Mit csinaljak, hogy Isten kitoltse a szeretethianyom?

Isten alapvetően képes teljesen kitölteni minden űrt. De meg kell keresned hozzá a személyes csatornádat. Kicsit olyan ez, Istennel, és a vallásokkal,mint a rádió. Sok ember nem hallgat. Mások mindig ugyanazt az adót hallgatják. Megint mások folyton keresgeélnek a sávok között. Azonban ha egy konkrét adót hallgatsz, ott sem feltétlenül tiszta az adás, és elmegy majd, de nem lesz átütő a hangzás, ha nem finomhangolod a rádió sávkeresőjét. Ám, ha nem vagy lusta megtenni ezt a kis fáradságot, cserében tisztán fog szólni a zene, és kitölti a lelkedet.

Isten áldjon! :)

János apostol ezt írja: „az Isten szeretet” (1Jn 4:8). Ő a megszemélyesítője a szeretetnek, mely az uralkodó tulajdonsága. Ennek a fordítottja viszont nem igaz, vagyis hogy ’a szeretet (egy elvont tulajdonság) Isten’. Isten úgy mutatkozik meg a Biblia lapjain, mint aki egy Személy, és mint akinek jelképes értelemben „szeme”, „keze”, „szíve”, „lelke” stb. van. Vannak más tulajdonságai is, például igazságosság, hatalom és bölcsesség (5Mó 32:4; Jób 36:22; Je 7:12). Ezek mellett képes gyűlölni is, ami pont az ellenkezője a szeretetnek. Mivel szereti az igazságosságot, ez megkívánja, hogy gyűlölje a gonoszságot (5Mó 12:31; Pl 6:16). A szeretet mélyről fakadó személyes vonzalmat foglal magában, amelyet csakis egy személy tud érezni és kimutatni, és csakis egy személy iránt lehet kifejezni.

Az ismeret vezérli jó irányba a szeretetet: A szeretetnek először is Istenre kell irányulnia, vagyis mindenkinél jobban kell szeretnünk őt. Ha nem így tennénk, akkor a szeretetünk rossz irányba terelődne, és ez akár oda is vezethetne, hogy teremtményeket vagy tárgyakat kezdünk imádni. Elengedhetetlen, hogy az ember ismerje Isten szándékait, mert csak akkor tudja meg, mi a legjobb neki és másoknak, és csak akkor fogja tudni, hogyan képes helyénvaló szeretetet kimutatni. Istent ’egész szívünkkel, elménkkel, lelkünkkel és erőnkkel’ kell szeretnünk (Mt 22:36–38; Mk 12:29, 30). A szeretetünknek nem szabad csak külső máznak lennie, hanem tükröznie kell a benső énünket. A szeretet érzelmeket foglal magában (1Pt 1:22). Ám ha az elme nem kapja meg az arra vonatkozó ismeretet, hogy mi a valódi szeretet és hogyan működik, akkor a szeretet rossz felé irányulhat (Jr 10:23; 17:9; vö.: Fi 1:9). Az elmének ismernie kell Istent és a tulajdonságait, szándékait, valamint azt, hogy miként fejezi ki a szeretetét (1Jn 4:7). Ennek megfelelően, mivel a szeretet a legfontosabb tulajdonság, ezért Jehova Istennek mint személynek (akinek a szeretet az uralkodó tulajdonsága), és nem egy munkának vagy ügynek kell átadnunk magunkat. Ezenkívül, a szeretetnek lélekből kell fakadnia, azaz minden porcikánkkal éreznünk kell, illetve minden erőnket latba kell vetnünk, amikor erőfeszítéseket teszünk a szeretet kimutatására.

A szeretet kihűlhet: Amikor Jézus Krisztus elmondta a tanítványainak, hogy miknek kell bekövetkezniük, azt is megemlítette, hogy sokakban, akik azt állítják, hogy hisznek Istenben, kihűl majd a szeretet (a·gaʹpé) (Mt 24:3, 12). Pál apostol elmondta, hogy az eljövendő válságos időknek az lesz az egyik jellemvonása, hogy az emberek „pénzszeretők” lesznek (2Ti 3:1, 2). Nyilvánvaló tehát, hogy egy ember szem elől tévesztheti a helyes alapelveket, és hogy az egykor benne lévő helyénvaló szeretet idővel lanyhulhat. Ez kiemeli, mennyire fontos állandóan gyakorolnunk és fejlesztenünk a szeretetet azáltal, hogy elmélkedünk Isten Szaván, és az alapelvei szerint formáljuk az életünket (Ef 4:15, 22–24).

Neked kell a tüzet felgerjeszteni a szívedven.

Zsolt 100,4

Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!

Ha akarsz egy szerelmes levelet olvasni Istentől, akkor olvasd a Bibliát! Egy egész más világ tárulhat fel előtted Jézus életét tanulmányozva!

Jézus, amikor a földön járt, azt tanította Istenről, hogy ő a mi mennyei apukánk (Abbá). Ő úgy tekint ránk, mint szeretett gyermekeire, akikről gondoskodik, akiknek az életéről álmodik, tervez, szervez számukra. Azt, hogy mennyire szeret minket, megmutatja, hogy a saját Fiára szabta ki a büntetést a kereszten, amit mi érdemeltünk volna a bűneinkért. Ez a fajta önfeláldozó, feltétel nélküli szeretet (agapé), amely Jézusban volt, túlmutat azon a baráti ragaszkodáson (fileó), amellyel a számunkra kedves személyekhez viszonyulunk. Persze a baráti ragaszkodás, a kellemes érzelmek is helyénvalóak.

A Biblia azt írja, hogy Jézus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök (azaz Isten ellenségei) voltunk (Róm 5:8). Ki halna meg az ellenségéért? Képzeld el magad, amikor a leginkább szégyellt, leggonoszabb dolgot követted el az életedben! Isten még abban az állapotodban sem vetett el, hanem kész volt magához fogadni Jézusért! Ez azért fantasztikus, mert Isten undorodik a bűntől, és szívből gyűlöli azt, de a bűnös embert mégis nagyon szereti, és kitárja előtte a karjait: "Gyere haza hozzám, Én meg tudlak menteni, le tudom törni a láncaidat, be tudom kötözni a sebeidet, tudlak vezetni, hiszen Én alkottalak, tudom a legbensőbb vágyaidat, gondolataidat is!"

A kihívás számunkra pedig az, hogy tartsuk nagy becsben és imádjuk ezt az Istent, aki ennyire szeret minket, és hirdessük az ő nagy tetteit. Tartsuk értéknek azt, amit ő értékesnek tart, közeledjünk hozzá, és tanuljunk úgy szeretni másokat, ahogyan ő szeret minket!