket,főleg azokat akik kezdők a hitben.Nekem leginkább az elmélkedés,elcsendesedés az olyan közösségek felelnek meg ahol a tanitás mellett mások szolgálata is helyet kap.A keresztény táborok,különféle előadások szintén sokat adnak.Nem a karizmatikusokat akarom támadni időnként eljárok ilyen összejövetelekre.Ott is a békét tapasztalom,nem tudok azonosulni az ott uralkodó légkörrel.