Hisztek a halál utáni életben? Menny és Pokolban?

Katolikusok neveltek: Elhiszem, hogy valamennyi pap, aki az iskolámban volt, a pokolra jut azért, amit a gyerekekkel művelt, de nekik sok hatékony és korrupt eszközük van arra, hogy saját magukat felmentsék mások életének tönkretevése alól.

Zsidó barátaim vannak: ők fontosabbnak tartják, hogy ebben az életben elért eredményeik és a saját magatartásuk jelentse maguk számára a poklot, vagy mennyországot és nem várják a következő életükben a jutalmat csak azért, mert Jézuskára szavaztak a választáson.

Kevés buddhista ismerősöm is van, akik képesek megküzdeni a nehézségekkel anélkül, hogy bűnről, vagy szentségről kéne beszélniük. Valóban képesek megbocsátani és felülemelkedni.

És nagyon sok ateista ismerősöm van, akiket nem foglalkoztat ez a kérdés és tudnak sokkal fontosabb dolgokra koncentrálni.

A feltámadásban hiszek, amiről maga a Biblia is ír.

két reménysége van Isten népének. Égi és földi.

ennél fogva, vagy égi életre támad, Jézus társ uralkodójaként, vagy a Földre, az örök élet kilátásával.

Hiszek a feltámadásban,és az örökélet lehetőségében.

Hiszem a Menny létezését,bár nem tudok sokat arról.

Hiszek a pokol létezésében,hisz sok embert elkísértem oda,de hiszem,hogy van onnan feltámadás,amint Jézus is feltámadt onnan harmadnapon.

Hiszem,hogy a pokol,és a halál megsemmisül az utolsó ítéletkor,a "Tűznek Tavában".

A fizikai test halála után nem folytatódhat a fizikai élet, a tested működésképtelenné válik és az azt felépítő anyagok visszakerülnek a természet körforgásába.

Ahhoz, hogy a fizikai test halála utáni létezésről beszéljünk, először azt kell tisztázni, hogy valaki pusztán a fizikai testével azonosítja magát, vagy úgy tartja, hogy több annál, túlmutat a fizikai világ korlátain.

Ha valaki a fizikai testtel azonosítja magát, akkor véleményem szerint értelmetlen az élete, mert elérhet bármit, a végén a teljes pusztulás várja, egy ideig talán emlékeznek rá, marad pár feljegyzés róla, de idővel minden eltűnik. Ilyen formán lényegtelen, hogy mit értél el, minden semmivé lesz.

Ha valaki úgy tartja, hogy több a fizikai testénél, rendelkezik valamiféle attól elválasztható, önálló fennmaradásra képes létezővel, akkor jön ugye a képbe, hogy hogyan tovább.

A menny és a pokol fogalma véleményem szerint akkor értelmezhető igazán, ha elfogadjuk azt, hogy ez a létező csupán csak egyszer kapcsolódhat fizikai testhez, egy bizonyos fizikai testhez és a szabályok biztos ismerete nélkül kell élnie életét, miután majd megítélik, hogy mennyire tartotta be a szabályokat. Igazságosnak tűnik? Számomra egyáltalán nem!

De vigyük tovább a kérdést, ha van ilyen létezőnk, ami képes a fizikai testtel kapcsolatba kerülni, de túlmutat annak az elpusztulásán, akkor miért csak egy fizikai testhez lenne képes tartozni? Hiszen a fizikai test szempontjából "halhatatlan"a "lélek". Miért csak egy lehetőséget kapna? Igazságos így az, hogy ha valaki meghal 2 évesen egy betegségben (szinte önálló döntéseket még nem is hozhatott), míg valaki hosszú életet él, millió döntési lehetőséggel? A kétéves rögtön a mennybe jut? Akkor ő szerencsés volt, hogy nem került olyan helyzetbe, hogy döntéseket kelljen hoznia? Ugye, hogy nem stimmel? Csak ehhez ugye gondolkozni is kellene...

De hogy a kérdésre is válaszoljak: tudom, hogy a teljes létezőm túlmutat az anyagi test korlátain, mert megtapasztaltam ezt. Tehát nem hiszek ebben, hanem meggyőződtem róla, tudom.

A menny és a pokol nem létezhet olyan módon, ahogy azt a vallások taglalják, egyfajta büntetésért/jutalomként a földi életed hibái/sikerei miatt. Már csak azért sem, mert senki sem akar hibás döntést hozni szánt szándékkal, csupán az akkori tudásához képest próbálja a legjobb lehetőséget kihozni az adott szituációkból. A tudatlanságunk és tapasztalatlanságunk, a következmények nem teljes ismerete korlátoz bennünket a "jó" döntések meghozásában. Valamint nem ismerjük a szabályokat születésünktől fogva, nem feltétlen rendelkezhetünk a tudással, ami alapján meg lehetne ítélni minket.

A zsidók nem szenvedtek többet,mint akiket kivittek a Don -kanyarhoz,vagy Gulág táboraiba,malenkij robotba,s akik átélték,nem tört meg a hitük.

A zsidók hite azért tört meg,mert olyanban hittek,ami nem létezett:Isten csak azért menti ki Hitler karmai közül őket,mert zsidók.Kivételezettek.