Jézus Krisztusról milyen más hiteles források szólnak, az újszövetségen kívül?

"Gondolok történelmi jellegű megemlítésekre főként."

Az a nagy helyzet, hogy a történelemtudomány az újszövetségi írásokat kordokumentumnak tekinti, természetesen a megfelelő forráskritikával. Sőt, az adott korszaknak, abban a térségben, az Újszövetség a legfontosabb történelmi forrásműve.

Az Újszövetség 27 könyvét 8 szerző írta, ebből 7 ismerete személyesen Jézust. A nyolcadik (Pál apostol) pedig rengeteg embert ismert (ő ötszáz főre utal) azok közül, akik még Jézus életében lettek a követői.

A 15 Árpádházi királyunkról összesen nincs annyi korabeli forrás szemtanúktól, mint egyedül Jézus Krisztusról.

:)

Nem keresztény források lent, ókeresztény írás is van egy néhány (Kelemen levél,Didache..).

lsd:

[link]

1. Babiloni Talmud (Szanhedrin 43/a)utalást tesz Yeshu Ha-Nocri személyére.

„A pészach estéjén felakasztották Yeshu Ha-Nocrit. Előtte negyven napig hírnök ment ki: ’Yeshu Ha-Nocrit meg fogják kövezni varázslásért, félrevezetésért, és mert Izráelt bálványimádásra csábította. Ha valakit tud valamit a védelmében, az jöjjön és nyilvánosan mondja el.’ De senki sem jött a védelmére, ezért felakasztották a pészach estéjén.””

[link]

(Szalai A-nál ’felakasztották’ helyett ’kivégezték’.?)

2. Josephus Flavius (~94) (zsidó történetíró a Zsidók története 18.3.3-ban)

„Ezekben az időkben élt Jézus, egy bölcs ember, ha ugyan embernek kell nevezni őt. Mert rendkívüli tetteket művelt, és az igazságot örömmel elfogadó emberek tanítója volt. Sok zsidót magához vonzott, és sok görögöt is. Ő volt a messiás. Amikor legfőbb embereink följelentésére Pilátus kereszthalállal büntette, nem hagyták el azok, akik kezdettől fogva szerették. Ő ugyanis megjelent nekik három nappal később újra élve, amint ezt és sok más dolgot megjövendöltek róla az isteni próféták. És a mai napig sem tűnt el azoknak az embereknek a tömege, akiket őróla keresztényeknek neveznek.”

Egyébként Josephus más helyen is megemlíti őt, (Jakab kivégzésénél):

"Tehát (Annás főpap) a nagytanácsot törvényszéki ülésre hívta össze, és elé állította Jakabot, aki testvére volt Jézusnak, akit Krisztusnak neveznek, s még néhány más embert; törvénysértéssel vádolta őket és végül megköveztette" (Zst. 20.9.1. ).

ill. Keresztelő Jánosról is beszél hosszabban, a Zst. 18.5.2-ben.

Origenész is hivatkozik a két utóbbira a (~248 körül)Kelszosz ellen 1,47. és a Máté kommentár 10,17-ben.

3. Tacitus (római történetíró, -120)

"De sem emberi segítségre, sem a princeps ajándékainak vagy az istenek engesztelésének

hatására nem akart eltávozni az a gyalázatos hiedelem, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért

a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb

büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christianusoknak

nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus

procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak

Iudaeában, e métely szülőhazájában, hanem a városban is, ahová mindenünnen minden

szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogdosták

össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira

a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá. És kivégzésüket

369

még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától

pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és mikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul

lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljába, és cirkuszi játékokat rendezett,

amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök

voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó

érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk."

telj. szöv.: Annales 15,44.

[link]

4. Ifjabb Plinius (i. sz. 112.)Bithynia helytartójának levele a császárhoz, a keresztények ügyében.

" Uram, alapelvnek tekintem, hogy minden kétes ügyet eléd terjesszek. Mert hiszen ki tudna

jobban eligazítani bizonytalanságomban, vagy segíteni tájékozatlanságomban?

Keresztények ügyében folytatott törvényszéki eljárásokon még sohasem vettem részt; ezért

nem is tudom, mit és milyen mértékben büntessek vagy akár nyomoztassak. Igen fennakadtam

például azon, hogy tekintettel kell-e lenni a vádlottak életkorára, vagy pedig egészen

zsenge korúak és a már meglett emberek között nem kell-e különbséget tenni; vádelejtéssel

járhat-e a beismerés; vagy olyan személy számára, aki valaha keresztény volt, ne legyen-e

enyhítő körülmény, ha megtagadja hitét; és vajon magát a keresztény nevet kell-e büntetni, akkor

is, ha az illető semmi bűnt sem követett el, vagy pedig a keresztény névhez hozzátapadó bűnöket?

Eddig azok ellen, akiket a kereszténység vádjával terhelten idéztek ítélőszékem elé, a következő

módon jártam el. Megkérdeztem tőlük, keresztények-e. Azokat, akik kereszténynek

vallották magukat, másodszor és harmadszor is megkérdeztem, és büntetéssel fenyegettem

meg őket. Akik még ezután is kitartottak, azokat kivégeztettem. Mert meggyőződésem, hogy

függetlenül vallomásuk tartalmától, makacsságukért és csökönyösségükért megérdemelték ezt

a büntetést. Másokat, akik ugyanebben a tébolyban szenvedtek, csak bűnösnek bélyegeztem,

és Rómába szállíttattam, mivel római polgárok voltak. Majd a törvényszéki eljárás során, már

amint történni szokott, mások ellen is fölmerült ez a vád, úgy, hogy több eset került elém.

Kaptam egy névtelen följelentést, amelyben sok név szerepelt. Akik kijelentették, hogy nem

keresztények, és nem is voltak azok, amennyiben útmutatásom szerint az istenekhez fohászkodtak,

és képmásod előtt, amelyet erre a célra az istenszobrokkal együtt odaállíttattam,

tömjén- és boráldozatot mutattak be, azonkívül káromolták Krisztust - márpedig az igazi

keresztények ilyesmire állítólag semmi áron sem kényszeríthetők -, azokat elbocsátottam.

Mások, akik a névsorban szerepeltek, bevallották, hogy keresztények, de ezt hamarosan visszavonták:

csak voltak, de már nem azok; egyesek három, mások még több, sőt egyik-másik már

húsz esztendeje nem. Ezek mind áldozattal tisztelték képmásodat és az istenek szobrait, és

káromolták Krisztust.

A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos

meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek

az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre,

hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik

meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg: ennek végeztével

pedig rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el

közönséges és ártatlan lakomájukat; ezt azonban abbahagyták, miután parancsodra betiltottam

a titkos társaságokat. Éppen ezért annál szükségesebbnek tartottam, hogy két szolgálóleányból

- ezeket ők diakonisszáknak nevezik - még kínvallatás árán is kivegyem az igazságot. Nem

találtam bennük egyebet ostoba, határtalan babonaságnál.

193

Ezért elnapoltam az ügy kivizsgálását, és hozzád fordulok tanácsért. Mert meggondolásra

méltónak láttam ezt a dolgot, legfőképpen a vádlottak nagy tömege miatt; ugyanis mindenféle

korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek

és kerülnek vád alá. Nemcsak a városokban, hanem a falvakban és a tanyákon is elharapódzott

ennek a babonaságnak a ragálya; ezt azonban véleményem szerint meg lehet állítani,

és meg lehet szüntetni. Annyi máris bizonyos, hogy a hovatovább elnéptelenedő templomokat

megint egyre többen látogatják, és a szent ünnepeket hosszú szünet után újból megülik, és

mindenfelé megint kelendők az áldozati állatok, amelyekre eddig csak igen ritkán akadt vevő.

Ebből is könnyű arra következtetni, hogy még rengeteg embert lehet a helyes útra téríteni, ha

módot adunk nekik a megbánásra.

97

Secundusom! Helyesen jártál el amaz egyének ügyeinek kivizsgálásában, akik ellen azt a

vádat emelték előtted, hogy keresztények. Mert általánosságban nem is lehet megfogalmazni

valami meghatározott szabályt. Nem kell utánuk nyomozni; ha azonban följelentik és vádolják

őket, büntetendők; de úgy, hogy az, aki nem vallja magát kereszténynek, és ezt kézzelfoghatóan

bizonyítja, azaz áldozatot mutat be isteneinknek - bár gyanús a múltja -, megbánása

alapján nyerjen bocsánatot. Névtelen följelentéseknek azonban egyetlen ügyben sem szabad

helyt adni, mert ez a leggyalázatosabb módszer és semmiképpen sem méltó korunkhoz."

teljes szöveg: Levelek 10,96. és a 97.a császár válasza.

[link]

192.o. ford. Borzsák István

Minden kéziratban szerepel, Már Tertulliánusz(~197 körül) is hivatkozik rá az Apologeticum 2,6-ban.

5. Suetonius (római történetíró, művét i. sz. 120 körül írta)

"A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, kiűzte Rómából."

Claudius 25.

[link] 115.o.

Ha úgy gondolta, hogy Chrestus ekkor még Rómában élt, akkor vsz. félreérthetett valamit, vagy a forrása bizonytalan volt.(vannak akik másképp fordítják: Chrestusért, keresztények végett)

Egy másik helyen a keresztények megbüntetéséről:

"Halálbüntetést szabott a keresztényekre, erre a káros, új babonának hódoló népségre." (Neró 16. 127.o.)

6. Szamoszatai Lukianosz (szatírista, i. sz. 2. század 2. fele)

7. Mara bar Szerapion (szíriai sztoikus filozófus, i. sz. 70 után, levél fiához)

8. "Két utalásról tudunk még. Julius Africanus a kb. Kr. u. 221-ben írt Kronográfia című művében (18:1) két világi író – sajnos elveszett – művéből idéz egy-egy mondatot: a samáriai Thallus (kb. Kr. u. 52) és a görög Phlegon (szintén 1. sz.) a Jézus halálakor hirtelen beálló sötétségről számoltak be."

9. Kelszosz filozófus (2. sz. közepe körül) "Igaz szó" (Aléthász logosz) című keresztényellenes műve, ami Origenész "Kelszosz ellen" (~248) című könyvéből rekonstruálható , aki tételesen cáfolja állításait, amikor ő már régen halott. Vádjai : pl. Jézus csodái csak látszólagosak voltak, amiket a mágia segítségével vitt véghez, ezeket bárki megtanulhatja, hazudott, halála után képzeteket bocsátott ki magából sebeiről, bár valójában nem is voltak, megemlíti azt is ,hogy a keresztények Istenként imádják.Nem sokkal előtte élt Jézus: "ezt mondja(Kelszosz) :Csupán egészen csekély számú év telt el azóta, hogy bevezette ezt a tanítást (Jéz.), és hogy a keresztények Isten fiának kezdték őt tartani." (Somos R. 2008.Kairosz)

10. Apokrif írások és "evangéliumok".szintén beszélnek Jézusról.

Kérdéses források:

11. Egy temetkezési láda oldalán, az arám nyelvű szöveg így szól: "Jakab, József fia, Jézus testvére"

bőv: 35.hsz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

12. Jézus kihallgatási jegyzőkönyvére hivatkozik Justinos (~155), és Tertulliánus (~197), amit ők nem láttak, csak feltételezték a meglétét a római iratok közt.

13. "Názáreti rendelet", császári edictum lehet hogy kapcsolatban van a Jéz. feltámadása utáni zsidó rágalmakkal, miszerint a tanítványok ellopták a holttestét. A sírokat nem lehet háborgatni, főbenjáró büntetés terhe.

bőv: 38.hsz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Üdvözletem Kérdező.

Kérdés az, hogy mit tekintesz hitelesnek. Jézusról korabeli források ugyanis jelenleg nincsenek. Ami azért is furcsa, mert az evangéliumi leírások szerint Krisztus csodái elterjedtek. Mivel Júdea abban az időben római fennhatóság alatt volt, ezért kicsit furcsa, hogy a rómaiak még csak nem is hallottak arról, hogy Tiberius császár idejében egy fiatal zsidó rabbi halottakat támaszt fel, a vizet borrá változtatja, a tengeren jár, és a többi. Maradnak tehát a másodlagos források, amelyek Krisztus halála után íródtak. Ebből nincs azonban sok. Az 1. századból Tacitust szokás említeni, aki éppen hogy megemlékezik Krisztusról. A szöveg egyesek szerint azonban gyanús, mert állítólag a középkorig senki sem idézte, bár szerintem ez csak amolyan elfogult erős ateista álláspont, ezért nem is kell vele törődni. A másik ilyen forrás - amely Tacitusnál fontosabb - Josephus Flavius könyve, abban azonban ma mindenki egyetért, hogy a jelenlegi [hosszabb szakasz] nem felel meg teljesen annak, amit Flavius írhatott Krisztusról. Van olyan, aki szóstatisztikai alapon kimutatta, hogy az egész betoldás, azonban egy előkerült arab verzió, amely nem tartalmazza a keresztény betoldásokat, és feltételezik, hogy a fordítás a történetíró eredeti szövegén alapszik. Ezen kívül van még egy pár forrás, amiknek nem sok jelentőségük van. Suetonius-t tévesen sorolják szerintem ide, és ez igaz Ifjabb Piliniusra is, hiszen még előbbi nyilván egy tévedést ír le, addig utóbbi inkább a korai Egyház életébe enged bepillantást. Van azonban még azok közt is jelentősebb, például Szamoszatai Lukianosz, aki [hallgatólagosan] a 2. században írt Krisztusról, Ugyanez igaz Mara Bar Szerapionra is, aki minden bizonnyal i.sz. 70 után írt.

Dante