Gyakorolja valaki a szemlélődő imát?

Mondjuk úgy, hogy próbálkozgatok... A tapasztalat minden szempontból egyértelműen pozitív, felsorolni sem lehetne ezeket. Beszélni róluk viszont nehéz. :)

Hát a világban csak a szépség számit. Ez erősit fel minden dolgot, még a szeretetet is. Az igazi szépség megmarad a gondolatokban, és mások akkor is látják rajtunk, ha a legnagyobb balsikerek is érnek minket. Van egy gondolati éberség, meg egy tanult szemlélőpont is. Ezzel lehet szemlélni a dolgokat, nem kell hozzá gondolkozni, csak abban pl mit csináljunk, minden megnyilik akkor. Állandóan csak időnként jelenik meg, gyakran váratlanul. Sok tartalom van benne, amihez lehet viszonyitani, abban egy világgá áll össze az és nagy szépséget okoz. Érthető és mások látják, személyes. Kiszinesiti a bőrt, megvilágitja a szemet, kedvet és célt ad az élethez, tartást ami saját maga. Más nincs belőle, és elég hasznos ahhoz hogy kitámassza az életet. Sok eszköze van, ami semmi másra nem jó, csak arra hogy magát hirdesse, de a szó mögött, szavak nélkül is. Az irásnak pl nem is a tartalma a lényeg, hanem a fogalmazás, a szövegalkotás, a gondolatminta, ami ragadósan megmarad a tudatalattiban. trollosan olyan furán kell megirni hogy ne lehessen elfelejteni, és ad egy fajta rejtett mintát hogyan kell (vagy lehetne) gondolkozni...