Vannak még ilyen jelentéssel bíró számok, mint pl. :666,777?

igen.

Egy: Amikor jelképes értelemben használják, akkor magában foglalja annak a gondolatát, hogy valami egyedüli és páratlan, valamint a cselekedetekben és szándékban megmutatkozó egyetértést és egységet. Mózes ezt mondta: „Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova” (5Mó 6:4). Ebben a versben az „e g y” azt jelenti, hogy ő egyedül Szuverén Úr, és hogy ő páratlan. Senkinek sem adja a dicsőségét, nem úgy, mint a pogány háromságistenek (Cs 4:24; Je 6:10; Ézs 42:8). Jehova és Jézus Krisztus szándékban és tettekben egyek (Jn 10:30). Krisztus tanítványainak teljesen egységben kell lenniük Istennel, a Fiával és egymással is (Jn 17:21; Ga 3:28). A házastársak ugyanígy egy egészet alkotnak (1Mó 2:24; Mt 19:6; Ef 5:28–32).

Kettő: A kettes szám gyakran szerepel jogi környezetben. Ha két tanú beszámolója egybehangzó volt, akkor az megerősítette a tanúvallomást.

Három: Amíg két tanú tanúvallomása ugyanabban az ügyben elegendő bizonyítékkal szolgált a jogi eljáráshoz, három tanú még erőteljesebbé tette a tanúságot. Ezért a hármas számot időként arra használják, hogy nyomatékosítsanak vagy hangsúlyozzanak valamit. „A hármas kötelet nem lehet egyhamar szétszakítani” (Pr 4:12). Jézus a hangsúlyozás végett tette fel Péternek háromszor a kérdését azt követően, hogy az háromszor megtagadta őt (Mt 26:34, 75; Jn 21:15–17). A látomás, melyben Isten azt mondta Péternek, hogy egyen meg mindenféle állatot, beleértve azokat, amelyek a Törvény szerint tisztátalanok voltak, azzal lett nyomatékosítva, hogy háromszor megismétlődött. Ez kétségtelenül megkönnyítette Péternek, hogy felismerje, hogy amikor Kornéliusz és a háznépe elfogadta a jó hírt, Isten a nemzetekből való körülmetéletlen emberekre – akiket a zsidók tisztátalannak tartottak – fordította a figyelmét (Cs 10:1–16, 28–35, 47, 48).

Négy: A négyes számmal olykor egyetemességet fejeznek ki, vagy hogy valami teljesen kiegyensúlyozott, stabil. Háromszor szerepel a Jelenések 7:1-ben. Itt a „négy angyal” (mindazok, akik azzal vannak megbízva, hogy visszatartsák a föld „négy szelét”, melyek készek a teljes pusztításra) a föld „négy sarkán” áll (hogy rézsútosan, vagyis átlósan is elengedhessék a szeleket, nem kímélve a föld egyetlen zugát sem). (Vö.: Dá 8:8; Ézs 11:12; Jr 49:36; Za 2:6; Mt 24:31.) Az Új Jeruzsálem „négyszögben fekszik”, minden irányban egyforma méretű, valójában kocka alakú (Je 21:16). Más jelképes kifejezésekben is szerepel a négyes szám, például a Zakariás 1:18–21; 6:1–3-ban és a Jelenések 9:14, 15-ben.

Hat: Ez a szám néha a tökéletlenséget jelképezi. A „vadállat” száma 666, és ’emberi számnak’ nevezik, ami arra utal, hogy a tökéletlen, bukott emberhez köthető, és úgy tűnik, hogy annak tökéletlenségét jelképezi, amit „a vadállat” szemléltet. A hatos szám háromszori (hatos szerepel az egyes, tízes és százas helyi értéken is) hangsúlyozása tehát kiemeli a vadállat által ábrázolt dolognak vagy személynek a tökéletlenségét és fogyatékosságát (Je 13:18).

Hét: A Szentírás gyakran használja a hetes számot a teljesség kifejezésére. Időnként egy cselekedet teljes elvégzésére vagy egy munka teljes ellátására utal.

vonatkozhat a dolgok teljes ciklusára, ahogy azt Isten felállította vagy megengedte. Azáltal, hogy Jehova a földet érintő munkáját hat teremtési nap alatt elvégezte, és a hetedik napon megpihent, egy fajta mintát állított a sabbatokkal kapcsolatos elrendezések egészére vonatkozóan, a hétnapos héttől kezdve a jubileumi évig, mely a hétszer hétéves ciklust követte (2Mó 20:10; 3Mó 25:2, 6, 8). A kovásztalan kenyerek ünnepe és a lombsátorünnep is hét napig tartott (2Mó 34:18; 3Mó 23:34). A hetes szám gyakran megjelenik a léviták azon tevékenységével kapcsolatos előírásokban, melyek a felajánlások bemutatására (3Mó 4:6; 16:14, 19; 4Mó 28:11) és a megtisztulásra vonatkoznak (3Mó 14:7, 8, 16, 27, 51; 2Ki 5:10).

A Jelenések könyvében szereplő „hét gyülekezet” és azok jellemzői teljes képet adnak Isten összes földi gyülekezetéről (Je 1:20–3:22).

Az, hogy a vadállatnak ’hét feje’ van (Je 13:1), azt mutatja, hogy nem lesz nyolcadik feje, vagyis nem lesz nyolcadik világhatalom. Noha a ’skarlátszínű vadállatot’ „egy nyolcadik” királynak nevezik, a hétből származik, és nem létezik a hétfejű vadállat nélkül (Je 17:3, 9–11), ami a ’vadállat képmására’ is igaz (Je 13:14). Ehhez hasonlóan a kétszarvú vadállat valójában egyszerre létezik az eredeti vadállattal, és annak a ’jelét’ próbálja ráhelyezni minden emberre (Je 13:11, 16, 17).

A hetvenhetes szám, mely a hetes szám megismétlése egy számon belül, egyenértékű volt azzal, mintha azt mondták volna, hogy „meghatározatlan ideig” vagy „korlátlanul”. Jézus azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy ilyen mértékben bocsássanak meg a testvéreiknek (Mt 18:21, 22).

Nyolc: A nyolcas számot is azért alkalmazták, hogy valaminek a teljességét hangsúlyozzák (eggyel több, mint a hét, amelyet általában a teljesség kifejezésére használtak), így néha a bőségre utal. Jehova a védelméről biztosította a népét az asszír fenyegetéssel szemben, amikor azt mondta, hogy „hét pásztort, igen, [nemcsak hét, hanem] nyolc herceget” fog támasztani Asszíria ellen „az emberek közül” (Mi 5:5). Találó, hogy az volt a szent év utolsó ünnepének, a lombsátorünnepnek a csúcspontja, hogy a nyolcadik napon szent gyűlést és ünnepi gyülekezést tartottak, illetve ez a teljes nyugalom napja volt (3Mó 23:36, 39; 4Mó 29:35).

Tíz: A tízes szám a teljességre, a hiánytalanságra utal, vagy valami létező dolognak az összességére. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ha a hetes és a tízes számot együtt említik, akkor a hét jelképezi azt, ami magasabb rendű, a tíz pedig azt, ami alacsonyabb rendű.

Az Egyiptomra mért tíz csapás teljes mértékben kifejezte Isten Egyiptomra vonatkozó ítéletét, és ezekre a csapásokra azért volt szükség, hogy Jehova porig alázza az egyiptomi hamis isteneket, és hogy kiszabadítsa a népét, Izraelt az egyiptomi iga alól. A ’Tíz szó’ alkotta a törvényszövetség alapját, a körülbelül 600 másik törvény csak kifejtette és értelmezte ezt, valamint rámutatott az alkalmazására (2Mó 20:3–17; 34:28). Jézus jó néhány szemléltetésében használta a tízes számot, hogy valaminek a hiánytalanságára vagy teljes számára utaljon vele (Mt 25:1; Lk 15:8; 19:13, 16, 17).

Dániel látomásában az egyik vadállatnak, és a Jelenések könyvében megjelenő vadállatok közül némelyiknek tíz szarva van. Ezek a szarvak nyilvánvalóan az összes földi hatalmat, vagyis „királyt” jelentik, amelyek a vadállat részét alkotják (Dá 7:7, 20, 24; Je 12:3; 13:1; 17:3, 7, 12). Az Isten által megengedett, szolgáit érintő próba teljességéről vagy a próbák általa kiszabott időtartamáról olvashatunk a Jelenések 2:10-ben: „Ne félj azoktól, amiket elszenvedsz majd. Íme! Az Ördög továbbra is börtönbe vet néhányatokat, hogy teljesen próbára legyetek téve, és hogy nyomorúságotok legyen tíz napig.”

Tizenkettő: Jákob patriarchának 12 fia volt, tőlük származott Izrael 12 törzse. A leszármazottaikat Isten a törvényszövetség által szervezte nemzetté. Ezért úgy tűnik, hogy a tizenkettes szám egy teljes, kiegyensúlyozott, Istentől származó elrendezést jelent (1Mó 35:22; 49:28). Jehova kiválasztott 12 apostolt, akik a másodlagos alapköveket alkotják az Új Jeruzsálemben, mely Jézus Krisztusra épül (Mt 10:2–4; Je 21:14). A szellemi „Izrael fiainak” 12 törzse van, mindegyik törzs 12 000 tagból áll (Je 7:4–8).

Olykor a 12 többszörösei is jelentést hordoznak. Dávid 24 papi osztályt hozott létre, hogy felváltva szolgáljanak a templomban, melyet később Salamon épített meg (1Kr 24:1–18). Ez segít azonosítani a „huszonnégy vént”, akik Isten trónja körül ülnek fehér felsőruhákba öltözve, és koronát viselnek (Je 4:4). Jézus Krisztus szellemi testvérei, akik hűségesen követik őt, azt az ígéretet kapták, hogy vele lehetnek az égben mint királyok és papok. Ezek a vének nem lehetnek csak az apostolok, hiszen ők csak 12-en voltak. Ezért a 24 vén nyilvánvalóan a „királyi papság” egészét jelképezi, a 144 000 személyt (mint ahogy azt a templomban szolgáló 24 papi osztály előárnyékolta) égi állásukban mint megkoronázott királyok és papok (1Pt 2:9; Je 7:4–8; 20:6).

Negyven: Úgy tűnik, néhány esetben az ítélet vagy büntetés időtartama valamilyen kapcsolatban van a negyvenes számmal (1Mó 7:4; Ez 29:11, 12). Ninivének 40 napja volt a megbánásra (Jón 3:4). A negyvenes szám egy másik előfordulása kiemeli a párhuzamot Jézus Krisztus és az őt előárnyékoló Mózes élete között. Mindketten 40 napig böjtöltek (2Mó 24:18; 34:28; 5Mó 9:9, 11; Mt 4:1, 2).