Iskoriot Júdás vagy Dávid követett el Szentszellem elleni káromlást?

Szerintem Júdás. Dávid lehet hogy bűnös volt és nem kis dolgokat tett, de utána képes volt a valódi és őszinte bűnbánatra, és Istenhez fordult. És ez tette őt Isten szemében fedhetetlenné.

Júdás viszont nem Istenhez fordult, mikor rájött tettére, pedig gondolom könyörgött neki Isten és vigasztalta is, mégsem foglalkozott vele.

Júdás nem bánta meg amit tett,

Nem csupán átmenetileg hagyta ott Krisztust, elmenekülve egy veszélyesnek tűnő helyzet elől, hanem szántszándékkal árulta el Jézust azoknak, akik meg akarták ölni.

Jézus ima után választotta ki az apostolait, így kizárt dolog, hogy szándékosan egy árulót fog kiválasztani, mert akkor ez az Ő előre eleve elrendelt dolog lett volna, eleve elrendelés pedig nincs.

bizonyosan olyan tanítvány volt, aki Isten és Jézus kegyét élvezte; már önmagában az is emellett szól, hogy ki lett választva mint apostol. Ráadásul megbízták Jézus és a 12 apostol közös pénzügyeinek a kezelésével. Ez azt tükrözi, hogy akkoriban megbízható volt, valamint rátermett vagy képzett is

Ennek ellenére Júdás teljesen és megbocsáthatatlanul becstelenné vált

"Júdás nem bánta meg amit tett"

"Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát." (Mt 27,3-5)

Szerintem pedig egyértelműen megbánta. A 'metamellomai' azt jelenti, hogy 'meggondolja magát', 'megbán'. A 'dolgát' kifejezés a fordító betoldása, az eredeti szövegben nem szerepel. Ha tovább boncoljuk a szót, akkor a szó második tagja, vagyis a 'meló' azt jelenti, hogy 'gondja van rá', 'fontos neki', 'törődik vele'. Ha ezt összetesszük a 'meta' szóval, akkor pontosan arra fog utalni a kifejezés, hogy Júdás értékrendje eltávolodott előző önmagától, és átalakult, már másra van gondja, mint korábban, más fontos neki, mással törődik. Ráadásul a szenvedő szerkezet arra utal, hogy ezt nem Júdás tette önmagával, hanem megtörtént vele, vagyis nem egy művi, mesterkélt átélésről beszélünk. Vagyis tényleg megbánta, sajnálta, amit tett. Júdás láthatólag mély szellemi-lelki válságba jutott, és önmagát okolta Jézus elítéléséért. Ami korábban jó ötletnek tűnt, azt mindenestől bánta. Ám ez a kárhoztatás nem hozott számára kiutat, ugyanis nem Isten Szelleme szembesítette a bűneivel, hogy megtisztítsa, hanem a gonosz szellemek vádolták, hogy megöljék. Júdás kockázatot is vállalt, amikor a főpapoknak visszavitte a vérdíjat. Talán minden más alkalommal elfogatták és börtönbe záratták volna a vakmerőségéért. Ez alkalommal azonban nem akartak beavatkozni. Júdás elment és felakasztotta magát. Nem volt számára kiút, mert nem volt mellette a Mester, hogy segítsen, ellenkezőleg, vagy a pere zajlott még, vagy az ítélet végrehajtása, vagy már lenn volt a Pokolban. Júdás éppen ez alatt a három nap alatt halt meg, hogy mikor, nem tudni pontosan.

Jézus imádkozott a kivégzőiért, mert nem voltak tisztában a tetteik súlyával, sem azzal, hogy kit bántalmaznak. Júdás ugyanúgy nem volt tisztában a tette súlyával, amikor elkövette, különben soha nem bánta volna meg. Ugyanígy nem volt tisztában Jézus kilétével. Péterről írja egyértelműen a Biblia, hogy kijelentést kapott arról, hogy Jézus a Messiás. A többiekről nem mondja, de Tamásról például egyértelműen kiderült, hogy akkor kapta meg Jézusról a kijelentést, amikor már feltámadott Jézus, és azt mondta neki, hogy "ne légy hitetlen, hanem légy hívő".

Vagyis Júdás ugyanúgy nem tudta, hogy mit cselekszik, mint Jézus kivégzői, de pechére ő húzta meg azt a kart, ami elindította a gépezetet, ezért sokkal nagyobb felelősség terhelte, és sokkal nagyobb szellemi gonoszságnak lett kiszolgáltatva a saját cselekedete által. Megbánta, ám ez nem segíthetett rajta, mert nála sokkal nagyobb gonosz erő kezébe került, aki senkinek, soha nem kegyelmez. Ez pedig nem Isten ereje, hanem a Sátáné.