Miért nem szabadít meg az Isten a paráznaságtól?
Ha az ember újra és újra elesik, mert nem bír parancsolni a testi vágyainak és nem tud sokszor felülkerekedni az érzéki gondolatokon és elmerül ezekben egy idő után, de ugyanakkor évek óta imádkozik azért is, hogy képes legyen megváltozni és megszabadulni ettől, a parázna kísértésektől és képes legyen ellentmondani a bűn csábításának, akkor miért nem megy?
Miért nem szabadít meg az Isten? Miért van az, hogy az ilyen ember az egyik pillanatban még mint a disznó, dagonyázik a mocskos gondolatokban, de már a következőben szenved és sír, hogy miért nem képes ellenállni és miért él ilyen hálátlanul? Azt érzi, hogy ennek nem szabadna így lennie és igazából nem akarna fetrengeni a paráznaság mocskában, mert nem akarná elhagyni az Istent és megtaposni az Úrat és elárulni azt is, akit mellé rendelt az Isten, hanem szeretné a szépet és a jót és szeretne Isten előtt kedvesen és hálaadással élni, de mégsem képes rá, mégis olyan sokszor nem képes ellentmondani a bűnös fantáziáknak és tekintetnek és talán tovább is menne, talán nem, ha épp "rossz időben" nyílna rá alkalma.
Tényleg csak annyi volna a megoldás, hogy ez az ember igazán nem is akar a fertőből és a bűneitől megszabadulni…?
Akkor miért érez szenvedést, miért bántja a lelkiismeret állandóan és miért próbál küzdeni ezek ellen, amikor még képes rá, miután bűnbánatot tartott és meggyónta?
Állandó bűntudattal él így az ember és nincs meg általában az Isten ismeretének és a vele való kapcsolatnak az öröme, hanem helyette az Isten szeretete és az üdvösség elvesztésének a félelme és az állandó csalódottságérzés, önútálat és a bűnök következményeitől való félelem és a menthetetlenség, az elveszettség tudata.
Miért élhet valaki ilyen kétszívűen én kétszínűen?
Miért nem hagyja az Isten, hogy "boldog lelkiismeretlenséggel" elmerüljön az ilyen ember a bűnös fertőnek a fesztelen élvezetében, ha úgy is elveszik, mert paráznák nem öröklik az Isten országát; vagy miért nem szabadítja meg Isten a paráznaság "kényszerétől" és olt az emberbe akkora akaratot, Isten -és emberszeretetet és ellenállóképességet a bűnnel szemben, hogy valóban, s ne csak névleg keresztényként és tisztán tudjon élni, az üdvösség reményével?
válasza:
válasza:igen erős a kísértés... és a lehúzó erő oda igyekszik, ahol van kit lehúzni. Aki a mocsokban fetreng és nem is akar változni ara azt gondolja, minek fáradozzak? ő már az enyém...
Hamva írja:
""Ahol pedig nő a veszély, közeledik a megmentő"
(Hölderlin)
Amikor először olvastam, azonnal följegyeztem és tudtam, hogy ismét olyan gondolatot találtam, amely csaknem naponta fölkeres...
Sokszor és behatóan foglalkoztam vele, és akkor egy napon valamelyik középkori szerzőben ilyesfélét olvastam:
Amilyen mértékben közeledsz Isten felé, olyan mértékben közeledik feléd a sátán. "
Pontosan így van.
Aztán egyszer csak azon veszem magam észre, hogy nem tudok ellentmondani. Pontosabban időnként azt sem tudom már megmondani, hogy ez csak hazugság e részemről, hogy nem tudok. Mert lehet hogy hazug vagyok az adott esetben már. Nem tudom biztosan, hogy ez nem csak egy nyavajgás e, amiben kapaszkodni akar egy megátalkodott bűnös. Csak azt tudom biztosan, hogy nem akartam, hogy így legyen, hogy ilyen legyek és hogy az az elhatározásom mindíg őszinte, hogy nem teszem mindezt a rosszat többé, amikor úgy hiszem, hogy megbocsátott az Isten. De már egyre kevésbé bízom az Isten bocsánatában; nem az Isten miatt, hanem mert én nem vagyok alkalmas rá, hogy élni tudjak az Isten irgalmával úgy tűnik.
válasza:Azért hogy akik hisznek "ilyenekben" azokat kínozzák azok, kik kitalálták. A szabad elmével rendelkezőknek nincs ilyen bajuk, az már más ki milyen ember : jó vagy rosz, ez személyiség függő.
Az isten hitek anno a legjobb és egyszerűbb megoldás volt, hogy a népet kordába tartsák, magukénak tudják.
A testi vágyak pedig nem véletlen vannak az állatoktól az emberekig, hiszen ha nem lenne kihalnánk. Ok mi emberek még a tudatunkkal tudnánk kényszer megtermékenyítést csinálni, de rajtunk kívül vannak olyan lények, amik nem.
Én kiskoromba elvesztettem hitemet. Nem véletlen. Hiszen maga a hit bizonyos pontjai inkább önkínzás. S ha istenünk vagy más istenek léteznének Miért (ahogy a te kérdésed is felmerült) miért nem szabadít meg ettől, ha valóban olyan nagy bűn. Vagy miért nem mentette meg halott szeretteimet, miért kell a megse születendő gyermeknek halottan kijönnie az anyjából, miért kérnek anyagi javakat, ha úgyse jut el "hozzájuk", miért okoz olyanoknak is fájdalmat, kik megse érdemlik pl halálos betegség/genetikailag örökölt dolgok?
De a legfőbb kérdés: Ha akkora nagy hatalom van a kezébe MIÉRT nem használja s tesz minket tökéletessé?
Mi emberek mind különbözünk: a személyiségünk, külsőnk, gondolkodásunk...stb. A szépség ideálunk, ami jó hogy más különben csak pár embert akarna megszerezni magának az a sok millió ember s a többi magányosan élné le életét utódnemzés nélkül. (de vannak azok az állatok emberek közt, akiknek undorító személyiségük s csak lyukra mennek)
Ohh hosszú ez az emberiség VS isten/ek téma. Lehetne mit boncolni.
Egyszer jött valami vallást hirdetni pár ember, kik bekopogtak hozzánk. Én szépen leültem velük s mindig kérdéssel válaszoltam.
Pl miért akarják, hogy én behódoljak s elfogadjam az ő istenüket, ha az én "istenemet" (amit persze csak pl nek hoztam fel h abba hinnék) megtagadják miért legyek nyitott az övükére? :D
A végén elgondolkodó fejjel távoztak.
Szóval igen... van pár erőszakos ember.
Mindenki abba hisz amibe akar, én úgy vagyok vele hiszek magamba, mert a saját cselekedeteim,elhatározásaim hoznak eredményt az életembe! Ha csak tovább ülve imátkoznék abból a szobrom se egy alkotásom nem készülne el a két kezem által. S hiába imátkoztam ez s az ne haljon meg, mint pl a megnem születendő unokatesóm. ToT
Az ember józan paraszti eszétől függ hogy akar élni, mennyire becsületes vagy épp az ellenkezőlye stb.
Magamnak s szeretteimnek élek nem egy olyan "lénynek, aki kisujját se mozdítja értünk, amikor össze kulcsolt kézzel fordulok felé..."
De volt olyan ismerősöm, aki az istenlétet így magyarázta:
" ő azt akarja keljünk öntudatra s tanulva hibákból fejlődjünk, csak az emberiség egy része selelytes"
A bolond/agybeteg emberekre szoktam mondani: Nagy az isten állatkertje csak kicsi a kerítés.
Én azt mondom kérdőjelezd meg önmagad dolgait, "ő" rá lehet-e számítani stb. A te dolgod/döntésed miben hiszel vagy akarsz hinni. Vagyunk elég szabad tudattal rendelkező lények, hogy döntsünk.
MIELŐTT BÁRKI HURROGNA S MEGTÉRÍTENI AKARNA AZ TEGYE BÉKÉSEN S NE ALPÁRI LESZÓLÓ HANGNEMBEN A TOVÁBBIAKBAN, mert sajnos sokan csúnyán tudnak írni. S mint említettem a saját tapasztalatom miatt vagyok ilyen amilyen, szóval kérem ne isten szavaival jöjjön bárki, hanem saját tudatának igaz gondolataival. Életének számos pontjait miben is segített "Ő". Mert nekem semmit.
Fiatal huszonéves alkotó-művész vagyok s anno suliban is egy bizonyos fokig mondhatjuk a társadalom kirekesztett pl mert nem ittam magam le hányásig vagy nem szívtam , nem szexeltem egyből az első emberrel. De én emelt fejjel lenéztem az ilyen társaimat, mert akárhogy is nézzük nem helyes.
Értek szobrászathoz, grafikához, varráshoz nem hobbi szinten.
S 5 éves rendes kapcsolatom van, holott a volt társaim jobbra barra cserélgetik párjukat, ész nélkül gyereket nemzenek...
Ezt csak azért írtam le, hogy minimális betekintése legyen annak, aki megszólalna "nah megint egy fiatal suhanc"stb.
Mindenkinek ott az agy a fejébe s majd eldönti maga élete/hite sorsát.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kedves előző, ne beszélj butaságokat, Jézus nem tanított előző vagy következő életekről.
Kérdező, a családod és az őseid bűnei miatt a gonosz feljogosítva érezheti magát, hogy a te életedbe is beépüljön. Kérd Jézustól, hogy űzze el tőled, de előbb kérj bocsánatot a saját, a családod és az őseid bűneiért, és te is bocsáss meg nekik!
válasza:Addig nem tud megszabaditani, amíg a szív nem tér meg, hanem szereti azt a bűnt.
Egy idő után az van amit leírtál, hogy vagy megfájdul az ember szíve Isten szerint az Ő jósága és elnézése miatt és megtér, vagy ellenkezőleg meg fog keményedni mert elhiszi az ördög gondolatait, hogy már nem fog megbocsájtani többet mert haragszik, stb.
Ha újjászülettél akkor a lelkiismereted hangja az Úr hangja is. Amig érzed, hpgy megszomorodsz addig nem mondott le Rólad Isten.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!