Mikortól és meddig uralkodik Jézus, illetve hát az isteni Fiú?

@ Szerinted mi mást jelenthetnek ezek a szavak?

Mert ha öröktől fogva uralkodik akkor miért kap még is uralmat, és utána miért írja hogy vissza adja?

az egésznek semmi értelme nincs ha mindig is uralkodott volna.

Elmondom, én hogyan értem.

"Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett." (Kol 1,16-17)

Az egész világ azért van megteremtve, hogy a Fiúé legyen. Minden általa és érte van teremtve, minden hatalom és minden trón. Ő minden teremtett hatalom forrása és királya. Minden alája van vetve természetesen az Atyát kivéve, aki neki mindent alávetett.

"Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus közbeszólt: Tehát király vagy? Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus." (Jn 18,36-37)

A Fiú királysága alapvetően a mennyben van, a földön azért nincs, mert az a lázadás következtében a Sátán országává vált. Éppen azért lett emberré s jött el a földre, hogy itt is megalapítsa királyságát és visszahódítsa az ellenségtől.

"Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett." (Jn 17,5)

Krisztus feltámadásával és mennybemenetelével visszakapta királyi méltóságát az égben, és ott ül a helyén, az Atya jobbján. A különbség a megtestesülés előtthöz képest csak annyi, hogy most már nem csak az égben hanem terjedő mértékben a földön is király, ahogy azt a mutármagról szóló példázatában is mondja.

"Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai. Majd tovább folytatta: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkel." (Lk 13,18-21)

Isten országa már a földön is megkezdődött, a Fiú királysága tehát már tart. Természetesen még folyik a háború, az Isten országa és Jézus királysága még nem a teljes ragyogásában és dicsőségében van jelen a földön. A Fiú a Megváltó, a Helyreállító, az Atya teljes mértékben őt bízta meg a helyreállítás feladatával, a helyreállítás feje és királya a Fiú.

"Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti." (1Kor 15,24-25)

A helyreállítás természetesen egyszer véget ér, a Fiú sajátos helyreállító uralma egyszer befejeződik. Az "átadja az uralmat" s az "addig kell uralkodnia" nem azt jelenti, hogy tovább már nem uralkodik, hogy elveszik az alattvalóit, ez óriási hülyeség, hanem hogy más minőségben uralkodik. Ha például egy király behódol egy másik királynak, s átadja neki a hatalmát, akkor nem veszti el sem királyságát, sem hatalmát, sem az alattvalóit, hanem egyszerűen maga is alárendelődik, alkirálya lesz a főkirálynak.

A Fiú uralma örökké tart:

"Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." (Lk 1,32-33)

Természetesen nem csak a Fiú uralma, hanem az ő szolgáinak uralma is örökké tart:

"Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké." (Jel 22,3-5)

a privátba érkező levélre

@ Miután halála után visszament a mennybe, Isten nagyobb hatalommal ruházta fel, mint amilyent a földrejövetele előtt viselt a mennybe.

Ha elfogulatlanul vizsgáljuk a bibliai igéket, akkor magad is láthatod, hogy ez nem igaz. Jézus azt kapja vissza, amit már a világ teremtése előtt is birtokolt:

"Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett." (Jn 17,5)

Jézus már a megtestesülése előtt is a menny királya volt:

"Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus közbeszólt: Tehát király vagy? Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus." (Jn 18,36-37)

Minden trónt, fejedelemséget, uralmat és hatalmat ő hozott létre. Minden érte és általa van, s minden benne áll fenn:

"Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn." (Kol 1,15-17)

@ Mikor Jézus megkapta ez a kinevezést Istentől,

Milyen kinevezését? Jézus Krisztus az Isten Fia, és örököse. Mindig is ez volt és mindig is ez lesz, semmiféle kinevezésre nincs szüksége. Az Isten Fia ugyanis eleve nagyobb minden hatalomnál és trónusnál, hiszen ő hozta létre valamennyit, s benne állnak fenn. Minden alá van neki vetve, természetesen az Atyát kivéve.

Mivel azonban az Isten Fia emberré lett, vagyis szolgai alakot öltve otthagyta az isteni dicsőségét és hatalmát, ezért valóban szükség volt arra, hogy Isten újból beiktassa istenfiúi méltóságába, ami meg is történt azáltal, hogy Isten jobbján foglalat helyet:

"ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2,6-11)

@ nem azonnal kezdhette meg az uralkodását. Leült az Ő Atyjának jobbjára, és várnia kellett addig, amig egy 'bizonyos időszak' le nem jár.

Semmire nem kellett várnia. Maga az a tény, hogy az Isten jobbján ül a trónon, azt jelenti, hogy Isten Fiaként együtt uralkodik az Istennel, s minden hatalmat megkapott:

"Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön." (Mt 28,18)

"Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. (Kol 2,10)

Egy valamire azonban valóban várnia kell. Időbe telik, míg a lázadó hatalmasságokat legyőzi. Az Istenhez hű erők fölött persze már most uralkodik, s mindig is uralkodott.

@ Ahogy irtam, várnia kellett egy meghatározott ideig.Amikor ez az idő lejárt, Jézus megkezdte az uralkodását. Erről a Jelenések 12:7-10, és 12-es versek irnak.

Nos a helyzet az, hogy teljesen önkényesen magyarázzátok ezt a meglehetősen jelképes szöveget, de nincs itt szó abszolút semmiféle várakozásról:

"Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben: Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt." (Jel 12,7-10)

Természetesen a Sátán levetése és vádlásának kiiktatása, Isten üdvösségének, erejének és országának eljövetele az emberek számára Krisztus megváltói művének eredménye. Krisztus megtestesülésével, halálával és feltámadásával, s végül mennybe menetelével megkezdődött Krisztus uralma a földön is. Krisztus ugyan megtestesülése előtt is király volt, de a föld az ember lázadása miatt a Sátán s nem az Isten országához tartozott. Krisztus éppen azért jött el, hogy a Sátán uralmát megtörve, megalapítsa Isten országát itt a földön is. Isten országa szép lassan növekszik, ahogy egyre több ember fogadja el:

"Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai. Majd tovább folytatta: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkel." (Lk 13,18-21)

"Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába." (Kol 1,13)

@ Jézus visszaadja a hatalmat annak, akitől kapta, vagyis a teremő Istennek. Erről ir a Korintus I. 15:24-28 verse.

Nos az a helyzet, hogy ezt is félremagyarázzátok:

"Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert „lába alá vetett mindent”. Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben." (1Kor 15,24-28)

Ha egy király átadja az uralmát alávetve magát egy másik királynak, az egyáltalán nem jelenti, hogy megszűnik a királysága és nincs többé uralma az alattvalók felett, hanem csak azt, hogy maga is alárendelődik, alkirálya lesz a főkirálynak. Az "addig kell uralkodnia" sem azt jelenti, hogy többé már nem uralkodik, hanem csak más minőségben. Az igazgatóhelyettesnek például addig kell irányítania az iskolát, míg az igazgató hiányzik, s akkor átadja a vezetést, de persze ő továbbra is vezető beosztásban marad, s egyáltalán nem veszik el tőle a beosztottjait.

Krisztus a Megváltó, Isten őt nevezte ki a helyreállítás munkájával, ennek ő a teljhatalmú vezetője. A helyreállítás egyszer ugyan befejeződik, de uralma és királysága az Atya alatt örökre megmarad:

"Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." (Lk 1,32-33)

Természetesen nem csak a Fiú uralma, hanem az ő szolgáinak uralma is örökké tart:

"Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké." (Jel 22,3-5)