A lélek hogyan születik? Hogy kerül a testbe?

A Biblia nem jelenti ki a működési mechanizmust. Az azonban elmondható, hogy az embernek nem kellene újjászületnie, ha a fogantatás pillanatában Isten fújná a szellemet a testbe, és így lenne a születendő gyermek élő lélekké, ahogy Ádám esetében történt. Ezzel szemben minden egyes ember bűnös természettel születik a világra, noha még nem is volt módja arra, hogy bűnt elkövessen. Mivel a bűn szellemi realitás, az emberi szellem örökli a bűnös természetet, ami nem volna lehetséges akkor, ha közvetlenül Istentől szállna alá. Az újjászületés során éppen az történik, hogy az emberi szellem kapcsolata helyreáll Istennel, de ennek sincs kijelentve a teljes működési mechanizmusa. Mivel a Biblia nem ad teljes kijelentést, nem lehetünk dogmatikusak ebben a dologban. Én arra hajlok, hogy Isten az emberi szellemnek is adott a szaporodásra képességet, így az emberi élet fogantatásakor az emberi szellem is szaporodik, de nem mindkét szülő szelleméből kap a gyerek egy részt, hanem az apa szelleméből születik a gyermeké. Ez a magyarázata annak, hogy hogyan is örökölheti az ember a bűn természetét.

Erre két utalást találtam a Bibliában. Az egyik az 1 Péter 1,18-19: "... nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén"

Itt azt állítja a Biblia, hogy a hiábavaló életet örökségképpen kapjuk az apáinktól. Egyrészt apákat említ, de anyákat nem, másrészt a hiábavaló életnek szellemi oka van, ez pedig a bűn természete. Ez nem mást jelent, minthogy a bűn természetét az apáink örökítették ránk. Ám ezt nem tehették genetikailag, mivel a genetika csupán testi és legfeljebb pszichés dolgokért okolható, szellemiekért nem. Ám szellemi örökséget nem hagyományozhatna ránk az apánk, ha a szellemünknek semmi köze nem lenne hozzá. Mi köze lehetne azonban apánknak a szellemünkhöz, ha Isten közvetlenül a Mennyből adná, mint ahogy sokan elképzelik?

A másik utalás a Bibliában a Zsidó 7,9-10: "És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől, Mert ő még az atyja ágyékában vala, amikor annak elébe ment Melkisédek."

Vagyis a Biblia szerint Lévi a dédapja ágyékában volt, amikor Melkisedeknek tizedet fizetett. Mivel azonban az embert a szelleme teszi emberré, nem pedig a teste, a szellemének is Ábrahám ágyékában kellett már lennie. A bibliai antropológia egyébként az alhas környékére helyezi az emberi szellem helyét.

Az emberi lélek(élő lélek)születését világosan leírja a Biblia:

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, s lehelt vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” 1Móz. 2,7 ...

Én nem találok olyat,hogy Isten,valami önállóan életképes"lelket"lehelt volna a megformált testbe,csupán isteni életnek leheletről.(Amint nem használ újra, hogy használt leheletével éljen egy újszülött,vagy patkány.)

Minden megfogant embrió rendelkezik ezzel az éltető lehelettel.