Baptista és református barátság?

Szekták: A baptisták... Már a reformáció kezdetén jelentkezett az az anabaptista, újrakeresztelkedõ irányzat, melynek képviselõje Münzer Tamás volt s aki Lutherrel szemben is fellépett. Valósággal igazhívõk és szentek gyülekezetét kívánta kialakítani. Innen származik a felnõtt keresztség és a hitvalló gyülekezet követelménye. A törekvés nem új az egyháztörtenelemben, hiszen a montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak (a katharosz, tiszta szóból: tisztának tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt a célt tûzték ki. Szinte mindazokat a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formában is, amik a késõbbi keresztény szektáknál jelentkeznek: a Szentírás betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond nekik "külön", egyénileg a Szentlélek.

Az Ószövetség túlsúlyra jut náluk az Újszövetséggel szemben. Apokaliptikus (vég-ítéletet váró) tanok kerülnek náluk elõtérbe. Ennek végkicsengése, hogy 1534-35-ben örjöngõ jelenségek közt megalapítják Münsterben "Sion királyságát", ahol azután még a többnejûséget is megengedhetõnek tartják. A következõ áramlat Menno Simons frieslandi, volt római katolikus pap nevéhez fûzõdik aki elhagyja az apokaliptikus fanatizmust és csöndes, kereszthordozó kisgyülekezetet alakít ki ("mennoniták"). Elvetik a gyermekkeresztséget és az esküt, a világtól elvonulva, de szinte katonai fegyelemben élnek.

A tulajdonképpeni baptisták (szószerint: keresztelõk, vagy alámerítkezõk) szektája a XVII. században, Angliában jött létre. Az evangéliumi szabadkeresztény gyülekezetek egyik fõ formája. Alapítója John Smyth, aki 1606-ban Hollandiába került s az anglikán államegyháztól elütõ nézeteit az akkoriban Hollandiában elterjedt mennonita és anabaptista (újrakeresztelkedõ) felfogással elegyítette és kezdte hirdetni, hogy a gyermekkeresztelés semmis, a felnõtteket újra meg kell keresztelni. Követõivel visszatért Angliába. Cromwell, majd Orániai Vilmos szabadságot biztosított számukra. A szekta hamar elterjedt Angliában, Milton, a költõ is közéjük tartozott. Anglián kívül fõleg Észak-Amerikában talált talajra. Szülõföldjén a szekta két ágra szakadt (részleges és általános baptisták), Amerikában pedig további ágakra: Ellen-missziós baptisták, A hetedik nap baptistái, A hat fõigazság baptistái, Isten egyháza, tunkerek, Krisztusban egyesült testvérek, Campbellisták, Angyali vagy testvéri szeretet társasága. A német baptisták mind tanban, mind szervezetben különböznek az angliaiaktól és amerikaiaktól, Magyarországon is a német ágazat terjedt el, amelynek nagy hagyományai vannak Békés, Pest, Szolnok, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A baptisták általában a kálvini hitvallás alapján állnak, így elfogadják a Szentháromságot s hogy az Úr Jézus Isten Fia.

Hogyan fogadják a Szentírást?A reformáció egyházaihoz hasonlóan vallják, hogy hitünk egyetlen forrása a Szentírás. Ugyanakkor a Szentírás-magyarázatban nem fogadják el a korábbi korok értelmezését és hajlamosak arra, hogy elõre felállított tételekbõl induljanak ki (ezt petitio principii-nek, a bizonyítandó tétel elõzetes feltételezésének nevezhetnénk). Jó példa erre éppen a felnõtt-keresztség: eleve feltételezik, hogy a keresztséget csak tudatosan lehet felvenni. Pedig a Szentírás korához még igen közel álló õskeresztény korból nem igazolható, hogy ellenezték volna a gyermekkeresztséget. Még ha a gyermekkeresztséggel általában nem is éltek, megosztó hitvita vagy szakadás nem volt emiatt.

Mennyiben keresztények? Azok a keresztények, akik a Szentháromság nevére vannak megkeresztelve. A baptisták ennek a jegynek sem tesznek eleget, nem a Katolikus, Ortodox, Anglikán, Református és Evangélikus értelemben keresztelnek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ugyanis amikor a tanítványok olyan megkereszteltekre találtak, akik Keresztelõ János keresztségében részesültek, azokat keresztelték újra. A Baptisták viszont az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében megkereszteltetek keresztelik újra, tehát keresztségük nem azonos a miénkkel, különben ahogyan mi elfogadjuk az imént felsorolt egyházak keresztségét és senki áttérõt nem keresztelünk újra. A baptisták épp eme, a mi keresztségünket nem elfogadó gyakorlatukkal igazolják, hogy keresztségük nem azonos a miénkkel, ezért mi sem fogadhatjuk el az általuk megkeresztelt emberek keresztségét érvényesnek. Ilyen értelemben a baptisták Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesülnek és nem többen.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Minden más keresztény közösséget, így a Katolikus Egyházat is elvetik, a gyermekkeresztelés gyakorlata a történelmi múlt, így a világi hatalommal való összefonódás vádja miatt. Mint tipikus elit-közösség, csak önmagukat tekintik "igaz keresztényeknek". Pedig a Szentírás nem tud baptista egyház alapításáról... Minden más náluk. A baptisták általánosságban elfogadják a többi keresztény közösségnek az üdvösségre vonatkozó tanítását, de mint elit-közösség, sajátmagukat tekintik az üdvösség várományosainak, sõt úgy vélik, már földi életük is az üdvösség része.

Ami a számukra "névadó kérdést", a keresztséget illeti, a gyermekkeresztség elvetését protestáns teológusok épp a reformáció egyik alapgondolata - a Krisztus által és nem az egyes emberek érdemei alapján történõ megigazulás tétele elleni orvtámadásnak tekintik. Katolikus Egyházunk is úgy tartja, a szentségek nem az ember erõfeszítésébõl, hanem Isten kegyelmének erejébõl hatékonyak. Szent Pál és a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás szerint az "egy keresztség"-ben hiszünk, képtelenség tehát, hogy egy-egy, már megtörtént keresztséget bárki visszavon, semmisnek vesz, esetleg újra kiszolgáltat. Az más kérdés, hogy ki-ki hogyan éli meg az egykor kapott szentséget s azt mennyiben teszi életformáló erõvé. A mai korban is jelentkezik törekvés a neokatekumenátusra (a keresztség tudatos újra felvállalására) és a "futószalagon" végzett keresztelések túlhaladására, ez a gyakorlati szempont azonban nem kérdõjelezi meg a gyermekkeresztség elismerését.

A baptisták bibliaértelmezését szintén kérdõre vonják még protestáns szerzõk is, éppen, mert a misztikus megvilágítást, a külön egyéni kijelentést a Szentírás fölé helyezik. Ezzel nagyon jól megfér náluk az is, hogy jelentkezik náluk a fundamentalizmus is (egyes helyek betû szerinti értelmezése, pl. a Hegyi-beszéd elõírásainak megtartásában), emellett a többi szektához hasonlóan jelentkezik náluk az Ószövetség elsõsége az Újszövetséggel szemben. Végsõ soron tehát ugyanazokkal a jelenségekkel találkozunk a baptistáknál, mint a legtöbb keresztény szektánál.

Épp ezért tanulságos lehet számunkra, hogyan húzza meg a határt a reformáció fõ vonulata és "mellékirányai" (köztük a baptista irányzat) között a református teológia. Református szerzõk szerint az választja el ezeket a lutheri vagy kálvini iránytól, "hogy egyik sem a reformáció központi evangéliumi alapigazságából és alapélményébõl (hit által való megigazulás, mindenható kegyelem) indul ki", egyaránt szembefordulnak Rómával és az akkor már megszilárduló protestáns egyházrendszerekkel. A baptista közösség ebben is mint egy típust teremt a késõbbi szekták számára.

Mivel keltenek ellenszenvet? Aki annyira hangoztatja, hogy kiemelkedõ fokon éli meg a kereszténységet, attól azt várnánk, a fõparancs értelmében szeretettel van a másként, vagy legalább részben másként gondolkodó keresztények iránt. Ehelyett a baptisták is kíméletlenül elítélik a többi keresztény közösség tagjait. Emögött a szabadegyházaknál szokásos tökéletesség-tudat rejtõzik. Pedig nem lehetett véletlen, hogy a montanista, donatista, katarista és egyéb "perfekcionista", túlzó tökéletességre törekvõ mozgalmakat az egyház eretnekségeknek ítélte. Minden ilyen törekvés elit-tudathoz, farizeizmushoz, a többi közösség sommás elítéléséhez vezet, ami pedig szembenáll Krisztus szándékával, aki azt kívánta tanítványaitól, hogy egyek legyenek s hogy segítsék egymást a tanúságtételben.

Hányan vannak? A világon tízmillióan - a Baptista Egyház a világon a harmadik legelterjedtebb keresztény felekezet. Magyarországon mintegy húszezren vannak. Mivel semmiféle rituális kötöttségük nincs, legkülönbözõbb kötetlen eszközökkel -modern zene, a ternészet ölén tartott rendezvények, csendes napok, karitatív szervezetek- révén nyerik meg az érdeklõdõket s vonják be tevékenységükbe. A rádióhallgatró is tanúja lehet akár napjainkban is, hogy a Baptista Szeretetszolgálat bárhol katasztrófa van, azonnal megjelenik. A magyar baptisták az USA-ból kapnak hatalmas anyagi támogatást, így karitatív módszerekkel bõséges mozgásterük akad.

Semmi akadálya, hogy jó barátok legyetek, egy dolog a fontos: Amiben egyetértetek, azt erősítsétek egymásban, amiben meg nem, azt érdeklődés szintjén beszéljétek át, de ne szóljatok bele, hogy a másik mit hisz róla!

Én katolikus vagyok, van egy nagyon jó barátom, aki HIt gyülis. Azt hiszem, ha vannak keresztény egyházak, amik távol állnak egymástól, hát ez a kettő aztán igazán! De mi ettől függetlenül nagyon jól megvagyunk. Amiben egyetértünk, abban igyekszünk egymást megerősíteni, ami meg más a két egyháznál (és itt aztán van olyan bőven!) arról beszélgetünk, mert érdekel, hogy ő mit gondol (vagy őt is érdekli, hogy én mit gondolok róla), de nem próbáljuk meggyőzni egymást a saját igazunkról! Magyarul tiszteletben tartjuk a másik hitét. Ettől még ez egy nagyon jó barátság!

Azt javaslom, vizsgáljátok meg együtt, mit ír a Szentírás. Mert nem emberek véleménye számít, hanem Istené.

Ezek az írásszövegek segítséget nyújthatnak:

Efézus 5:3,5

Héberek (zsidókhoz írt levél) 13:4

1 Korintusz 6:13,18

Galácia 5:19

Kolosszé 3:5

1 Tessz 4:3

Beszéljétek meg ezeknek a verseknek a fényében, mi számít paráznaságnak, és mi Isten nézőpontja erről.

Többre megyünk, ha így cselekszünk, mintha a saját gondolataink szerint vitatkozunk, mert ez tönkretehet barátságokat!