Hogyan​ fogjátok ki fejezni az Atya Isten számára jelenlétében az elismeréseteket és hálátokat meg köszönni hogy Szellemi életre hívott minket és gyermekéve fogadott!?

Nem, a meghajlás nem lesz elég.

Azt, hogy ott hogy fejezzük ki a hálánkat, ebbe a földön nem tudunk még csak belegondolni sem.

A Menny Királyságában olyan mértékű dicsőítés és imádás van, hogy azt mi - akik itt a földön vagyunk - el sem tudjuk képzelni. Amikor igazak lelkei zengik a trónhoz: "Méltó, méltó vagy te drága Bárány, méltó vagy Te minden imádatra, magasztalásra, hódolatra! Méltó vagy hogy vegyél minden erőt, dicsőséget áldást: mert megölettél s felemeltettél! Jézus Úr vagy örökké, mindenkor király!"

Azért, hogy életre hívott, nem jár hála.

Azért jár hála, ha olyan életet biztosított számunkra, amit érdemes végigélni.

Épp ezért, akinek rossz volt az eddigi élete, annak nem kell előre hálásnak lennie, ha a mennyekbe jut (ha odajut).

Az Istent nem tudod közvetlenül szeretni itt a földön, hanem csak az embertársaidon keresztül.

Amit a legkisebbel is tettél, azt Istennel tetted.

Halálod után pedig, amennyire szeretted az Istent és hálás voltál, annyira fogod tudni szeretni.

A halál csak látásbeli különbséget fog okozni és nem gondolkodásbeli változást.

Ha hittél és szereted az Istent, ezért fogod Őt látni, mert hittél benne.

Ha nem hittél volna Istenben, akkor nem is láthatnád, vagy amit látnál, nem hinnéd el, sőt elutasítanád az egyetlen megmentőt, aki tudna segíteni a halálod órájában.

Ezért nagyon ismernünk kell Jézust, hogy milyen is valójában az Isten, igyekeznünk kell vele személyes kapcsolatot kiépíteni, hogy nehogy a téves gondolkodásunk félre vezessenek majd bennünket.

"Hogyan​ fogjátok ki fejezni az Atya Isten számára jelenlétében az elismeréseteket és hálátokat meg köszönni hogy Szellemi életre hívott minket és gyermekéve fogadott!?"

Gondolom úgy, ahogy Jézus tanácsolja. Megtartjuk Jézus parancsolatait, ezzel dicsőítjük az Istent. Most is Isten jelenlétében vagyunk