Szerintetek is nem volt helyes a bunbocsanat cedulak ervenyesitese?

Az a baj, hogy a "bűnbocsánat-cédulákról" egy rossz történelmi kép él az emberekben. Nem az volt az eredeti funkciója, amivé lett. Ráadásul, egy idő után nem is csak egyházi személyek "árulták". Csak ezt sokszor elfelejtjük.

Az egyház annyiban volt felelős, hogy nem lépett fel elég hamar ezek ellen az emberek ellen. Egyébként Luther után vissza vonták ezek árusítását. Lassan 500 éve nincs szó ilyesmiről, de azért még rugózhatunk rajta egy darabig...

"nem volt helyes"

Hát ez enyhe kifejezés. Jézus mennyiért árult ilyesmit?

Vagy az első tanítványok?

Isten ezért a pénzért bocsátott volna meg? :(

A bűnbocsájtó cédulák elvét ma is gyakorolják,amikor szószékről a bűn rettenetes voltáról prédikálnak,s nem teszik hozzá azonnal Krisztus ingyen kegyelmét.(Ezek a papok,mid a zsebedben kotorásznak.)

Szintén ez követhető nyomon,amikor a holtakért mondanak misét pénzért,netán fizetség ellenében temetnek el halottakat "Isten szolgái".

Szia!

Nem, ezt nem segítő szándékkal írtad, hanem azért, mert a pünkösdi-karizmatikus szektád ócsárolja a katolikusokat és az egódat szeretnéd fényezni.

A búcsú elmélete és gyakorlata bár alapvetően egy mély teológiai igazságra épül, szerény véleményem szerint elég bonyolult ahhoz, hogy könnyen félreérthető és eltúlozható legyen, amit a középkorban el is túlozták rendesen.

A búcsú az Egyházi vezetés engedélyéből való ideigtartó büntetések részben vagy egészben való elengedése.

Az ideigtartó büntetés kétféle lehet:

- az egyház által kirótt vezeklés

- túlvilági szenvedés (tisztítótűz)

Az egyházi vezetés régen a súlyos bűnökért súlyos vezekléseket rótt ki, amelyből egyre gyakrabban enyhítéseket adott, ha a vezeklők valamiképpen segítették őket egy-egy szándékukban: A bűnöddel nagy kárt okoztál az Egyháznak, ezért méltó és igazságos, hogy vezekléseddel kárpótold. Ha azonban az általam fontosnak ítélt dologban segédkezel (például egy templomépítésben), akkor elengedjük neked a tartozásodat, amit így az Egyház többi tagjának érdemei pótolnak. Az egyházi vezető úgymond az Egyház lelki javaival gazdálkodott: minden jócselekedet betesz a kincstárba, minden bűn pedig kivesz, s a vezető joga és kötelessége, hogy az egész Egyház érdekeit figyelembe véve mérlegelje, hogy behajtsa a tartozást vagy elengedje azt.

Az Egyház meggyőződése, hogy ez a gazdálkodási hatalom valamilyen mértékben a túlvilági büntetésre is kiterjed: Ha segítesz nekem ebben és ebben, akkor a túlvilági büntetésed is mérséklődik. Sőt akár valamelyik meghalt szerettedé is. Nos, pont ez a túlvilági mérséklődés módja és mértéke az, ami félreérthető és eltúlozható. Mert igaz ugyan az, hogy minden ima, minden jócselekedet különösen, amit az Egyházzal együtt illetve annak vezetőjével együttműködve teszünk az hatással van a túlvilági megítélésünkre, de sohase tudhatjuk pontosan, hogy mennyire.

Az úgynevezett "teljes búcsú" csak abban az értelemben teljes, hogy az egyházi büntetést veszi el teljesen, s nem a túlvilágit. Természetesen például a száznapos búcsú sem a túlvilági büntetésből engedett el száz napot, hanem az egyházi büntetésből.

A túlvilági szenvedésünk teljes elengedését csak akkor tudná az Egyház garantálni, ha szívünk teljesen mentes a bűnös ragaszkodástól. Mivel szerintem ilyen nem sok van, akinek van, annak meg valószínűleg már amúgy sincs szüksége búcsúra, meg különben sem tudhatjuk biztosra a szívünk állapotát, így senki sem lehet biztos a túlvilági teljes búcsújába sem.

Különösen így van ez a halottakért felajánlott búcsúval. Az Egyház hivatalos tanítása sose állította, hogy a teljes búcsú automatikusan kiszabadít egy lelket. A "teljes" szó nem erre vonatkozott, hanem az egyházi büntetésre.

A búcsúcédula alapvetően a Szent Péter bazilika építésére szánt adomány volt, amiért cserébe a pápa teljes búcsút engedélyezett. Azonban a búcsúcédula kihirdetői már nem voltak tisztába ezzel az elvont teológiával az egyszerű hívők meg még úgy sem. Sőt az árusítók egyre vadabb dolgokat állítottak, hogy mire képes a cédula. Már senkit nem érdekelt a mély teológia csak a befolyt összeg. S ebből valóban óriási botrány lett, amiért Luther jogosan emelte fel a szavát.