Mit jelent a "szekta"szó?

Igen, pár kitétellel. Először is nem feltétlenül az a kiválás oka, hogy különbnek tartják magukat. Van ilyen is, sőt, de azért a reformátorok sem azért váltak ki, mert különbnek tartották magukat, hanem azért, mert az anyaközösség nem tartotta magát a bibliai elvekhez. Ez megtörtént később is. Alapvetően az a meglátásom, hogy bárhol is történik ébredés, pár generáció (vagy még kevesebb)elég ahhoz, hogy a kezdetben kijelentésen alapuló tanítások és prédikációk tradíciókká csontosodjanak, és alkalmatlanokká váljanak az élet közvetítésére. Ez nem Isten akarata. Isten azt akarja, hogy az ébredés folytatódjon, ráadásul egyre nagyobb mértékben. Amíg egy adott közösség megújítható, addig Isten akarata a megújulás. Amikor azonban az adott közösség tagjai többre kezdik becsülni az emberek véleményét Isten véleményénél, és a megtérésre való felszólításokat elengedik a fülük mellett, a világgal kompromisszumokat kötnek, előbb-utóbb Isten új embereket keres az akarata megtételére. Ez a folyamat minden esetben visszaveti Isten munkáját az adott földrajzi térségben, és elkárhozottak ezreiben-tízezreiben-százezreiben-millióiban mérhető a kártétele. Azonban Isten kizárólag az Élő Egyház által tudja az embereket megmenteni, ha pedig az Élő Egyházban már csak pislákol a láng, akkor Isten kénytelen éghetőbb alapanyag után nézni. Ez rendszerint úgy zajlik, hogy keres egy embert, aki hajlandó engedelmeskedni Neki. Mivel többnyire már eleve egy vallási közösségen belül találja meg az illetőt, ott is kezd tevékenykedni. A forgatókönyv az szokott lenni, hogy miután észlelik a jelenséget, nevezetesen azt, hogy egy egyházi feljogosítás nélküli tag elkezdi tanítani a többieket, és elindul egy pezsgés a korábban halottnak tűnő közösségben, felszólítják az illetőt, hogy hagyja abba a tevékenységét. Ha azonban Isten áll a dolog mögött, akkor nem hagyhatja abba, különben engedetlen lesz. Éppen ezért előbb-utóbb páros lábbal szokták meneszteni az ilyen tagokat. Ha tényleg Isten áll a dolog mögött, akkor a menesztett tag köré egyre több Istent kereső ember csoportosul.

A probléma az, hogy nem tesznek különbséget a szakadárok és reformerek között. Az általad vázoltak szerint mindkettő szektának minősül, pedig Isten szemében egy dogmatizálódott közösség ugyanolyan rossz, mint bármiféle eretnekség. A dolog arra emlékeztet, hogy gyerekkoromban ellenforradalomként emlegették az '56-os eseményeket, a rendszerváltás óta pedig forradalomként. Mint minden, ez is nézőpont kérdése. Egy dogmatizálódott közösség szempontjából minden eretnekség, ami más utat keres, mint amit ők kínálnak. Egy más utat kereső számára pedig éppen a dogmatizmus az eretnekség. A kérdés eldöntéséhez a kulcs pedig az, hogy nem egymáshoz képest kell meghatározni magunkat és egymást, hanem Istenhez képest, ami a Biblia által tehető meg. Nem véletlen, hogy a Biblia az a kőszikla, amin Krisztus kijelentése áll. A Biblia adatott etalonnak. Ha ahhoz mérjük magunkat, és az ott látottak szerint lépünk tovább, akkor közeledünk Istenhez. Ha bármi mást teszünk, akkor távolodunk.

A személyes véleményem az, hogy amikor elkezd az Élő Egyház megcsontosodni, és nagyot hallani Isten felé, akkor lassan elkezdi kilehelni a lelkét is. Isten ezt nem szokta megvárni, hanem már előtte elkezdi szervezni a jövőt. Egy haldokló közösség azonban nemcsak Isten figyelmét hívja fel, hanem az Isten ellenségének a figyelmét is, ezért sok esetben egymással párhuzamosan üti fel a fejét Isten munkája és egy, vagy akár több eretnek mozgalom is. A probléma nem is az, hogy az ember kategorizál a különféle csoportok között, hanem az, hogy Isten nélkül, Biblia nélkül, vagy felületes Biblia-ismerettel teszi ezt. Sokan úgy viszonyulnak a kérdéshez, mintha a hit azt jelentené, hogy bizonyos kérdéseket egyáltalán nem szabad feltenni, mert az hitetlenség. Ezzel szemben az igazság az, hogy minden kérdést fel lehet tenni, csak azt a Biblia fényében kell megtenni. A Biblia válaszokat ad még a legtriviálisabbnak tűnő kérdésekben is. Miért éppen Isten és nem az Isten ellensége? Miért Jézus Krisztus, nem pedig bárki vagy bármi más? Mi a bűn, miért bűn, ha jól esik és egyáltalán miért probléma a bűn? Miért élünk, mi a feladatunk? Miről ismerhető fel Isten embere, és miről a Sátáné? Vajon jó földben vannak-e a gyökereim? Vajon jó irányba vezetnek-e a vezetőim? Stb. Nincs olyan kérdés, ami felháborítaná Istent. Olyan azonban van sok, ami felháborít egy vallásos embert. Jellemzően az, ha nem tud megválaszolni egy kérdést, nem tud érvelni az érvek ellen. Ekkor szoktak vészhelyzeti üzemre váltani, és előhalászni a ballonkabátjuk zsebéből a szektázást. Pedig sok esetben éppen az jelentené azt, amit mondanak, amit ők tesznek: a Biblia és a józan ész elé emberek véleményét állítják, ez az agymosás. Embereket követnek és istenítenek, ráadásul ezek az emberek már többségükben elhunytak, ezért nem lehet őket érdemben kérdezni sem.