Az ima vagy a bevonzás szerintetek a "hatásosabb" ha valamit nagyon szeretnétek melyiket használjátok?

a vallás rovatban az ima fog győzni, az ezotériában a bevonzás.

Az hogy a vallásban írtad ki ezt a kérdést, eleve meghatározta azt, hogy melyiket fogja preferálni a válaszadók többsége. Akkor mégis mit vársz? :)

Ima: segítség kérése a dolog megtörténtéhez;

bevonzás: a dolog megtörténtének saját erődből kierőszakolása, még a másik fél akarata ellenére is.

A többi már etika.

Tanítvány: Sokáig kell még várni hogy másképp legyenek a dolgok?

Mester: Ha csak várunk, akkor igen.

(Egy egyszerű tanmese)

Kapásból két esetet is tudok a Bibliában, amikor Isten meghallgatta azt a kérést, ami nem volt az Ő akarata. Az egyik az, amikor Izrael királyt kért Istentől. Isten határozottan kifejezte, hogy ez nem az Ő akarata Izrael számára, valamint figyelmeztette őket arra, hogy mi lesz a következménye annak, ha királyuk lesz. Ennek ellenére a nép megmaradt a kérésénél, és Isten meghallgatta őket.

A másik eset nem konkrét történet, hanem Jézus példázata a tékozló fiúról. Ebben a történetben a fiú apja Istent szimbolizálja. Ez a fiú kikérte az örökségét az apjától, és elment messzi földre. Egyértelműen nem volt az apa akarata a dolog, mégis teljesítette a kérést. Ráadásul nem szemrehányással és vallásos felmosással várta a fiát, hanem szeretettel, ruhát adott neki, sarut húzott a lábára, és gyűrűt az ujjára. Teljesen visszahelyezte a korábbi poziciójába. Ám a tékozló fiú életében ez a vargabetű teljesen felesleges, és elkerülhető volt, egyáltalán nem volt betervezve.

De vannak egyéb esetek is a Bibliában, amikor Isten valakinek a kérésére változtatott az eredeti terven. Azaz Isten figyelembe veszi a kéréseinket, és ha nem törekszünk arra, hogy megismerjük az Ő akaratát, akkor esetleg olyan dolgokat is megváltoztatunk az imánk által, ami nem egyezik Isten akaratával, mégis meghallgat minket, ha nem vagyunk bűnben, és betartjuk a jogszerűség útját. Ennél azonban sokkal bölcsebb először tisztában lenni Isten akaratával, és azután kérni annak a megvalósulását.

Valószínűnek tartom, hogy aki imádkozni szokott (azaz Istennel tartja a kapcsolatot, beszélget, tanácsot segítséget gyógyulást kér), az nem használja a bevonzást sosem. Az imában szerepel az az alapgondolat h "legyen meg a Te akaratod".

Én imádkozni szoktam.

A bevonzás, ha jól értem,azt véli, hogy ha erősen és igazán gondolunk valamire, tudatosan vagy tudattalanul, akkor az megtörténik az életünkben. Mintha az agy illetve a gondolat lenne az ISTEN....

Hát mindenki eldöntheti, hogy a tökéletesen jószándékú Teremtő Isten-e az isten, vagy a halandó, tökéletlen emberi Gondolat lenne az isten...