Mit tud adni a buddhizmus egy nyugati embernek?

Az eredeti vagy az itt megismert?

Csak azért kérdezem, mert a nyugatra hozott buddhizmus eltér az eredeti keleti vallástól, hogy szimpatikussá, vonzóvá tegyék a nyugati ember számára.

Akkor próbálok egy kimerítő választ adni, hosszú lesz, de egyenlő a nullával, mert a gyakorlással még több kérdés merül fel.

Akkor kezdeném azzal, hogy szerintem mi a meditáció. A gondolatok külső tanúként való figyelése, anélkül, hogy belebonyolódnánk, az elme és a tudat természetének feltárása.

Miért van rá szükség? Ha nem szenvedsz, nincs rá szükséged, ha igen, akkor azért, hogy felismerd a szenvedő alany mint olyan nem létezik.

Jelenleg az elméd rabja vagy és szünet nélkül kergetik egymást a gondolatok a fejedben, túl nagy a lendületük, ezért szükség van egy tárgyra ami leköti az elmédet, hogy bepillanthass a gondolatok között található térbe.

Ez a tárgy lehet sokféle, attól függ mennyire makacs az elméd. Nem csak a légzésed figyelése lehet meditáció miközben egyenes háttal ülsz, lehet a futás is pl. rásegíthetsz egy kis meditatív zenével, ha szükséges, de ebben az esetben jó ha olyan zenét választasz aminek nincsen dalszövege, az elme nem tud belekapaszkodni semmibe, illetve nem vált ki mély érzéseket, mert ugye azokat egyből gondolatok követik. Szóval a meditációs zenék működnek, ugyanez vonatkozik a mantrázásra, lehet a meditációd tárgya a hangszálaid rezgése, működhet az is hogy fogsz egy ecsetet és elkezdesz egyszerűbb dolgokat festeni, kalligráfiákat, nonfiguratív mintákat stb. Nem is folytatom, a lényeg, hogy sokféle módon le lehet kötni az elmét, de a lényeg, hogy ezek olyan dolgok legyenek, amelyeken a figyelmedet folyamatosan tarthatod, de az elme nem tud belekapaszkodni, tehát egyenletek megoldása már nem jó meditációképpen.

Eleinte ne tűzz ki olyan célokat, hogy x órán keresztül itt fogok ülni lótuszülésben, mert csak csalódni fogsz.

Kezdetnek nagyon jó a napi tíz perc.

Leülsz kényelmesen, egyenes háttal, jó a lótuszülés, mert hosszútávon ez a legstabilabb, legkényelmesebb, de nem kötelező. Kezdetben be is csukhatod a szemed és elkezded figyelni a légzésedet, normál tempóban ahogy szoktál, természetesen, csak be-ki. Megfigyeled, hogy meddig vagy képes a légzésen tartani a figyelmedet, nem sokáig, ne várj csodát. Hirtelen azt fogod észrevenni, hogy elkalandoztál, nem gond vissza a légzéshez, mindig.

Itt meg tudod majd figyelni, hogy nemcsak elkalandoztál, de még le is maradtál arról a pillanatról amikor a figyelmed a légzésedről a gondolataidra terelődött. Nem baj, a lényeg hogy tudatosítsd, elkalandoztam, de ne fűzz hozzá egyéb gondolatokat, hogy nem lenne szabad ennek történnie stb. Ennek ez a folyamata, szükséges, még csak a figyelem egyhegyűségét fejleszted. Amikor már megy, hogy csak a légzésedre figyelsz, kicsit több ideig, kipróbálhatod azt is, hogy a gondolataidat figyeled, de nem gabalyodsz beléjük, hagyod őket áramolni, itt azt fogod észrevenni, hogy egyszer csak belegabalyodtál egy gondolatba és valamit meg akarsz oldani fejben, itt ezt kell tudatosítani, belegabalyodtam, vissza a szabad áramláshoz. Ha ezen is tudsz kicsit tovább meditálni, előbb-utóbb észreveszed, hogy a gondolatok áramlása mégsem olyan folyamatos amilyennek tűnik, néha megáll. Eleinte nagyon rövid ideig, viszont ezeket a szüneteket, ezt a teret nagyon fontos észrevenni, illetve efelé fordulni. Ezek az első bepillantások.

Most tovább nem is írnám, de ha érdekel innen folytatom majd.

Szóval az első bepillantásoknál tartottam. Érdemes ezekre a szünetekre figyelni, mert idővel egyre hosszabbak lesznek és egyszer csak azt veszed észre, hogy a teljes ürességben időzöl öt perce. Na ez már nagyon jó eredmény, de sok-sok gyakorlással átfordul az egész, vagyis nem azt fogod tapasztalni, hogy szünet van a gondolatok között, hanem azt, hogy az ürességben jelennek meg a gondolatok. Ráadásul amikor már olyan sokat időzöl ebben a térben a figyelmed kellőképpen koncentrált ahoz, hogy észrevedd amikor mozdul valami felé, itt már nincs szükség arra, hogy a légzésedet figyeld, mert az ürességben időzhetsz. Egy időben sokat játszottam azzal, hogy órákig ültem ebben, de ettől még nem lett jobb semmi, mert ezt az ürességet ki kell vinni a mindenapi életbe. Viszont épp annyira bosszantottak a mindennapi dolgok mint előtte. Ez pedig csak csipetnyi menedék volt, de a középutat nem találtam, azzal bizony kísérletezni kell.

A cél az, hogy felismerjük azt, hogy sohasem tapasztaltunk szenvedést, csak elszenvedtünk tapasztalatokat. És ezt nem az elme szintjén kell megérteni, nagyon mély tanításaink vannak még a magyar népmesékben is, nem kellene nekünk buddhizmus, ha ezeket csupán az elme felfogásával meg lehetne valósítani, de nem lehet, mélyebb megértésre, megtapasztalásra van szükség. Igazából azt látom, hogy túl nagy hatalmat adtunk az elménknek és a gondolatainknak, ezért szenvedünk, a lélek pedig teljesen el van nyomva és itt szimbolikusan beszélek lélekről, mert ugye a buddhizmusban szó sincs lélek létezéséről (sem annak vándorlásáról), ugyanakkor nem is tagad semmi olyat, aminek hiányára nincs bizonyítéka, sőt a bizonyításokat sem veszi abszolút igazságoknak, mivel minden relatív. Ezért kicsit zavaros dolog a buddhizmus a mindent tudni akaró elmének, mert ugye mindent szavakba akarunk foglalni, de a végső igazságot nem lehet, azt csak megtapasztalni lehet. Ami az elmét illeti, az hasznos, ki tudjuk számolni a segítségével, hogy hány kiló kenyeret kell sütni 20 főre 4 hét alatt és ahhoz mennyi liszt kell stb. De nem kell csodát várni az elmétől, meg kell tanulni eszközként használni, mint egy kalapácsot, ha kell használom, ha nem leteszem. Mi lenne ha egész nap ütögetnék egy kalapáccsal a levegőbe, akkor is amikor semmi dolgom sincs vele? Fájdalmas lenne egy idő után. Ugyanez van most az elmével, az összes szenvedést a földön az elme nem megfelelő használata okozza. És itt nem a fájdalomról beszélek, az elkerülhetetlen, az élettel jár. A szenvedés azonban más, persze nem mondom, hogy nincsen szerepe, jó hogy van, ez jelzi, hogy rossz irányba keresünk valamit...

Elég összevissza írtam a gondolatokat, ahogy jöttek, de remélem azért hasznosak lesznek valakinek.