Mi az oka annak, hogy a Keresztény vallás ennyire szétszakadt és ahány ágazat annyi féle tanítás?

Az ok ott van, hogy megjelentek az egyháztörténelem során bizonyos emberek, akiknek hirtelen támadt egy olyan ötlete, hogy ők jobban tudják a dolgokat, mint ahogyan az ránk maradt az apostoli szenthagyományban.

Hogy igazolják magukat, tévelygőnek tekintették az ókeresztény egyházat, magukat pedig bölcsnek állították be. Az, hogy az ókereszténység atyái között akadtak olyanok is, akik az apostolok kortársa/tanítványa volt nekik nem számított: úgy gondolták - és az ilyen emberek még gondolják ma is hallgatólagosan - még náluk is jobban tudják a dolgokat. Ezek a felfuvalkodott emberek a lázadókhoz hasonlóan követőket szereztek, amivel egy végeláthatatlan folyamatot indítottak el, hiszen ezek a szakadárok még egymással sem tudtak megegyezni, és még tovább szakadtak.

Dante

Amiért ennyi felé szakadt, annak rengeteg oka is van. Az egyik, hogy dogmatikussá vált a középkorban, ami persze hogy nem tetszik senkinek, aki nem pont úgy gondolja, mint a hivatalos értelmezés. Aztán ott van az, hogy sokszor hatalmi célokra használták fel az egyházakat, világi befolyásra törekedtek.

A reformáció előzményei között a Szent Péter-bazilika építése (búcsúcédulák árusítása), a latin nyelvet használó mise (ami a többség számára nem érthető), illetve a hierarchikus egyházszervezet, a papok sokszor nem megfelelő életmódja.

Ezek ellen lépett fel Luther, amikor kifüggesztette a 95 pontját. Kimondta, hogy csak a hit által üdvözülhet az ember, lefordította németre a bibliát és csak azt fogadta el egyedüli forrásként, elvetette a merev egyházi rendszert.

Majd Kálvin még szigorúbb szabályokat vezet be, fő tana az eleve elrendelés (predesztináció).

Az anabaptisták szerint nincs szükség magántulajdonra, így adófizetésre sem. Azt vallják, hogy csak felnőtt korban keresztelkedhet meg az ember, mert csak akkor képes dönteni erről.

Az unitáriusok a szentháromságot tagadják.

Elmondható, hogy egy-egy új irányzat általában azért jött létre, mert vagy az uralkodó irányzat valamely hitelve(i) kifogásolhatóak voltak vagy a gyakorlati megvalósítása gyökeresen ellentmondott.

Négyes!

A Biblia és annak olvasása, tanulmányozása is keresztény hagyománynak számít nem?

Vitatkoznék az első válasszal.

Ez is egy lehetséges út, de lényegesebb és ténylegesen lezajló az alábbi folyamat.

Az egyházakat is érdektől vezérelt és sokféle igényű emberek vezetik, és bizony alakítgatnak a szabályokon, tanokon. Bizonyos idő után ez jelentős is lehet. ÉS akadnak emberek, akik erről másként vélekedtek. Ezért úgy gondolták, bizonyos vadhajtásokat le kell nyesni, vérmérsékletüktől, képességeiktől függően újítottak.

Nem hinném, hogy egy Kálvin, vagy Luther tévelygő ostoba kókler lett volna. Sokkal inkább felelősségteljes emberek voltak, akiket persze kötöttek a koruk lehetőségei. Nem hinném, hogy II. (Vojtila) János Pál pápa ostoba önjelölt volt, éppenséggel jó okkal változtatott alapvető dolgokat és szemléletet - kétségtelen sok egyházi vezető ellenére.És ők ma más nézeteket vallanak.

A keresztény egyház, mint bármi más, egy szervezet is, ilyen olyan képességű és irányultságú vezetőkkel, és természetes módon változik ezáltal. Azonban ezt a változást nem mindenki követi, így az idők során sok ágazat jöhet létre. Össze őket éppen a "keresztény" szóban megfogalmazódó lényeg köti.

Ha már szóba került Luther Márton, akkor néhány gondolat hozzá és a reformációhoz:

A reformáció nem az Egyház ellen, hanem az egyházi visszaélések ellen irányult. Luther pusztán arra hívta fel a figyelmet, az Egyházban visszaélések vannak, ebben önmagában semmi eretnekség sincs, hiszen Izraelben is hasonló történt Izajás vagy Jeremiás próféta idejében.

Luther Márton eredetileg védeni kívánta mindazt, "ami a Szentírásban, az egyházatyák írásaiban, a zsinati kánonokban és a pápai rendeletekben van, méghozzá az értelem és a tapasztalat ítélete alapján." [Forrás: [link] "Sola Scriptura: Nudia Scruptura" cikk].

A mai fundamentalista protestánsoknak ez alapján semmi közük nincs ahhoz, amit Luther eredetileg akart, hiszen egyrészt nem érdeklik őket sem a pápai rendeletek, sem más, amit Luther védeni akarta, egyedül a Szentírás, de azt meg a szenthagyományból kiszakítva egyénileg értelmezik, ami az Óegyház mérlegén eretnekség volt. Továbbá ők nem az egyházi visszaélések, hanem az maga az Egyház ellen küzdenek, amelyet tévelygőnek állítanak be. De ugyanez elmondható a szektákra is.

Dante