Miről ismeritek fel a bennetek lévő gonoszt? Pszihésen vagy lélektanilag milyen hatással van ez rátok?

A Biblia ismerete az, ami tükör, és egyben útmutató, a helyes életre.

Ha nem ennek az ismeretnek megfelelően kezdeném a ténykedésemet, akkor a belső hang, amit lelkiismeretnek nevezünk, ha jól ki van iskolázva, megszólal.

A gonosz pontosan mit takar? Morális-etikai közmegegyezés, törvény felrúgását érted ez alatt?

Vagy gyilkosságot, konkrét ártó szándékot?

Relatív, mi számít gonosznak. A sok agyhalott vallásosnak a tudatosság gonosz dolog, mert képzelt istenségre hárítják a saját árnyoldalukat.

A kérdésedre a válasz: a "gonosz" egy viszonyrendszer.

Például: Kati önző volt Petivel, mert nem adott a pitéjéből. Tehát Kati gonosz volt Peti szemében. Kati viszont nem így látja, mert éhes volt, és nem akart osztozni.

Az állatvilágban például önzés uralkodik, a nagyobb lop a kisebbtől, stb. A morális szabályokat a társadalom kényszerítette rá az emberekre, valójában nincs semminek következménye. Mivel nincs magasabb erő, ítélet stb. Ha elpusztítanánk a Földet, akkor se történne semmi. Literális értelemben semmi! A Kozmosz magasról tesz rá, hogy jók vagyunk vagy rosszak. Sőt a létezésünk is totál irreleváns. Nincs bennünk lévő gonosz, sem megszállottság. Ostobaság még a feltevése is. Ami nekem jó, az neked lehet rossz, és fordítva. Tehát nincs abszolút jó vagy rossz. Innentől nem értem, mit is kellene felismernem. Ugyan már...

Mondjuk hogy mennyit tartottam be a tíz parancsolatból: Hazudtam-e már? Vettem-e már el valamit ami nem az enyém? Bálványt ugyan nem készítettem, de mennyi minden volt már fontosabb Istennél? stb...

Szerintem lélektanilag jó hatással van az emberre az önismeret, és ha be tudja látni, hogy vannak hibái. Ugyanis ebből lehet fejlődni.

Keresztyénségben ennél persze kicsit többről van szó, mivel nem pár "rossz szokásról" (pl. hazudásról) akarsz leszokni csupán, hanem új ember lenni.

Hát abból nem tudod biztosan megállapítani, hogy magadtól mit gondolsz gonosznak. Jézus pl. beszélt olyan emberekről, akik a tanítványait ok nélkül gyilkolni fogják, miközben azt gondolják, hogy Istennek tetszően cselekednek. (Jn 16:2)

A gonosz arról ismerhető fel, hogy bűnre csábít. Ez jöhet kívülről is, de érezhetjük belülről, valójában akkor is kívülről támadja egy démon a tudatunkat. A bűn megkeményíti a szívet (pl. érzéketlenné teszi mások szenvedése iránt), elsötétíti az elmét (pl. nem tudjuk felismerni, mi a jó, mi a rossz, mi a bűn, mi nem bűn, mi tiszta és mi a tisztátalan), rabságban tart (lehet, hogy akarunk jót tenni, vagy nem akarunk rosszat tenni, de nem tudunk, mert a "rabszolgatartónk" azonnal megfenyít érte). Ezért nem könnyű felismerni a gonoszt, főleg a mai világban, ahol rengeteg hamis szellemi áramlat van. Még vallásos emberek is simán tévedhetnek.

Definíció szerint az a bűn, amikor valaki nem úgy gondolkodik, ahogy Jézus gondolkodna vagy nem úgy tesz, ahogy Jézus tenne. Ehhez meg kell ismerni Jézust, aka engedelmeskedni a parancsainak, de mankóként a Biblia sok helyen meg is nevez bűnöket (Gal 5:19-21, Róm 1:25-31, 2Tim 3:2-5), amikor valaki ilyen és hasonló bűnökre csábít, akkor az a gonosz. Persze a mulasztás is bűn (Jak 4:17 "Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.")

Pszichésen egy erőlködést, érzelmi, lelki megterhelést érzek, hogy ellenálljak a kísértésnek. Bár van olyan bűn, amely sajnos még elég simán keresztülvihető rajtam, pl. hogy parázna szemmel nézzek nőkre, vagy lenézzek valakit.

Ha nem sikerül ellenállni, akkor azért kell küzdenem, hogy elhiggyem, Isten így is elfogad, és még mindig türelmes velem, és a kegyelme még kitartott.

A démoni erők egyébként bűnre csábítanak, aztán jellemzően vádolni kezdik az embert. Isten soha nem vádol, és nem akar bűntudatot kelteni, sem önostorozást követelni. Ő megtérést akar, amihez minden lehetőséget meg is ad.

Alapvetően,az önkontroll úgy működik,hogy felteszem magamban a kérdést,hogy"Jézus ezt tette volna ebben a helyzetben?"

Rendszerint a krisztusidegen tett nyomasztó hatással van,és más gonoszságokat vonz magával,amikor azt fedezni vagyok kénytelen.

A bűn,szorongást nyugtalanságot,konfliktusokat okoz nem csak környezetemmel szemben,hanem önmagammal szemben is.

Minden gonosz gyökere a félelem és a tudatlanság.

Nincs olyan,ami ne lehetne visszavezetni rá.Alapvetően csak a két ellenpólus,a szeretet és a félelem létezik,ezek persze egy skálán helyezkednek el,vannak árnyalataik is.Megfigyelhető,hogy az emberek mikor tesznek gonosz dolgokat;jellemzően akkor,amikor fenyegetve érzik magukat,tehát félnek.Egy csúnyább nő leönti savval a szépségkirálynőt.A féltékeny férj nekimegy egy másik férfinak,aki épp flörtöl a feleségével,esetleg még a saját feleségét is jól felpofozza.Azért,mert fenyegetve érzik magukat,vagyis félnek.De ha az ötödik osztályos Jancsika megveri a nála kisebb,harmadikos Zolikát,azt is félelemből teszi.Mert abba az énképébe,hogy "Én vagyok Jancsika,a f.s.z. gyerek" nem fér bele Zolika,akit magánál gyengébbnek,megvetendőnek,elítélendőnek lát,mert arra emlékezteti,hogy benne is ott él a gyenge "Zolika" amit viszont nem bír elviselni,hiszen ő a király,apu is ezt mondta neki,hát akkor csak igaz lehet.Ezért Zolikát meg kell verni,hogy legyen egy bűnbak,akire jól ki lehet projektálni a saját s.z.r.t,még védekezni sem tud.És akkor nem kell szembenéznie azzal,amitől titokban fél,hogy bizony nem olyan f.s.z. gyerek ő,belül nagyon is sérülékeny,és bizony Pistike még nála is erősebb.

Vagy,árnyaltabb példák:Valaki alkoholista,mert ebben látja a problémái megoldását.Amíg iszik,nem durva másokkal mert nyugodt,tehát mondhatni,hogy nem gonosz(bár a saját testének rongálása is pusztítás,ha ezt vesszük)

De amint megvonják tőle az alkoholt,dühöng és verekszik.Mert fél.Fél,hogy mi lesz vele az alkohol nélkül.Csak az elnyomott problémái kerülnek felszínre,de a megoldást nem találja.Persze ekkor már a teste automatikusan reagál,mert nem működik szesz nélkül.

Írták,hogy a gonosz relatív,ezzel mondjuk egyet is értek.Amit Zenon felhasználó írt, Kati és Peti története nem is rossz példa.Ezt tovább folytatva:

Peti lereagálhatná úgy is a szitut,hogy "Ha nem ad,hát nem ad,majd kérek Karcsitól.Vagy kérek zsebpénzt anyutól,és veszek magamnak.Vagy eszem otthon,annyira nem vagyok éhes,hogy ebből problémát csináljak.Egyébként meg megértem Katit,egész nap nem evett semmit,miközben én már kétszer ettem."

Lehet,hogy egyes esetekben azt nevezzük gonosznak,amit mi annak látunk?

És a személyes hozzáállásomra kitérve,a belső hangom,megérzésem tudja,hogy meddig mehetek el,erre hagyatkozom.Persze nem korlátoz.Kirakja a behajtani tilos táblát a szakadék előtt.Vagy,ha épp át akarnék gázolni valakin,akkor az elsőbbségadás kötelezőt...akkor először hagyom érvényesülni az illetőt,aztán lépek én.És utólag kiderül,hogy sokkal jobban jártam.