Jehova tanúi hogyan értelmezik az alábbi igeszakaszt?

Jézus nem egyenlő az Atyával.

A Biblia megmagyarázza önmagát a lábjegyzetek segítségével.

Az általad említett vers lábjegyzete, az, amikor Jézus elmondja, mit jelent az, hogy az Atyával egységes, vagy egy,

S hogy a Tanítványok is így legyenek egyek.

Kedves kérdező!

A Filippiekhez intézett levélből való idézésedre:

1. "EGYENLŐ ISTENNEL" - ezt emelted ki nagy betűkkel, mintha ez lenne a szöveg mondanivalója, jóllehet a görög szöveg értelme ennek pont az ellenkezője. Pál ihletett szavainak lényege a következő: Krisztus az Isten formájában (görög morphé=alak, forma, külső megjelenés, azaz szellem, vö. Jn 4:24) volt testi eljövetele előtt – csakúgy, mint az összes más, Istentől eredő elohim/theosz (isten[i]) lény –, de Ő nem akarta az Istennel való egyenlőséget elragadni. A Károli Bibliában a görög harpagmosz szó zsákmánynak van fordítva, és alapvetően valaminek az elrablását, jogtalan elragadását stb. jelenti. A szó a harpazo szótőből ered, amelynek jelentése: valamit erőszakkal elragadni, elrabolni. Tehát a szöveg mondanivalója az, hogy Krisztus nem szándékozta az Istennel való egyenlőséget magához ragadni, vagyis nem akarta azt erőszakkal megszerezni. Reinhardt fordítása szerint: "jóllehet Isten alakjában volt, nem gondolt arra, hogy az Istennel való egyenlőséget rablómódra eltulajdonítsa" Pál itt tulajdonképpen összehasonlítja Krisztus engedelmes szellemét Sátán hozzáállásával és cselekedeteivel, aki erőszakkal akarta magát a Magasságos Istennel egyenlővé tenni:

Ézsaiás 14:12-14: "Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben; Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz."

Sátánnal ékes ellentétben Krisztus megalázta önmagát, és mindenben engedelmes volt egészen a kínhalálig, ezért Isten felmagasztalta Őt, és jobbkeze mellé ültette királyként. (Mk 16:19, ApCsel 7:55,56, Kol 3.1, 1Pt 3:22, Zsid 10:12, 12:2,Jel 12:10) Jézus nem lett a Mindenható egy Istennel egyenrangú, hanem Tőle kapott kinevezése és hatalma által került magasabb állásba - amit értelemszerűen korábban nem birtokolt. Az Istennel szembeni alávetettsége, alárendeltsége fennáll (1Kor 11:3), és fenn is fog állni mindörökké (1Kor 15:28)

2. "MINDEN NÉVNÉL NAGYOBB" - Ez nem abszolút, mert az Atya-Istennél nem nagyobb, már csak azért sem, mert így végződik a vers: "az Atya Isten dicsőségére." Jézus neve MINDEN EMBERÉNÉL nagyobb, mint Megváltóé, ez világosan kiderül az ApCsel 4:12-ből: " És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott EMBEREK KÖZÖTT az ég alatt más NÉV, mely által kellene nékünk megtartatnunk." Továbbá Jézus neve minden angyalénál is nagyobb: "annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb NEVET ÖRÖKÖLT azoknál."(Zsid 1:4) Krisztus tehát örökség által jutott egy különb névhez, mint a (többi) angyalok. Ha a nyelvezet valós értelmét figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy volt idő, amikor Krisztus nem rendelkezett ezzel a kiválóbb névvel, továbbá ő különbbé lett téve (Istentől jövö) felmagasztalás által az angyaloknál. (Vö Zsid 1:9: "annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.")

3. "JÉZUS NEVÉRE MINDEN TÉRD MEGHAJOLJON" A térdhajlítás, letérdelés valaki előtt a Szentírásban nem mindig jelent imádatot, hanem tiszteletet, hódolatot. Ráadásul a görög szövegben nem az van, hogy "Jézus nevéRE", hanem az, hogy Jézus nevéBEN" (ἐν=ban/ben, lásd Kámory,ÚVF) A görög szó „azt a nevet jelenti, amelyre azok, akik térdet hajtanak, egyesülnek, azt a nevet, amelyre egyesülten mindenki (πᾶν γόνυ) imádatot mutat be. A név, amelyet Jézus kapott, mindenkit egységes imádatra indít” (G. B. Winer: A Grammar of the Idiom of the New Testament) Vagyis Jézus nevéBEN Istent kell imádnunk, mint ahogyan Jézus nevéBEN kell Istenhez imádkoznunk. (Ef 5:20,Ján 16:23,24, 14:13,14)

"JÉZUS KRISZTUS ÚR" Nos, abban a korban a júdaizmus képviselői és a korai keresztények a Kyrioly szót az angyalokra vonatkoztatták és értették. Ennek egy példája az Ap.Csel. 10:3-14 verseiben látható, ahol Kornéliusz a Kyrie címmel szólítja meg a neki megjelenő angyalt. Péter az őt megszólító hangot szintén a Kyrie vagy az Úr névvel címezi meg a 14. versben. Egy másik példa az Ap.Csel. 9:5-ben látható, ahol Pál bár nem ismeri fel azt, hogy ki az, aki beszél hozzá, de tudta azt, hogy az egy mennyei küldött az Istentől, ezért szintén ezzel az angyalokra oly sokszor használt Kyrie címmel szólítja meg. Ez a mennyei lény úgy azonosítja magát, mint a megdicsőült Jézus. Ezek a példák döntő bizonyítékot adnak arra, hogy a korai keresztény hívők idejében a Kyriosz címmel az angyalokra utaltak.

Ugyanez tűnik ki más szövegrészekből is. A Kyriotesz (a Kyriosz többes számú formája) szó megtalálható az Efézusi levél 1:21; Kolosse levél 1:16; Júdás 8; 2Péter 2:10 verseiben, ahol minden esetben egy bizonyos rendbeli angyalokról ("uraságok", ill. hatalmasság", Károli) van szó. Mivel ez a kifejezés használatos volt Krisztusra csakúgy, mint bizonyos angyalokra, egyértelmű, hogy azok az angyalok, akik ezt a címet (Kyriosz=Úr) viselték, magasabb rangban állnak a mennyekben, mint más társaik. Júdás 8: "Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják." A hatalmasság a görög kyriotesz (többessszámú) szóból lett fordítva, és a magasabb rangú angyalokra utal ("felsős(bb)égek", Vida, Raffay "urak", Csia, "hatalmak", Dr.Masznyik) Hasonlóképpen kell érteni az 1Korintus 8:5-6 mondanivalóját is. Az első idézetben ("ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr") Pál utalást tesz a sok istenre (theoi) és sok úrra (Kyrioly). Itt nem csak magukra a bálványokra utal, hanem az akkori kor gondolatvilágával és felfogásával megegyezően az angyali-szellemi létvalóságban élő lényekre. A bálványokat egyszerűen semmibe veszi, de kifejezi a sok isten és sok úr létét. Lényegében azt mondja, hogy ’bár sok mennyei lény van, akik isteneknek és uraknak vannak rendelve, de nekünk keresztényeknek egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, a Jézus Krisztus’. Az (Atya)Isten fölötte áll mindezeknek az “isteneknek”, és Krisztus az Ura mindezeknek az “uraknak”, mert az Isten felmagasztalta Őt társai "fölé" (Zsid 1:9), mint az Urak Urát. (Jel 19:16)

A Ján 10:30-ról: Ez semmit sem mond Jézus istenségéről, vagy a háromságnak nevezett tévelygésről. Elég csak megérteni az "egy"-nek fordított görög 'hen' szó jelentését, és ez világossá válik. A görög szó „nem az azonosság, hanem az egység, a szétválaszthatatlanság jelölésére szolgál.” (Kiss Sándor USZ-i görög-magyar szómagyarázat.) Egyetértés, szándékbeli azonosság és szereteten alapuló egység leírására szolgál a szó, ahogyan az ékesen kitűnik a Ján 17:20-23, 1 kor 3:5-9 és Gal 3:28 verseiből.

Novatianus: „Mivel az egy semlegesnemben van, a társas összhangot sejteti és nem a személybeli egységet . . . Ezenkívül, amikor egyet mond, az egyetértésre utal, és az egyforma ítélkezésre és önmagában a szerető együttlétre; az Atya és a Fiú egyek egyetértésben, szeretetben és vonzalomban, ami érthető”

Kálvin: "A régiek tévesen használták ezt az idézetet annak bizonyítására, hogy Krisztus. . . egylényegű az Atyával. Krisztus ugyanis itt nem az egylényegűség mellett érvelt, hanem azt hangsúlyozta, hogy Atyjával mindenben egyetért"

Jubileumi kommentár (református): A Fiú és az Atya tökéletes egységben, teljes harmóniában van, semmi és senki nem választja el őket egymástól. Köztük a

szeretetközösség zavartalan. Az egység titka a szeretet érvényesülése. A szeretet az a kötelék,amely egyesít, összhangot teremt, egyetértést munkál. Ez a szeretet a tökéletes engedelmesség motorja. Jézus egysége az Atyával a tökéletes szereteten és tökéletes engedelmességen alapul. Egy volt az Atyával, mert szerette, engedelmeskedett neki, és eljött a világba, hogy bennünket a magáévá tegyen, azzá, ami kezdetben voltunk és általa lehetünk: Isten gyermekeivé" (Kálvin János kiadó,BP,1998,145-146.o.)

Az 1Tim 3:16-ról: Nestle szövege:

"καὶ ὁμολογουμένως μέγα ἐστὶν τὸ τῆς εὐσεβείας μυστήριον· Ὃς ἐφανερώθη ἐν σαρκί, ἐδικαιώθη ἐν πνεύματι, ὤφθη ἀγγέλοις, ἐκηρύχθη ἐν ἔθνεσιν, ἐπιστεύθη ἐν κόσμῳ, ἀνελήμφθη ἐν δόξῃ." Fordítás:

"és elismerten nagy a kegyesség eme titka: AKI megjelent (láthatóvá lett) hústestben, igazolást nyert szellemben, megjelentetett az angyaloknak, hirdettetett a nemzeteknek, hitelre talált a világban, felvitetett dicsőségben."

Igazolás:

A Codex Sinaiticus szövegében látszik, hogy a szöveg fölé írta valaki (más szinű tintával), mint megjegyzés, a "θε" karakter, hogy az Ὃς (aki) -al egybeolvasva kijöjjön a " θεός" (theos jelentése: Isten), viszont a kódex túlnyomó részt rövidítéssel írja az Isten szót, ezért inkább az elképzelhető, hogy utóbbi föléírás később keletkezett, mint ahogy az eredeti szöveget leírták.Továbbá a későbbi Alexandrinus kódexben is felfedezhető a változtatás szándéka:

A "Codex A" - ban, ahogyan a British Múzeum által 1879-ben kiadott fotókkal illusztrált másolat kötetében található azt lehet látni, hogy a kéziratban "ΘC" olvasható: "Isten megjelent hústesben", utánozva a szokásos "ΘC" rövidítést a "ΘEOC" értelmében, egy plusz vonást használva a rövidítés jelzésére. Mindazonáltal, a szövegkritikusok szerint a tinta a "Θ" középen, és a tollvonás felette egy szerkesztő által lett hozzáadva a modern időkben. Ennek a bizonyságnak oka a tinta színe, és az a tény, hogy egy pont került az "Θ"-ba egy vonal helyett. Tregelles azt írja: "A tinta, amellyel ezt végrehajtották elég modern és fekete ahhoz, hogy kijelenthessük, ez egy újabb keletű betoldás. Ezek nélkül a jelölések (javítások) nélkül a kéziratban eredetileg "ΟC" szerepel: "Aki megnyilvánult testben".(vö Ján 1:9, 14)

Az Ige (a megtestesülése előtti Jézus) volt az, aki "testté lett", (Ján 1:14) és "asszonytól lett" (Gal 4:4), aki Máriától született (Lk 2:7) - nem Isten, aki az egekben maradt (Mt 18,10)

Mert mint Tantételbel is, nagyon hűek gyülekezetükhöz. A jehovások szokása, hogy ellenőrizhetetlen lexikonokból, könyvekből idéznek, melyek egyáltalán nem érhetőek el online.

Néha sok-sok idő alatt meg lehet találni 1-1 idézett könyvet, akkor azonban kiderül, hogy teljesen más áll benne. Picit átköltik mindig. Találtam példát arra is, hogy számukra megfelelően összeollózták, de olyat is, hogy teljesen mást írtak.

A legviccesebb, amikor katolikus lexikonokkal próbálják alátámasztani eretnek nézeteiket, pedig talán a katolikus Egyháztól állnak a legtávolabb.

Kedves kérdező!

Picit leragadtál annál,hogy többektől idéztem. No és mi van a számtalan írásszöveggel, melyekre hivatkoztam?

Egyébként is félreértettél picit, mert én csak a János 10:30 kapcsán idéztem szerzőktől. Természetesen tudom, hogy Novatianus és Kálvin is háromság-hívő volt (Kálvin vakbuzgó hívei Genfben még Szervét Mihályt is megégették elevenen), és a reformátusok is hiszik.

Csak arra akartam rávilágítani, hogy a Ján 10:30 versét még ők sem úgy és akként magyarázzák/értik, ahogyan azt sokan ma felhasználják (mintegy Krisztus istenségének bibliai 'bizonyítékát'), jóllehet csak utána kellene nézni a szövegnek, és ez világossá válik.

"A Jehova Tanúk által idézett könyveknek, forrásoknak miért szinte ANGOL az eredeti nyelve?"

Nyilvánvalóan azért, mert ezek a művek egész egyszerűen nem jelentek meg magyarul, és mert a Tanúk kiadója (Watch Tower Bible & Tract Society) angol nyelvterületen működik (Usa,New York,Brooklyn), továbbá az angol nyelvű teológiai és szakirodalom lényegesen kiterjedtebb, mint mondjuk a magyar.

Bár a Jubileumi kommentár, melyből idéztem, éppen magyar, könyvesboltokban megvásárolható (nekem is itt van a polcomon) és pdf-ben is letölthető, leellenőrizhető hogy szószerint idéztem a kérdéses szakaszt, nem én 'ollóztam' össze és nem másítottam meg.

Te kérdezted, hogy "Jehova tanúi hogyan értelmezik az alábbi igeszakaszt?", én meg erre megírtam a választ.

Ha már eleve előítéleteid vannak (nem tudom, hogy így van-e, de a szavaidból inkább ez tűnik ki), akkor miért írtad ki a kérdésedet?

Minden jót!