Egy ismerősöm pár éve lett öngyilkos. Szerintetek mi lehet egy ilyen ember osztályrésze a Feltámadásnál? Lehetőleg korrekt válaszokat kérnék, nem egyházit.

Te ugye csak trollkodsz?

Kérdezel egy egyházi kérdést, de nem egyháti választ vársz rá. Feltámadás ugyanis csak az egyháznál van.

Feltámadás minden bizonnyal lesz.

Az,hogy kinek lesz része az "első feltámadásban"és az örökéletben,CSUPÁN Isten joga megállapítani. Minden egyéb próbálkozás biztosan nem helytálló.

Szia

Ezt senki nem tudja megmondani, mert rengeteg körülményt figyelembe kellene venni, amire képtelen az ember. Te is "csak" ismerősről írsz. Mi viszont egy "ismeretlenről" hogyan írhatnánk biztosat?

Egyes statisztikák szerint az öngyilkosságot elkövetők 90 százaléka valamilyen elmebetegséggel, érzelmi problémával vagy függőséggel küszködik. Vajon Jehova megbocsát azoknak, akik ilyen elmeállapotban követtek el öngyilkosságot? Nem tudjuk megmondani, hogy az elhunyt olyan bűnt követett-e el, amely Jehova szemében megbocsáthatatlan.

Éppen ezért nem mondható határozott véleményt arról, hogy vajon feltámad-e az elhunyt, akinek a jövőbeli kilátásai Jehova kezében vannak, és senki sem tudja megmondani, hogy fel lesz-e támasztva vagy sem. Isten ismeri az összes körülményt, ami odág vezetett....

Korrekt, nem egyházi választ kérsz, és mégis vallásos dogmához kötöd a kérdésedet. Ez valahogy nem stimmel.

A korrekt válasz szerintem az, hogy az öngyilkos nem támad fel. Ön-tudata (lelke) idő múltával belátja tévedését és egy újabb földi életben, egy új testben egy új személyiséggel újabb esélyekkel az öngyilkosságra, igyekszik elkerülni azt. Hogy megtanulja hogyan emelkedjen problémái fölé, anélkül, hogy ismét öngyilkosságba meneküljön.

Szerintem létezik olyasmi amit feltámadásnak neveznek, de az csak nagyon ritka kívétel, félretéve azoknak a nagyon fejlett lelkeknek, akik elérték a tudatnak azt az állapotát, amikor már nincs szükség a földi életre a fizikai testben, hogy tapasztalatokat gyűtsenek a földön. Ezek a nagy lelkek egy nemes cél érdekében önként vállalják a földi életet a velejáró szenvedéssel, hogy az emberiség tudatát felemeljék, ők feltámadhatnak.

Ezt tette Názáreti Jézus, halála után feltámadt, hogy tanítását kellőképpen alátámaszthassa, nem azért, hogy egy halandó testben tovább élhessen.