Istent számon lehet kérni?

Tudományos szempontból?

Megkergült mindenki, hogy sorra jönnek a vallásos kérdések a tudományos fórumon?

Nem lehet számonkérni, csak kérni.

Szidni, haragudni lehet rá, de csak saját felelősségre.

Két verzió lehetséges.

1, Isten nem létezik. Ekkor pont annyira lehet számonkérni, mint Darth Vader-t.

2, Isten létezik. Ekkor pont annyira lehet számonkérni, mint Kim Dzsongun-t egy átlagos észak-koreai kispolgárnak.

Most hagyjuk egy pillanatra, hogy eme kérdésnek itt a tudomány rovatban nem sok helye van, esetleg filozófiai vonalon.

De nézzük meg.

Tegyük fel, hogy Isten létezik. Ki hiszi, ki nem, lényegtelen, ez most alapfeltevés.

Számon kérheted-e rajta azt, ami személy szerint veled történik?

Egy pilóta megpróbálja menteni az utasokkal teli gépet a lezuhanástól. Összehoz egy kényszerleszállást egy réten, az összes utast megmentve. Pechedre te pont azon a réten guggoltál egy bokor alatt hasmenéssel, így téged spec halálra gázol.

A pilóta gyilkos vagy hős?

Amúgy a vallások nem véletlenül bújnak uruk megkérdőjelezhetetlensége mögé. Máshogy a mindenhatóság ütközne a személyi tragédiákkal, melyekre azért még egy papnak is nehéz ráhúznia, hogy ennek is volt fontos értelme, amiért így kellett történnie.

Hacsak megnézünk egy-két Darwin-díjas halálesetet, már nehéz elképzelni azt, hogy valami rossz máshol lehet jó.

Nem.

(Héberek 5:8) . . .Jóllehet Fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett;

Még Jézusnak is tanulságos volt a helyzet, mint ember, hiszen az égben már bizonyított, de emberként más dolgok alapján maradat hűséges, ezért is tudja átérezni a helyzetünket Ő maga is, és ezt tudja közvetíteni az Atyának.

Inkább megérteni kell a dolgok miértjét, és igyekezni a legjobbat kihozni egy helyzetből.

Sőt abból amit élünk engedelmességet tanulunk, és megtanulunk bízni Istenben, aki nem enged többet meg annál mint amit eltudunk viselni.

Haragudni másra kell, arra aki miatt történik,

Lehet. Csak jön a következő kérdés: érdemes? hatékony?

„Mindent szabad nekem, de nem minden használ.”

(1Korinthus 6,9-20)